A második világháborús tematikával operáló horrorok lényegében a 70-es évek náci-exploitation művészkedős szörnyei óta töretlen lendülettel vannak jelen a filmes életben, és úgy néz ki kimeríthetetlen forrást szolgáltatnak az ötleteikhez fő gonoszt kereső írók számára. Míg a korai években inkább a történelmi vagy éppen szimplán az emberi kegyetlenség adta az alapokat, napjainkban a misztikus, okkult, akció és zombi műfajokat keresztezik az alkotók. A két címre is hallgató jelen kivesézni való is ezekből merít, és azt kell mondjam, ha másban nem is, legalább képi világában pofás végeredményt hagy az utókorra.

A történet a 1936-ban kezdődik egy Town Creek nevű amerikai kisvárosban élő német származású családnál, Wollneréknél,  akik Berlinből érkező kérésre, egy nagyobb összeg ellenében befogadják az okkultista kutató, Richard Wirth professzort. (Természetesen a német tisztek mindenkori ábrázolásának megfelelő kőarcú, unalmas karaktert kapjuk a személyében). A prof. elszállásolási kérelmének az oka egy rejtélyes erővel bíró rúnakő, amit a család ásott ki még a ház építésekor, és amit egykoron az indiánok által elüldözött valaha ott élő viking csoportok hagytak maguk mögött. Itt megállnék egy percre kötekedni, ugyanis ha ezek a vikingek olyan hatalmasok és eszesek voltak, ahogy azt Wirth álltja, és ráadásul a mágikus kő is a birtokukban volt, akkor hogy a nyavalyában kergették el őket a primitívebb indiánok? Erre nem kapunk magyarázatot, úgyhogy inkább haladjunk is tovább. Miután a karót nyelt német pasas fura varázsigék mormolása után, pár másodpercre életre kelt egy döglött galambot, ugrunk egyet az időben, pontosan 71 évet, és megismerkedünk Even-nel és tolószékbe kényszerült édesapjával. Evan bátyja, Victor, egy közös horgászás alkalmával tűnt el Town Creek környékén, amit sem a fiú, sem az apa nem tudott feldolgozni, ám Vic egy este a semmiből felbukkan és arra kéri öccsét, hogy fegyvereket magához véve kövesse elrablóihoz. Innentől kezdve igazán felpörögnek az események, és a bosszú célpontjai pedig nem mások, mint az őt két évig fogva tartó, még mindig alig öregedett család, és a bőrszerkós zombivá lett professzor.

Folytatás a tovább mögött.

A családról hamar kiderül, hogy ők igazából a helyzet áldozatai, csak kényszerből rabolnak el embereket a prof számára, aki a vérükből tartja fenn az erejét, de mindig csak annyi áldozatot kap, hogy a képességei ne tudjanak tovább növekedni. A farm területén pedig mágikus jelekkel tartják fogva, a kerítésen belül, de a házon kívül. Szüksége van rájuk, és nekik is rá, mivel a háború kitörését követően megállította rajtuk az idő múlását, ebből kifolyólag ennyi év után ha ő meghal, akkor nekik is lőttek. De hogy ennek mi értelme van, és hogy miért nem hagyták kvázi éhen halni mikor még volt rá lehetőségük? Nos, ezekre sem kapunk kielégítő választ, mindössze annyit, hogy ők engedték be az életükbe, és nem hagyhatják. Pedig elpusztítani máshogy sem lenne nehéz ahogy kiderül, csak egy fasza csont szerkó kell hozzá, meg egy kis furfang, mondjuk utóbbi nem sok szorult beléjük, ezáltal az előbbit sem tudják megkaparintani...

A már említett felpörgés egyik nagy átka, hogy bár a figyelmünket leköti, és szerencsére a sztori is tökéletesen követhető marad, az egyes, normál tempóra visszaálló jeleneteket viszont emiatt már vontatottnak érezzük, és ezt az alapjában jól építkező, és az információkat jó ritmusban adagoló film már nehézkesen bírja el. A hullámzás ellenére azonban dicsérni való is akad, Joel Schumacher rendezőnek (A 23-as szám, Egyenesen át) nem ez élete legjobb munkája, de a stáb többi tagjára különösebb panasz nem lehet, Wirth már átalakult külseje kiváló maszkmesteri munka eredménye, olyan mintha Freddy, és a Legenda vagyok fővámpírja lenne összegyúrva egy kis Szellemlovas utánérzéssel. Az szereplők is rendben vannak, a Victort alakító Dominic Purcell (Látogatók, Húsevő, Penge: Szentháromság) tökéletes választás volt a főszerepre, az ehhez hasonló a produkciókban erre a posztra úgysem Jászai Mari-díjas színészekre, hanem hasonló kemény legényekre van szükség, és mondhatni a többiek is jól teljesítenek. A forgatás romániai helyszínének köszönhetően pedig mindenképpen meg kell még említeni a Wollner fiú mellékszerepében látható Mátray László nevét is, aki a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház művésze.

És ha már dicsérni való, akkor egy jelenetet mindenképpen ki kell emelni, mégpedig egy zombi ló zseniális támadásáról és randalírozásáról, amelynek Wirth először elvágja a torkát, majd feléleszti, hogy így irányítani tudja, majd később ezt más holtaknál is elköveti, hogy aztán a szolgáiként Wollnerékre szabadítsa zombijait. Ezek együtt pedig az idegesítő CGI vér ellenére is feldobják a filmet, mert a Town Creek/Blood Creek megoldásai horror- és akciófilmekben kicsit is jártas embereknél erőltetettként hathatnak, ezért alapból hat pontnál többet nem érdemelne, de a látvány és még egy szuper agyfúrós megmozdulás kiegészíti egy hatosra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.