ShockYa (SY):Te írtad és rendezted a Rites of Springet. Mi inspirált írás közben, honnan merítettél ötletet a forgatókönyvhöz?

Padraig Reynolds (PR): 2002 körül költöztem Los Angelesbe, közvetlenül ezután írtam meg a Rites of Springet. A barátaim készíteni akartak egy kétrészes horrorfilmet és engem kértek fel az írásra és a rendezésre, de a megvalósítás kudarcba fulladt. Ennek ellenére én nem adtam fel, elküldtem pár helyre a forgatókönyvet. 2007-ben találkoztam Eric Thompsonnal aki akkoriban a Maverick Rednél dolgozott. Nagyon megtetszett neki a Rites of Spring és elvitte Mississippibe néhány befektetőnek, akiknek ugyanúgy tetszett.
Tavaly még kétrészes filmben gondolkodtunk, de menet közben megkértek minket, hogy, ha megoldható, akkor férjen bele egy részbe. Mondtam, hogy jó, akkor legyen egy rész, így egy filmet csináltunk belőle.
Nagyon szerettem a 70-es években Don Siegel The Black Windmill című filmjét, úgy gondolom ez hatással volt a Rites of Springre, mint ahogy Piers Haggardtól az 1981-es Venom. Ez egy mérges kígyóról szól, ami egy emberrablás alatt kiszökik a terráriumból.

Folytatás a tovább mögött.

SY: Akkor beszéljünk az emberrablókról. A Rites of Springben elrabolják egy előkelő, gazdag ember lányát. Milyen kutatást végeztél a forgatókönyv írása alatt, hogy hiteles legyen a történet?

PR: Amikor leülök írni mindig a helyszíneket tartom szem előtt. A helyszínek szabják meg milyen lesz a sztori. Már megvolt a lény háttértörténete, mint ahogy a farmeré is, így valahogy a helyükre kerültek a dolgok.
Ami az emberrablókat illeti, hallottam mostanában egy fickóról – azt hiszem egy újságban olvastam – akit tíz év után kirúgtak a munkahelyéről. Elment a főnöke házához és megpróbálta elrabolni a gyerekét.
Ezt érdekes ötletnek tartottam, különösen a mai idők gazdasági helyzetében. Egy ember, aki hosszú ideig egy cégnél dolgozik, aztán kirúgják valaki más hibájából. Azon tűnődtem milyen indulatokat hozhat ez elő. A pasas alapvetően azt mondta azért készült elrabolni a főnöke gyerekét, hogy pénzt csikarjon ki tőle, amiért ellehetetlenítette az életét.

SY: A forgatás alatt segített a rendezésben, hogy te írtad a forgatókönyvet?

PR: Igen, nagyban megkönnyítette. Amikor írsz egy szkriptet, akkor minden előtted van, de amikor ott vagy a díszletben, vagy elmész helyszínt keresni, azt mondod, hú, ez itt sokkal jobban nézne ki.
(**SPOILER**) Például a filmben a váltságdíj átadása egy középiskolában lett volna, de amikor vezetés közben megláttam egy elhagyatott malmot, azt mondtam, hé, ez itt sokkal jobb lenne. Bementünk és egyből mondtuk, ide tesszük majd a pénzt. (**SPOILER VÉGE**)
Szóval így változik meg a forgatókönyv. Leírod magadnak az elképzeléseidet, de utána mész és meglátod miből kell dolgoznod, elkezded ahhoz igazítani a darabokat. Ez itt fog játszódni, az meg ott. Minden rendben ment.

SY: Hogy zajlik le egy helyszín megszerzése? Nehéz megkapni a kívánt helyet?

PR: Igazából nem, nagyon készségesek voltak például a kastélynál, ahonnan a filmben elrabolták Haydent. Ők jöttek oda, hogy nem akarunk e ott forgatni, aminek nagyon megörültünk. Cserébe csak támogatnunk kellett az alapítványukat, ez igazán csekélység volt.
14 különböző helyszínen forgattunk 18 nap alatt, de az volt a jó, hogy egyik sem esett öt mérföldnél messzebbre a szállásunktól.

SY: A forgatás rövidsége ellenére a filmet bemutatta az IFC Midnight. (Ez egy netes filmfesztivál, ahol a havonta bemutatott hat filmből egyet nagyobb fesztiválra is elküldenek a nézők szavazatai alapján – a ford.) Korlátozta ez valamiben a végleges változatba bekerülő felvételeket?

PR: Volt rá példa. Az éjszakai külső felvételek nehezek voltak, mivel nem tudtuk megfelelően megvilágítani például a kereszteken lógó embereket az erdőben. Néhány nap nagyon hosszú volt, némelyik gyorsan eltelt. A középiskolában nagyon jól mentek a dolgok, ennek örültem.

SY: Hogyan készültek a film effektjei?

PR: Összejöttünk a The Walking Dead-en dolgozó Toby Sells-szel, amikor nem volt Atlantában, leültünk a csapatával és dumáltunk az ötleteinkről. (**SPOILER**)
Megbeszéltük, hogy Sara (a Jessicát játszó Sara Pachelli) feje és Sonny (Marinelli, a filmben Paul Nolan) karjai hogyan lesznek levágva. (**SPOILER VÉGE**)
Ezt a részt véresebbnek szerettem volta, de a költségvetésbe ez nem fért bele és mivel a lény kinézete volt a legfontosabb, így nem azon spóroltunk.

