Meglehetősen nehéz helyzet elé állítottam magamat azzal, hogy ezt a filmet választottam megnézésre. A cím miatt már vonzó volt a téma, hisz az első rész, ha nem is vett le teljesen a lábamról, és nem maradéktalanul jó film, mégis volt benne valami, ami miatt kellemes emlékként maradt meg elmém raktárában.

Úgy gondolom, hogy az első rész választott témája, ami szegről-végről kötődik a 20. század elején oly népszerű szellemidéző szeánszokhoz, remek feldolgozandó témát nyújtana, egy megfelelően izgalmas és érdekfeszítő, ugyanakkor mögöttes tartalommal is bíró horrorfilm alkotására.

Tévedek?

Igen és nem.

Mert bár az első részben voltak jó pillanatok, és a sztoriban is találhatóak remek ötletek, az egész mégis kapkodva próbált felszínen maradni a jump-scare ijesztgetések tengerében. Ami egyáltalán nem tesz jót egy elvileg emelkedettebb és elgondolkodtató témával foglalkozó filmnek.

Miért írom ezt? Mert míg az első részben azért lehetett találni egy irányvonalat, amibe kapaszkodva élvezeti értéke volt a filmnek, de a második részben ezt már nagyítóval kellett keresni.

Persze az már eleve egy vészjósló jel, amikor egy filmben keresni kell a jó dolgokat.

Folytatás a tovább mögött.

Történetünk második fejezete „meglepő módon” egyáltalán nem kapcsolódik az első sztori eseményeihez, vagy karaktereihez, ez természetesen várható volt, így ezt nem érdemes sem pozitívumként, sem pedig negatívumként felróni.

Már az első jelentben elszabadul egyfajta káosz, ami a film első felét erőteljesen jellemzi. A készítők nem tököltek sokat azzal, hogy beavassanak minket a szereplők hátterébe, az első jelentben már ruhástól fekszünk Lisával (Abigail Spencer) a fürdőkádban és a sarokba nézünk vele együtt, ahonnan az anyja hálóköntösben álldogáló szelleme beszél hozzánk.

Mondanom sem kell, beleborzongtam az élménybe. Hogy kicsoda, micsoda a nő, miért látja az anyja szellemét, nyilván nem érdekel senkit. Itt még úgy gondoltam, hogy adok egy esélyt a filmnek, hátha nem lesz olyan pofátlanul kommersz és logikátlan, mint ahogy az első jelenet ígérte.

Túl jó szívem volt.

Először, akkor tett a kezem erőteljes mozdulatot a fejem irányába hajtépés végett, amikor ez a nő a családjával (kigyúrt, szexi, fiatal rendőrtiszt férj, ennivaló szőke kislány) beköltözött egy Isten háta mögötti házba. Még ha esetleg eltekintenék attól, hogy egy az egyben ezzel kezdődött az első rész is, ergo, önmagát nyúlja le a film, ez akkor is egy ordító klisé, ami lassan a modern emberiséggel egyidős.

Semmi gond, megyünk tovább.

Természetes, hogy a kislány, akinek amúgy is képzeletbeli barátai voltak, elkezd szellemeket látni a házban és egyikükkel különösen jó kapcsolatot kezd ápolni. Persze kiderül, hogy az anyának is birtokában van a szellemlátás képessége, de ő ezt valamiért elnyomja magában, ezzel óriási belső feszültséget generálva, amit csak állandó tablettázással tud kordában tartani. Akkor röhögtem először, amikor kiderült, hogy a lányától is elvárja, hogy ne tulajdonítson semmilyen jelentőséget az általa látott szellemeknek, hiszen nincsenek is ott. Ezzel kvázi a saját sanyarú sorsára ítélve a lányát.

Innentől következik a totális káosz, az Isten háta mögötti ház területén, hogy hogy nem, ott van egy lakókocsi is, ahová beköltözik Lisa testvére is, akiről „nahát-ki-gondolta-volna” szintén kiderül, hogy kapcsolatba tud lépni a szellemekkel. Ezután valami nagyon különös indíttatásból a kislány szellem-barátja Mr. Gordy (Grant James) elárulja a családnak, hogy a birtokon pénz van elrejtve, amit az Apa és szeretve gyűlölt sógora meg is találnak.

Nem sokkal később következik a film legfenomenálisabb jelenete, amikor az apa az erdőben csapdairtással foglalatoskodik, miközben egy méterre tőle a kislány TELJESEN SZENVTELENÜL kvaterkázik ismét Mr. Gordyval. Ekkor az apa, ahelyett, hogy megpróbált volna a végére járni, hogy miért vannak ugye a lányának „képzeletbeli barátai”, vigyorogva megkéri a lányt, hogy ha tud még pénzlelő helyeket a birtokon, szóljon. Itt az jutott eszembe, hogy ha esetleg boroztam volna egy kicsit a film közben, akkor mostanra már biztos azt gondolnám, hogy ez egy vígjáték.

Ezután még sok, a helyszínen lakó szellemmel találkozunk, akikről kiderül, hogy miért is ragadtak ott, és miért is kérik az ott lakók segítségét. Végül fény derül a birtok háttér sztorijára, amit nem spoilerkednék most inkább el, legyen elég annyi, hogy ez a történet, megfelelő kezek között sokkal értelmesebben elsülhetett volna.

A film felénél már azokon gondolkodtam, hogy végül is mik vágják haza ezt a produkciót teljesen. Lássuk.

- Eszméletlenül pocsék történetvezetés, nem találtam egy olyan eseményt sem, ami nem volt előre kiszámítható.

- Béna színészi játék, a kedvencem egyértelműen az Apa (Chad Michael Murray) volt, akinek az egyetlen színészi teljesítménye a szépen kidolgozott bicepsze volt, amit a moziba látogató tinilányok nagy elégedettséggel csodálhattak meg mindenféle kameraállásból. Egyébként, egy Micimackós fali tapéta is meggyőzőbben adta volna el a szerepet.

- A film gyakorlatilag az OLCSÓ IJESZTGETÉSEK orgiája, minden ötödik percre jut egy csendből hirtelen süketítő hangorkán kíséretében megjelenő valami, ami néha egy szellemarc, néha simán csak egy mosómedve. Igen, mosómedve. A háttérben sebesen elsuhanó árnyakról nem is beszélve. Őszintén meg vagyok döbbenve, hogy ezeket még bármelyik filmkészítő komolyan gondolja.

Ami megmenthetné a filmet, az talán a ház háttérsztorija, ami annak ellenére, hogy kissé erőlködő, még nyújthatott volna alapot egy jó filmhez. De ez így kevés.

Amit konkrét pozitívumként tudnék felhozni, az a szellemek ábrázolása a film első felében. Ez a remegős, néhol fekete-fehér, néhol szépiás színekkel átitatott ábrázolás nekem személy szerint bejött. De nyilván nem ez az, ami el fogja vinni a hátán a filmet. Ami elvihette volna, az egy értelmes történetvezetés, törekvés az egyediségre, és a normális nem szélsőségesen erőltetett vagy éppen szélsőségesen semmilyen színészi játék. Vagy mondjuk az, ha nem halmozzák egy helyre az összes olcsó mozi-horror klisét, amiknek a hosszú távú, nézőre gyakorolt hatása durván 1,5 másodperctől 3 másodpercig tart.

Csak azért nem adok 5-nél kevesebbet erre a filmre, mert csípem a szellem-sztorikat.

 5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.