Na, hát erről van szó! Ilyen egy feszes tempójú cold open: lényegre törő és hatásos! Nem olyan, mint amit az előző részben le akartak nyomni a torkunkon.

Részletek, spoileresen a tovább mögött.

Ez az epizód újra a jelenből építkezik: Bloody Face visszatért, és rögtön tudatta is a rendőrökkel, hogy milyen szorgalmasan is tevékenykedik! A Briarcliff romjait véres temetővé változtatta, ahol a megnyúzott tetemek úgy lógnak alá, mint nagymamám kedvenc csillárja.

És szerencsére a történet is a számomra legérdekesebbnek vélt karakter köré épült: Dr. Thredson és Bloody Face múltját és a motivációját építették fel. Minden adott egy igazán jó, szórakoztató részhez.

„Az érintés elkényeztetett gyereket teremt” – ebben a mondatban maga a doki remekül összefoglalta, hogy mi hiányzott neki egész életében: az anyjai szeretett és kedvesség. Szerencsétlen sosem ismerte az anyját, árvaházban nevelkedett fel, ahol rendszeresen bántalmazták is. A benne kialakult extrém anyakomplexus vezetett odáig, hogy nőket kezdett gyilkolni.

Itt halkan megjegyezném, hogy az írók új értelmet adtak a romantikus ágyban reggelizésnek.

És amíg Bloody Face új, fogadott anyjával van elfoglalva a hangszigetelt pincéjében, addig a biercliffi játszótérre új gyerek érkezett. Szó szerint! Egy kis gyerek pszichopata, aki előszeretettel gyilkol. Mindig is a kedvenc horror filmjeim között tartottam számon azokat a darabokat, amelyekben gyerekek játszottak önjelölt kaszást, és úgy tarolták le az ártatlan életeket, mint ahogy a földművelő a kukoricát. Ennek fényében örültem, hogy az új beteg is egy kisgyerek. Nem is volt rossz, kár, hogy csak kevés ideig vendégeskedett kedvenc apácáink között, ahol is pont kifogta a legrosszabbat, Mary Eunice nővért, akinek megismerhettük szomorú, megalázó gyerekkorát és egyben el is látta „jó tanácsokkal” a kislányt.

Jude nővér karakterével az ötös epizód óta nem bánnak kesztyűs kézzel, és most egy újabb lökést adtak neki: egyre elkeseredettebb, és azáltal, hogy kipenderítették az elmegyógyintézet vezetői pozíciójából, borítékolható, hogy tovább fog süllyedni. Egyébként nála nagyon szépen kirajzolódik a jellem fejlődése: a sötét titka, ami az alkoholizmus és az egyéb élvezetek hajszolásába vezeti, egyre jobban őrli fel, ráadásul a monsignor is kezdi elveszteni a belé fektetett bizalmát.

Apropó, ha már monsignor: Joseph Fienneshoz, akit én anno a FlashForward sorozatban ismertem meg, remekül passzol a pápai ambíciókkal megáldott pap szerepe! Mindent alávet a hivatásának, de olykor-olykor ő is követ el hibákat. Az egyik legsúlyosabb az, hogy zöld utat adott Dr. Ardennek, aki így kétes kimenetelű és megítélésű brutális kísérlet sorozatba kezdett: szörnyeket teremtett, bár kétség sem fér hozzá, hogy a legjobb szándék vezérelte. Ilyen szörnyeteg a hajdan volt nővér is, akit végül maga a monsignor juttatott a túlvilágra.

Hiába minden briarcliffi erőfeszítés, a showt kíméletlenül a Bloody Face – Lana duó vitte el a hátán! Utóbbi még a szorult helyzetben is képes volt improvizálni, és elhihetni a kissé tébolyodott elméjű pszichológussal, hogy az édesanyja, ezzel pedig megadta neki azt, amire mindig is vágyott!

Mary Eunice nővérről pedig kiderült: amellett, hogy sokkal jobban áll neki a vörös szín, mint a fekete, maga az Ördög bújt belé, aki nem semmi kis hatalomjátékot játszik. Kivétel nélkül mindenkit egyszerű sakkfigurának tart, és úgy is lép, hogy végül ő adjon mattot. Gyorsan el is intézte a nyomozót, aki Hans Gruber leleplezéshez gyűjtött információkat. Újabb mélyütés Jessica Lange -nek. Vajon még mennyit bír elviselni?

A színészek szokás szerint rendben vannak, hozzák a kötelezőt. Nem hiába dolgoztat Ryan Murphy ismert, jól bejáratott arcokkal. Újfent Zachary Quintot emelném ki – mint oly sokszor – hiszen sötét karakterének megmutatta az érzékeny, sajnálatra méltó oldalát, amellett, hogy egy gyilkos elmebeteg. Az a jelenet, amikor rájön, hogy Lana az „Igazi”, az egész egyszerűen zseniális!

Összegezve: remek epizód volt! A zárás lehetett volna erősebb is, de a többi kifogástalan mestermunka.

A folytatással hamarosan jelentkezünk, ne menjetek sehova!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.