Dolph Lundgren nem az a horrorfilmen szereplős fajta. Igazából, ha nagyon szigorúan nézzük a dolgokat, akkor ilyen jellegű filmben nem is láthattuk, bár egyesek szerint a Tűzlovag és a Sötét angyal kicsit feszegeti ezen műfaj határait, de tényleg leszögezhetjük, hogy Lundgren bácsi lövöldözni imád és ennyi.

Mostani alanyunk a Battle of the Damned sem igazán lóg ki a sorból, hiszen ez is többnyire akció, néhány zombiszerűséggel és picit sci-fi környezetbe ágyazva, viszont az agyhalottak miatt mi sem szerettük volna kihagyni.

A történetünk főhőse tehát Dolph úr, akit esetünkben Max Gatlingnek hívnak. Max katona volt, természetesen az egyik legjobb, aki nem ismer lehetetlent és a megbízást, ha törik, ha szakad teljesíti, egyszerűen nem tud és nem akar hibázni. A legújabb küldetésére pedig nem is küldhettek volna mást, hiszen igazi nehéz dióról van szó.

Adott egy pénzes pacák, aki egy lezárt város részbe küldi Gatlinget és a csapatát, a feladat igazából pofon egyszerűnek tűnik: ki kell hozni a pénzes ürge lányát, igen ám, csak hogy a hely nem véletlen van lezárva. Nem sokkal korábban végzetes elbaszás történt ott és a lakosok nagy része agyhalott lett és mindenre rátámadnak, ami él és mozog.

Gatling természetesen vállalja a feladatot és mindent megtesz azért, hogy előkerítse a lányt és élve kihozza a pokol tornácának látszó helyről.

A tovább mögött folytatom.

A zombik persze többnyire kicsit koszosra maszkolt statiszták, szóval semmi különös és a film sem akar horror lenni, mindösszesen egy akció, ahol akad egy rakás agyhalott. Ennyi. Véresebb részeket ugyan kapunk, de ezek sem igazán ugrasztják a produkciót horror területre, maximum annak határszélére.

Említettem a sci-fi vonalat is, emellett se menjünk el szó nélkül, már csak azért se, mert az előzetesben amúgy is lelőttek ezt a slusszpoént, ami kár, mert elég sokat kell várnunk az ott beígért robotok megjelenésére, akár meglepetésként is beugorhattak volna. Ezek egyébként hőseinket segítik a zombik elleni harcban és ez is ennyi.

A forgatókönyv nem túl bonyolult, nyilván akad benne egy kis szerelmi szál, van kötelez főgeci is és Lundgren tökei pedig most is olyan kemények, mint a kádszéle és a B-akció rajongói szerintem nem is csalódnak majd olyan nagyot, hiszen abszolút olyan filmről beszélhetünk, ami egynek elmegy.

Az elveszett lányt alakító Melanie Zanetti mondjuk baromira irritáló és igazából a többiek sem nyújtanak Oscar díjas alakítást, ahogy maga Lundgren sem, de tőle talán nem is ezt várjuk - nem mintha a többiektől igen.

Talán lehetett volna ez egy picit viccesebb, fasza beszólásokkal, ezeket hiányoltam, néha ugyan van jele a humornak, de kicsit az is izzadság szagú, meg túl komolyan veszi magát a film.

A forgatókönyvet és a rendezést Christopher Hatton vezényelte, aki 2011-ben már robotozott egy picit, akkor a Robotropolist készítette el, őszintén szólva a mostani alkotása egy picit talán értékelhetőbb, de azért még így sem kell bokán szarnunk magunkat.

Ha valaki csak úgy nézne valamit, hogy elüsse az időt és nem egy kifejezetten igényes darabra vágyik, hanem valamire, ami nem ótvar fos, akkor a Battle of the Damned jó lehet, csak tényleg ne tápláljunk illúziókat vele kapcsolatban. Részemről 5 pontot bőven megér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.