Anno azt terveztem, hogy a Rogue River lesz az első 2012-es film, amiről írok, de aztán valahogy a kétfejű cápás sztori izgalmasabbnak hatott és igazából minden gagyisága ellenére összességében talán jobb is, mint jelenlegi alanyunk, legalábbis bizonyos szempontokból.

Nézzük gyorsan miről is szól történetileg a Rogue River: adott egy leányzó, aki édesapja halála után elutazik a címben megnevezett folyóhoz, hogy az apja hamvait odaszórja, mivel régen sokat jártak oda horgászni, főleg az öreg és biztos ő is így szeretné, meg blablabla... 

Hölgyikénk gyorsan a folyóhoz is kocsikázik, autóját rendeltetésszerűen egy parkolóhelyen hagyja és lebattyog a vízhez, majd elmélázik, emlékez, nosztalgiázik, amikor is megjelenik a terepen egy nem túl dekoratív öreg úr és szóba elegyednek. Majd pár perc múlva visszaindulnak a kocsihoz (mondjuk, ahogy néztem a hamvak nem kerülnek a folyóba, de mindegy), majd hősnőnk megrökönyödve látja, hogy az autójának csak hűlt helye. Lopós parasztok garázdálkodnak tehát a környéken, azonban aggódnunk egy percig sem kell, hiszen a bácsika felajánlja, hogy hazaviszi a lányt, hogy onnan hívjon segítséget, a csaj pedig akadékoskodva, de végül rábólint (neeeem úgy, perverzek! :))))  ).

A tovább után folytatom.

Mi horrorrajongók, már ekkor tudhatjuk, hogy a lány bődületes hibát követ el, hiszen randa öreg urak invitálását sosem fogadjuk el, még akkor sem ha pacalt ígérnek. Na de főhősünk belefut ebbe, a bácsiról pedig csak hamar kiderül, hogy nem százas és először csak kicsit bizarr, majd egyre jobban azzá válik és gusztustalan dolgokat művel.

Ebbe a részbe nem is mennék ennél jobban bele, inkább foglalkozzunk azzal, hogy milyenre sikerült a Rogue River.

Nem jóra basszus! Az alaptörténet szerintem egész jó, persze láttuk már sokszor, de én eléggé bírom az ilyen jellegű sztorikat. Aztán, az alapon túl a kezdés sem rossz, jó mondjuk a konkrét kezdés picit nyögvenyelős és unalmas, de amikor kiderül, hogy a bácsi és a "felesége" hülye majmok, akkor azért megcsillan a reménysugár. Egy darabig pedig ragyog, de legalábbis pislákol is, ám ez nem tart sokáig, ugyanis az elején tapasztalható vontatottság és unalmasság ismét megjelenik és történnek ugyan izgalmasabbnak szánt dolgok, de ezek sablonosak is, meg tényleg nem úgy sülnek el, ahogy valószínűleg a készítők szerették volna.

És ha már készítők akkor ejtsünk szót a nevekről is. A rendezést Jourdan McClure vezényelte, aki első ízben ült a direktori székben, viszont érdemes tudni, hogy a készülő Hell Hunters című sorozat pilotját is ő rendezi, sőt idén még egy horror várható a kezei közül, a Children of Sorrow.
A forgatókönyvet Kevin Haskin (Sensored) és Ryan Finnerty (Children of Sorrow) vetette papírra, míg a főbb szerepekben Michelle Page (Dog, Scraps), Art Alexakis (Sikoly 2.), Bill Moseley (A sötétség serege, Halloween) és Chris Coy (Motel 3.) látható.

Végül pedig következzen az ítélet, ami sajnos nem túl fényes, mindösszesen 3 pont (igen a Kétfejű cápa kevesebbet kapott, viszont az egy jó trash annak ellenére, ez meg egy rossz nem trash). Lehetett volna ez sokkal jobb is, de talán majd a Children of Sorrow esetében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.