SY: Volt olyan film vagy rendező, akinek a filmje inspirálta az effekteket?

PR: Igen, nagyon szeretem John Carpenter és Tobe Hopper filmjeit, Terrence Malick beállításait. Szerettem volna az ő stílusában felvenni a nagy tereket, hogy látható legyen mekkora a pajta vagy milyen sűrű egy kukoricatábla, ebben a borzasztó helyzetben is a természet szépségeit. Az elhagyatott házak amellett, hogy rémisztőek, nagyon gyönyörűek.

SY: Miben különbözik a Rites of Spring a mostanában bemutatott horrorfilmektől?

PR: Szerintem a kettős felépítésében. Úgy értem alapvetően ez két film egyben. Van egy emberrablós thrillerünk amit egy sorozatgyilkos áldozatainak történetével vegyítettünk.
A megjelenése is más, aminek nagyon örülök. Carl Herse-szel (ő az operatőr) azt akartuk, hogy úgy nézzen ki, mint a 70-es és a korai 80-as évek filmjei, az öltözködéstől kezdve az autókig. Ennek is nagyon örültem.

SY: A Green Arrow Fan Film és a The Election című rövidfilmek után a Rites of Spring az első egész estés film amit írtál és rendeztél. Sok időbe telt az átállás?

PR: Jó pár napba, de végül is hasonló a kettő. Úgy közelítettem meg, mintha egy hosszú rövidfilm lenne. Minden nap fel kell készülnöd, hogy felvegyél egy jelenetet, amiben aztán túl sok beállítás van. Mérlegelned kell, hogy mit hagyj benne és mi maradjon ki, mert az idő szorít.
Igazán jó csapattal dolgozhattunk és a producerek is mindig nagyon segítőkészek voltak. Nagyszerű volt az öltöző és a világosítás is. Két kamerával dolgoztunk, általában kézből, de néhány érdekes felvétel kedvéért volt, hogy az operatőrre rögzítettük az egyiket.

SY: Inkább rövidfilm, mint egész estés? A rendezést vagy az írást élvezed jobban?

PR: Élvezem az írást is és a rendezést is. Imádok írni, nagyszerű dolog. Vannak akik nem írnak, de én nagyon szeretek. Ekkor helyezed el a karaktereidet a saját világodba és azt találsz ki, amit csak akarsz.
Ezt követően a forgatás alatt kelted őket életre. Amikor meglátsz egy színészt, tudod, hogy tökéletes lesz a szerepre. Amikor a The Stranger meghallgatásán bejött Marco St. John, már láttam is a vásznon magam előtt.
Azt kérdeztem, ki ez a srác? Mondták, hogy Marco St. John. Erre én, hiszen ő a gyilkos a Tightrope-ból, a 80-as évekbeli Clint Eastwood filmből. Feltétlenül szerződtetnünk kell a Stranger szerepére. Ez egy olyan pillanat volt, amikor életre kelt egy karakterem és mondhatom jobb lett, mint gondoltam. (nevet)

SY: Ami Marcot illeti, hogy zajlott le a szereposztás neki és a többi szereplőnek?

PR: Öt helyi színészt alkalmaztunk, a többiek Los Angelesből jöttek. Nagy rajongója vagyok a főszereplő AJ Bowen (Ben Geringer) filmjeinek, mint A jel, a The House of the Devil és az A Horrible Way to Die. Az ügynököm elküldte neki a szkriptet és mivel tetszett neki a karakter, alá is írta a szerződést. Azt kértem AJ-től, úgy képzelje el, hogy Ben jó ember, csak rosszkor van rossz helyen.
A Rachel Adamset játszó Anessa Ramsey szintén játszott A jelben és láttam a YellowBrickRoad-ban is. Mindkettőben nagyszerű volt és mivel már dolgozott korábban AJ-jel így szerződtettem őt is.
Az emberrabló Sonnyt játszó srác, Paul Nolan, ugyanazon a fesztiválon jelent meg az első rövidfilmjével, amin én a The Electionnel. Egymás mellett ültünk, nagyon jót alakított abban a filmben.
Megemlítettem neki ezt a szörnyes filmet és megkérdeztem szerepelne e benne. Naná, mondta. Ő most a Vegas című sorozatban játszik Dennis Quaiddel.
Nagyon jó szereposztásunk volt, az egész mississippi stáb fantasztikus volt.

SY: Dolgoznál a jövőben ugyanezzel a stábbal?

PR: Egyértelműen. AJ Bowent minden filmemben szerepeltetném és megpróbálnám rávenni erre Sonnyt, Anessát és Marco-t is. Tulajdonképp Marco és Anessa a folytatásban, a Devil Sent the Rainben is fognak szerepelni, szóval velük még fogtok találkozni.

SY: Dolgozol valamin amit láthatunk a közeljövőben?

PR: Persze, ahogy említettem, a folytatást is én írom és rendezem, remélem nyár végén le tudjuk forgatni. Emellett egy pszicho-thrillerem is készül, Up In 24 Hours címmel küldtem el néhány producernek, próbálunk szerződtetni rá valakit. Gregg Olsen Starvation Heights című könyvének a feldolgozására is felkértek, én adaptálom a forgatókönyvet, remélem nagy durranás lesz.

Fordította: Buzás Roland