Éjszakás műszak (1989) - Intruder
Horror Sam Raimi és Bruce Campbell haverjától
A héten, mint már említettük Nektek Greg Nicotero maszkmester horrorjait vesszük górcső alá és az 1989-es Intruder remekül beillik a sorba, sőt kifejezetten jó iskolapélda arra, hogy egy maszkmesternek mennyi dolga is akad. Azonban Mr. Nicotero mellett több szempontból is érdekes alkotás a szóban forgó film.
A rendezést Scott Spiegel vezényelte, akinek a neve néhány horrorból ismerős lehet, illetve a kritikán aluli Motel 3. része is a nevéhez fűződik, de ami talán ennél érdekesebb, hogy Spiegel Sam Raimi és Bruce Campbell jó barátja. Sőt az érdekességek sorát folytathatjuk azzal is, hogy hőseink még a '70-es években leforgatták Night Crew címen az Intruder rövid változatát és tulajdonképpen abból nőtte ki magát ez az egész estés darab.
Történetünk egy hipermarketben játszódik, hőseink pedig többnyire az ott dolgozó népek. Este van a jó munkás emberek záráshoz készülődnek, amikor feltűnik a színen egy punk srác, 1989-ben menő bőrkabátjában és zaklatni kezdi az egyik pénztáros csajt, akiről kiderül, hogy a volt barátnője, csak miután a srácot börtönbe zárták gyilkosság miatt egy kicsit megrendült a bizalma és szerelme a berlini falat megszégyenítve vált semmivé.
A srác persze nem akarja elfogadni a szakítást és most, hogy a cella árnyékát sem élvezi úgy dönt megpróbálja visszaszerezni a lányt, akit azért munkatársai igyekeznek megmenteni és kisebb csetepaté után a kis bőrkabátos majmot is sikerül kidobni. Ezt követően pedig megkezdődik az éjszakás műszak, hiszen mint kiderül a főgóré szeretné eladni a helyet, így másnaptól kezdve mindent féláron adnak, hogy minél előbb kiürüljenek a polcok.
Hőseink nem örülnek, de belekezdenek a hosszúnak ígérkező melóba, aminek a súlyát az is növeli, hogy valaki elkezdi lemészárolni a serény dolgozókat.
A tovább mögött folytatom.
Pont egy ilyen történetre van szükség egy slasherhez, ami nem igazán igényel gondolkozást - nyilván azon törjük a fejünket, hogy vajon ki a gyilkos, de sok agysejtet ez a művelet sem foglal le.
Mondjuk az, hogy slasher kicsit világi megfogalmazás lehet, hiszen a produkció első fele inkább talán thriller, majd pár percig olyan semmilyen, ugyanis a slasher-henger beindulása előtt picit lecsillapodnak a kedélyek, azonban olyan 30-40 perc elteltével a gore és az ügyesen kivitelezett horror gyilkolások kedvelői mind a 10 ujjukat nyalogathatják.
Persze lehet nem a legkreatívabb halálnemeket láthatjuk, de néhány izgalmas pillanat akad és talán az sem utolsó, hogy Sam Raimi és a húskampó találkozásának is szemtanúi lehetünk - sőt a másik cimbora Bruce is feltűnik a végén egy kicsit, bár őt eléggé figyelni kell, mert légy piszoknyi szerepe van. Ha már cimboráknál tartunk, akkor a Raimi család Ted nevű sarja is felüti a fejét, bár őt csak a mihez tartás végett említem, eddig nem volt olyan produkció, ahol ő ne irritált volna, sajnos itt sincs ez másként.
A maszkmesteri munka azonban ügyes, egyedül a szétlapított fej volt kicsit nevetséges, de Nicotero és munkatársai amúgy ügyes munkát végeztek és olyan pillanatok varázsoltak a szemünk elég, amelyek miatt tényleg érdemes hasonló jellegű horrort nézni.
A fényképezést és a vágást is kiemelném ez sok helyen ötletes és csodálom is, hogy mondjuk Spiegel ebből semmit nem mutat a Motel 3. részében - mondjuk néhány év el is telt a kettő között.
Tény, hogy az Intruder kicsit vontatottan kezdődik - talán a piszok hosszú és legalább ennyire unalmas főcímet is idesorolhatjuk - de érdemes kivárni azt a félórát, mert annyira nem borzalmas és utána busás kárpótlást kapunk. Részemről jár a 7 pont, még ha ez nem is egy erős hetes.
Címkék: 1989 amerikai film 7/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
