Rengetegen dicsérik a spanyol filmeket. Én is elég sokat megnéztem, általában nem is kellett csalódnom bennük. Sajnos igazán egetrengető spanyol horrorhoz még nem volt szerencsém, de bízom benne, hogy egyszer csak rátalálok. Az Amíg alszol sem az a film, amit hetekig fogok emlegetni, de hozza a spanyoloktól elvárható magas színvonalat. Bár a rendező neve eleve garantálja a minőséget (Jaume Balagueró, a [REC] 1-2 társrendezője és írója). Igazából ennek a filmnek semmilyen közös vonása nincs a [REC]-el. Akcióra, rohanásra és vérfürdőre senki se számítson, inkább azoknak ajánlanám, akik szeretik a lassabb tempójú thrillereket.

Cesar nem boldog. Sosem volt az. Egyszerűen képtelen boldog lenni. Hiányzik belőle ez az érzés. Sivár életét recepciósként tölti. Egyetlen életcélja, hogy a lakók arcáról lehervassza a mosolyt kisebb-nagyobb szemétségekkel. Ha ő nem lehet boldog, más se legyen az. Clara, a mindig vidám fiatal lány az egyetlen, akivel nem boldogul. Vajon milyen messzire képes elmenni, hogy megtörje a lányt? Elég messzire, higgyétek el :D

Folytatás a tovább mögött.

A cselekmény elég lassan folydogál, de a végére azért jobban felpörögnek az események. Türelmesen bemutatja Cesar hogy jut el az apróbb fricskázásoktól addig a pontig, amíg semmi más nem élteti, csakhogy tönkre tegye Clara életét, szerencsére azt a határt egyszer sem lépik át, amitől vontatott vagy unalmas lenne. A történet eredeti, nagyon átgondolt, nincsenek benne logikai hibák és egyáltalán nem sablonos. A főszereplő jól hozza az életunt portás karakterét, bár nagy tehetség nem kell ahhoz, hogy ezt valaki eljátssza. Egy ponton túl már sajnáljuk is gonosz portásunkat, amiért ilyen élete van. Igaz nem sokáig, mert ezután kezd eldurvulni a film. Cesar öregasszonynak szánt szemét monológja viszont fergetegesre sikeredett! Tényleg érezhető volt, ahogy minden egyes szó olyan hatással van az öreglányra, mintha kést forgatnának a szívében. Ez az egész film legütősebb jelenete!

A zsaroló kislány karakterét nagyon eltalálták. Ő valami szenzációs, ahogy a számító, könyörtelen dögöt játssza kb. 10 évesen, róla azonnal az Alice, Sweet Alice című klasszikus jutott eszembe. Sok kivetnivalót a többi színészben sem találunk. A színekre, kamerabeállításokra nem lehet panaszunk, egyedül a zenébe tudnék belekötni. Egy-két zeneszám igaz ment az adott jelenethez, de szerintem egy ilyen hangulatú filmhez nem, gondolok itt a pörgősebb, vidámabb popdalokra.

Nem kerültem órákra a hatása alá, miután megnéztem, de egy jó film és másfél órán át teljesen lekötött. Összességében 6 pontot érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.