Eli Roth 2005-ben azt hiszem egy remek kis horrorral örvendeztette meg a rajongókat. A Motel jó volt: pár srác átruccan Európába és az eleinte bulinak, mókának induló kirándulás, csak hamar átcsap kegyetlen vérengzésbe, egy-két igazán undorító jelenettel megspékelve (speciel a szemkifolyós dologra gondolok, az azért randa volt, a 2005-ös énemnek mindenképpen, bár akkor még suhanc voltam). 

2 év múlva aztán Roth úgy döntött még egyszer neki fut, ezúttal csajokkal. Az eredmény szerintem nem volt olyan jó, mint az első rész esetén, sőt mit kerteljek, nem tetszett.

És akkor a jelen. A Motel trilógia lett. De minek? Ez lehet az első kérdés a film megnézése után. Fontos tudni, hogy Eli Rothnak igazából már semmi köze nem volt ehhez a részhez amit Scott Spiegel rendezett és Michael D. Weiss írt. Előbbi rendező úrtól korábban láthattuk az Alkonyattól pirkadatig 2. részét, ami habár nem igazán volt olyan jó, mint az első, egynek azért elment. Weissnek pedig többek között a Pillangó-hatás kettőt, valamint, az Örökké tudom, mit tettél tavaly nyáront köszönhetjük. Jó, nyilván az utóbbiért maximum körmös járna. 

Ezek alapján a Motel új részétől sem vártam sokat, sőt bevallom nem is igazán akartam szeretni, viszont amikor elindítottam a lejátszót, úgy éreztem sebaj, jó lesz ez, tetszeni fog, ha más nem legalább egy jó kis vérengzés. 

Hát mit mondjak, beszoptam.

(A folytatás most a tovább mögött olvasható, mivel spoileres lehet, így óvintézkedek.)

Azzal tisztában voltam, hogy a történetet ezúttal az Államokba helyezték át, még hozzá Las Vegasba, mert az ugye menő hely. Ez így szinopszis alapján jó ötletnek tűnt és mondjuk talán ezzel volt a legkevesebb baj.

A történet 4 srácról szól, akik az említett városban egy legénybúcsús hepajt tartanak, majd pedig megtörténik a baj. Ez eddig egyébként nem is hangzik olyan rosszul, viszont mielőtt ez megtörténne, kapunk egy amolyan bevezető félét, hogy tudjuk ez bizony a motel. 

Igen a jelenetre gondolok, amikor a debil kinézetű amerikai srác (később egyébként kiderül, hogy tényleg debil és színésznek se való), bemegy az ukrán szerelmespárhoz. Ukránok, hát gondolhatnánk csakis ők lehetnek a gyilkosok, ám ekkor holy shit, olyan váratlan fordulat jön, hogy, aki itt nem szarik be, az sose fog. A srác a gonosz, nem az ukránok. Micsoda csavar, itt valószínűleg rá is nyomunk a stop gombra, mert félpercig levegőt nem kapunk... 
A legnagyobb baj, hogy ehhez hasonló, átlátszó, klisés és hát elnézést a kifejezésért, de szánalmas fordulatból kapunk még egy csomót. Persze lehet ezek a horrorszüzek számára jók, de az x-edik (x=picit sok) horrorfilm után inkább idegesítő.

Sorolom tovább: mikor elrabolják főhősünket majd kiderül, hogy csak a legénybúcsúra viszik (jó ez mondjuk klasszik klisé, csak pont ezért dögunalmas is), vagy amikor kiderül, hogy a legjobb barátról, az idegesítő seggfejről, hogy a rossz oldalon áll és klubtag. Most komolyan? Ez is olyan buta klisé. Persze aztán megküzd a két jó barát, egy zseniálisan szarul vágott és bénán felvett jelenetben. Természetesen győz a jó srác, viszont egyet se féljünk, Weiss úr nem rest előhúzni a jokert: a leszúrt srác visszatér, mert nem halt meg. A legnevetségesebb, hogy ezt a film végén még egyszer előhúzza a mester... A szívem sajdult bele.

Aztán ugye Motel, gusztustalanság, vér és durva jelenetek. Ne igazán számítsatok ilyenre. Oké, az arc levágós/nyúzós rész elmegy, kellően beteg, amellett, hogy nyilván hangyányit sem eredeti. A csótányos gyilkosság szintén nem eredeti és igazából még csak nem is olyan durva. A lenyilazott srácról meg ne is beszéljünk. Übergáz.

Na és ha már témánál vagyunk (gondolok itt az übergázra), akkor a filmvégi CGI robbanásra is szentelnek egy bekezdést. Miért erőltetik ezt? Nem a Motel 3. az első film, amiben ezzel operálnak, hogy a végén felrobban a hely. MIÉRT? Ha nincs pénz rá és csak buta CGI-vel oldható meg akkor mi a halál faszáért? (Kimosom szappannal a klaviatúrát, mert ez nagyon csúnya.) Ezernyi megoldás létezik és igazából baromira mindegy volt a film szempontjából, hogy az a hely felrobban-e vagy sem. Sosem fogom megérteni.

Végül pedig nézzük a szereplőket, akik nem túl meggyőzőek, de mondjuk ezen a téren nem is vártam mást, egy-két jó csaj viszont akad, azt meg lehet szeretni.
Név szerint négy nevet említenék, Kip Pardue-t, Brian Hallisay-t, John Hensley-t (Árnykép, Mély harapás) és Sarah Habel-t (Pillangó-hatás 3.).

Mit is mondhatnék. A trilógia eddigi legrosszabb része és csak erősen bízom abban, hogy itt meg is áll a menet. Egyébként azt nem mondanám, hogy nézhetetlen, mivel egyszer nézhető, különösebb végig szenvedés nélkül is, mindösszesen bosszantóan buta és hülyének nézi a közönséget. Nem is ér többet 3 pontnál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.