A brit Decay című horrorra abszolút ráaggathatjuk azt, hogy egy független és tulajdonképpen amatőr film, amit néhány lelkes fizikus készített, akik abszolút dicséret érdemelndk, mert ennek fényében egy egész korrekt alkotásról beszélhetünk.

Nem kell félreérteni. A Decay még így is elég gyenge, de tudva azt, hogy a filmes szakmában teljesen idegen emberek dobták össze, mégis elégedettek lehetünk és vidám mosollyal az arcunkon mutathatnánk meg az Asylum lelkes csapatának, hogy ugye lehet pénz nélkül is egy valahol igényes horrort készíteni.

A történet a CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) székhelyén Svájcban játszódik - és valóban itt is lettek rögzítve a képsorok - ahol a Nagy Hadronütköztető rendszer - ami szintén egy létező dolog - meghibásodik és valami olyan történik a föld alatt, amire eddig nem volt példa.

Néhány okost egyből leküldenek a mélybe, hogy járjanak a dolog végére, pár fiatalt pedig a felügyelő szobába vezényelnek, hogy onnan segítsék a munkát és ellenőrizzék a dolgokat. Mi utóbbi kis csapattal tartunk és lehetünk szemtanúi annak, hogy a bajban még nagyobb baj történik, az LHC beindul miközben a kutatók még lent vannak, ennek pedig halálos következményei lesznek.

A dolog azonban nem várt fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy a gép hatására a lent élőket valóban halálos mennyiségű sugárdózis érte, de halálukból feltámadva vérszomjas fenevadakká változnak.

A tovább mögött folytatom.

A végeredmény tehát egy fajta zombi film, bár néha felmerül a rehabilitáció reménye hőseinkben, de ez nem kap különösebb jelentőséget.

A sztorit kár volna dicsérni, hiszen sokszor láthattuk már, viszont ami miatt jár a pacsi Luke Thompsonnak és kis csapatának az az, hogy egy valóban létező helyre kalauzoltak minket és ez által talán valahol egy picit hitelesebbé tették a sztorit.

A zombik sminkje nem egy TWD szintű minőségi munka, de nagyon nem kötözködhetünk, a véresebb jelenetek pedig abszolút korrektek lettek, bár ezeknél igyekeznek minél kevesebbet mutatni.

Szereplőink szintén mind amatőrök, ez pedig néha meglátszik, de van, akinek lehet élvezni a játékát.

Elég rövid, 80 perc körüli játékidőről beszélhetünk, ami tényleg nem hosszú, de pont elég, hiszen néha így is ellaposodnak a dolgok, nem válnak teljesen unalmassá, de vannak kátyúk... maradjunk ennyiben.

Ha jól jártam utána a dolgoknak két év munkáját nézhetjük végig és tényleg látszik, hogy ezzel munka volt és igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a produkcióból. A CGI-s részek nagyon szépen vannak megcsinálva - persze megint annak fényében, hogy kvázi amatőr alkotásról beszélhetünk - illetve a fényképezés is egész szerethető lett.

A Decay egyáltalán nem újító, sőt talán mondhatjuk, hogy végig sablonos és újat nem nagyon akart mutatni, ennek ellenére mégis bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a zombis agymenéseket. 5 pontot megérdemel bár ebben elég nagy szerepe van annak, hogy lelkes fizikus hozták tető alá a projektet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.