Takaros kis háziasszony vendégeket vár estére, így nagy a sürgés-forgás a konyhában, időben el kell készülnie a vacsorával. Mindent előkészített, a sütőt, a fűszereket, és a főfogásnak szánt kis srácot is jól felhizlalta, már csak le kell vágnia. Igen ám, de a leendő vacsora rájön, hogy hisztivel nem tudja megmenteni az irháját, húzni próbálja az időt és felolvas konyhatündérünk kedvenc könyvéből, a Tales from the dark side-ból. Első mesénk egy különc diákról szól, akivel újgazdag társai kiszúrnak és rákennek egy múzeumi lopást. Csórókám nem hagyja annyiban, rendel magának egy múmiát és rajta keresztül áll bosszút.
A középső történet egy macskáról szól, aki a Pokolból jött és minden vágya, hogy bosszút álljon a gyógyszergyár tulajdonos milliomoson, aki pár év alatt 5000 macsekot küldött a másvilágra állatkísérletek eredményeképp. De az öreget is kemény fából faragták, bérgyilkost fogad fel saját élete védelmére. 
A befejező sztori egy leégett művészről szól, aki sikertelenségét és fájdalmát a kocsmapultnál próbálja csillapítani. Zárás után a kocsmáros támogatja haza, és mint tudjuk, jótett helyébe jót várj, jutalmul segítőkészségéért egy életre kelt vízköpő lefejezi. Preston-t életben hagyja, egyet kér cserébe: soha senkinek nem mondhatja el, mi történt. A férfi belemegy, majd elmenekül, de közben belebotlik a szépséges Carolába és ettől a pillanattól kezdve 180 fokos fordulatot vesz az élete.

Folytatás a tovább mögött.

A film fokozatosan egyre érdekesebb lesz, az utolsó kisfilm még nézhetőre is sikeredett. A többiről ez nem mondható el, beleértve a keretet adó kertvárosi kannibáltörténetet. Az egész produkció olyan, mint gyermekkorom vasárnapjain a húsleves: sótlan! A múmiás sztori eleve nevetséges, a gyilkosságok semmilyenek, leszámítva az agy orron át történő kihúzását, de abból meg semmit sem látunk. Nesze semmi, fogd meg jól! Na és persze mivel kell múmiát ölni? Természetesen egy elektromos kenyérszeletelő a tökéletes választás!

A Macska a pokolból az egyik kedvenc novellám Kingtől, sikerült is jól elszarniuk. SPOILER!!! Remekül megoldották, ahogy a macska lemászik a bérgyilkos torkán, majd ki. Az első pontját itt kapja meg a film. SPOILER VÉGE!!!

Utolsó történetünk végre élvezhetőre sikeredett, ez még egy pont. A szárnyas-karmos vízköpő szörny nem nagy durranás, de mikor átalakul, az szenzációsra sikeredett. Plusz egy pont. A gyerekpácolós sztorit próbálták egy csavarral megfejelni, ami inkább fárasztó sikeredett.

Remek színészeket kapunk viszont, a főbb szerepekben Christian Slater, Julianne Moore és Steve Buscemi. Egyetlen problémám van csak velük: hogy ilyen érzelemmentesen még Bruce Willis sem tudott játszani az Armageddonban. Arany Málnát érdemelt volna mindhárom. Ez igaz a macskás történetre is, így kb. üdvrivalgással köszöntöttem, hogy az befejező részben legalább közepes színészi alakításokat láthatunk. A filmet elmesélő kisfiút és a kicsi puha húsára áhítozó asszonyt viszont olyan rossz volt nézni, hogy legszívesebben fejbe rúgtam volna mindkettőt.

A rendezőnek, John Harrison-nak ez volt az első nem TV-és filmje, emellett csak egy Clive Barker feldolgozást tudott letenni az asztalra, a Vér könyvét, amit még nem láttam, de a novelláról olvashattok a blogon. (Ha valaki látta, megírhatná, érdemes-e megnézni) Amellett több részt rendezett a Történetek a sötét oldalról és Mesék a kriptából sorozatokban. Jelen munkájáért amúgy az Avoriaz Fantastic Film Festival Grand Prize díját megkapta, kíváncsi lennék a zsűri vajon milyen kábítószer hatása alatt állt, mikor kitüntette ezt a filmet. De az is lehet, ez a fesztivál a horrorfilmek Arany Málnája. Mindenesetre elgondolkodtam rajta, vajon hány füves cigit kéne elszívnom ahhoz, hogy élvezni tudjam ezt a filmet? Ha valaki kipróbálja ezt, írja meg, kíváncsi vagyok.

Kis matekozás után 3 pontot számoltam össze, de mivel aranyból van a szívem, végül 4-et kap.