Ez a pince-horror dolog azért azt hiszem magyarázatra szorul, mert néhányotokban biztos megfogalmazódott az az igen egyszerű kérdés, hogy: "Mi van?!"

Nyugtatásként mondom, hogy nem egy új alműfajjal van dolgunk, a helyzet mindösszesen annyi, hogy a Nailbiter című film nagy része egy pincében játszódik, ahol kis szereplőinknek igen komoly megpróbáltatásokkal kell szembenézniük, de mivel a rántott húst se a közepén kezdjük el megenni, ezért ne is ugorjunk ennyire előre, hanem nézzük a dolgokat szépen sorjában.

Először is adott egy jó megjelenésű anyuka, akiről hamar kiderül, hogy alkoholista - bár ez utóbbinak, ahogy emlékszem nem igazán volt jelentősége a továbbiakban - illetve van neki három lánycsemetéje, akik már nem annyira fiatalok, tízes évei elején járhat a legkisebb is, míg a legnagyobb a vége felé. A családhoz egy apuka is tartozik, aki viszont katona, küldetése azonban a végéhez közeledik. Olyannyira igaz ez, hogy G I. Joe papa éppen hazafelé tart kis családjához, kis családja meg elé a reptérre, a gikszer pedig itt üt be, ugyanis az időjárás meglehetősen világvége hangulatot idéz, a meteorológusok kérik is a lakosságot, hogy ne nagyon császkáljanak odakint, sőt, ha lehet védjék körbe magukat elég erősen, hiszen rég nem látott vihar érkezik, tornádóval és ínyenc körítéssel együtt.

Anya és lányai fittyet hányva a figyelmeztetésre mégis csak útnak indulnak, tanúbizonyságot adva arról, hogy erősen hisznek magukban és abban, hogy a tornádót is legyőzhetik, azonban csalódniuk kell, ugyanis félúton meg jön a vidám CGI forgószél, ami elől hőseink először autóval próbálnak menekülni, majd úgy döntenek futva eredményesebbek lehetnek, ezért kiugranak a személygépjárműből és egy közeli házikó felé veszik az irányt, ahol miután nem nyitnak nekik ajtót, feltörik a pincelejárót és oda húzódnak be.

A hatalmas vihar szerencsére gyorsan elvonul a hölgyek pedig azt hiszik, hogy már túl is vannak a nehezen, de, hogy mekkorát tévednek, hiszen ez a rész még csak most jön, a pinceajtót ugyanis valaki/valakik lezárta/lezárták, odakint pedig mintha fura lények portyáznának.

A tovább mögött folytatom.

Őszinte leszek: nem sok reményt fűztem ehhez a filmhez, bár az is tény, hogy nem volt sok infóm róla, lényegében a címen és néhány képen túl semmi, de ez talán nem is nagy baj, mert ilyenkor csalódik a legkevésbé az ember és ezzel együtt pedig a legnagyobb kellemes meglepetések is ekkor történhetnek.

A Nailbiter egy egész jó, szépen fényképezett, tűrhető színészi alakításokkal megtűzdelt, picit rejtélyes horror és habár tény, hogy nem nevezhetjük ezt újításnak egy teljesen korrekt szűk másfél órás szórakozás ez, amely sajnos néhány butaságtól és költségkímélő megoldástól sem mentes.

Érdekes dolog, hogy a tornádó, meg a nagy esőzés, meg ezek a részek egész pofásan vannak ábrázolva, szerintem, hiszen egy részt leszámítva ezek nem néznek ki bénán, ellenben a véres jelenetekről sajnos ugyanez nem mondható el. Amíg szörnyeinkből csak végtagokat látunk és elrántják az embereket boldogok lehetünk, sőt igazából a későbbi megjelenésükkel sem lehetnek komolyabb problémáink, ellenben a gyilkolásokkal igen. Ezekből ugyanis nagyrészt semmit nem látunk, hiszen vagy fél centiről mutatnak mindent, vagy csak hanghatásokkal és jobb esetben fröccsenő vérrel utalnak a gonosz tettekre, ezt pedig akár honnan is nézzük jogosan érezhetjük kevésnek.

A cím is megér egy misét, ugyanis állítólag azért a Nailbiter, szögbelövő címet viseli az alkotás, mert hőseink egy szögbelövő segítségével veszik fel a harcot a lények ellen, de tudjátok ez is sántít, mert néhány gonosz csakugyan ezzel a remeknek mondható módszerrel likvidálnak, azonban a film vége előtt jóval el is dobják ezt a fegyvert és más módszert alkalmaznak. Na de persze valami címet csak kellett adni a filmnek és mellesleg azt hiszem figyelem felkeltő lett az elnevezés még ha hangyányit megtévesztő is.

A rejtélyesség viszont egész jót tett a produkciónak, hiszen lényegében a végén sem igazán derül ki, hogy milyen lényekkel álltunk szembe, ami vezethet hiányérzethez is, de nálam most nem így történt, hanem pont ez is hozzátett a varázshoz.

Pici spoiler!

Néhány apró és egy nagyobb bökkenő azonban akadt, ugyanis ha jól gondolom a film elején az Apa elé mentek hőseink, akinek pár óra múlva landolt a gépe, ám ugye pár napra fogságba estek, legalábbis volt egy erre utaló félmondat, hogy már egy ideje a pincébe rekedtek, ennek ellenére a végén az Apa reptéri érkezését láthatjuk. Ez nem teljesen volt tiszta, annak ellenére, hogy jó befejezés volt és amolyan folytatás szagot is áraszt magából, én pedig bízom benne, hogy ez előbb-utóbb be is teljesül, mert kíváncsi lennék még a fura város, fura lakóira, talán egy picit igényesebb és véresebb kivitelezésben is.

Pici spoiler vége!

Nem volt ez rossz kérem, persze az említett dolgokat akár jobban is kritizálhatjuk és most jobban belegondolva azért az egyik kislányszereplőnk rém idegesítő volt, de mégis tetszett a film és többet és jobbat kaptam annál, mint amit vártam, szóval a horrorrajongóknak bátran ajánlom, a mezei rémfilm nézők pedig szintén tehetnek vele egy próbát legfeljebb aznap este csuklani fogok. Részemről pedig simán 6/10-es élmény volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.