A „csejtei rém” körüli mítosz évszázadok óta terjed világszerte, és már a köztudatban is az él Báthory (vagy Báthori) Erzsébet személyéről, hogy kegyetlen gyilkos volt, aki rengeteg embert ölt meg pusztán azért, mert hitt abban, hogy vérüktől megőrizheti fiatalságát. Legendája rengeteg helyen ismert, és ahogyan Vlad Tepes körüli legendát, úgy ezt is a brutalitás, a vérontás és a vér felhasználása körüli őrület lengi körül. Több mű is készült a „vérgrófnő” életéről, jelen esetben a 2009-es A grófnő című film a „rém” mítoszára épít.

Erzsébet magyar nemesi családban nőtt fel, már születésekor odaígérték a kezét Nádasdy Ferencnek, aki az egyik legnagyobb magyar nádor, Nádasdy Tamás fia volt. Erzsébet már kiskorában is kíváncsi volt, foglalkoztatta az uralkodási vágyon túl az élet és halál kérdésköre is, és egyre inkább hitet talált az okkultizmusban. Összeházasodtak Nádasdy gróffal, több gyermekük is született (a filmben a három életben maradt gyermek jelenik meg, Anna, Kató és Pál). A film cselekménye nem foglalkozik Erzsébet anyai szerepével, nagyot ugrunk oda, amikor Nádasdy Ferenc életét veszti 1604-ben. Az özvegyet megrázza a haláleset, de emelt fővel igazgatja tovább birtokát. Mint befolyásos és gazdag özvegy, igencsak közkedvelt lett nemesi körökben, és sok kérője akadt grófok és bárók személyében. Erzsébet szeme azonban megakadt egy fiatal fiún, Thurzó György fián, Thurzó Istvánon.

A fiatal fiú és az özvegy románcának híre bejárta a vidéket. Thurzó apja egy percig sem örült a leendő frigynek. Mindent megtett, hogy a szerelmeseket szétválassza, fiát egy dán lányhoz házasította, és manipulálta közben a két szerelmes levelezését. Erzsébet a szerelmi csalódottságát nem tudta feldolgozni, sokáig szenvedett, már-már őrületbe került. Szolgálói (és szeretői) olyan nők voltak, akikkel mindent megosztott és ápolták Erzsébetet. A grófnő megsebesítette egyik szűz szolgálólányát és vére ráfröccsent, ekkor olyat látott, amit más senki: bőre feszesebb, fehérebb lett és meglátta e mögött a tükörben újbóli fiatalságának forrását: vér.

A grófnő eltökélt szándéka volt, hogy annyi vért szerezzen, amennyit csak tud. Kezdetben az udvarhölgyektől, akik kevésbé álltak közel hozzá, majd egyre inkább előtérbe kerültek a kegyetlenségek. A közeli településekről mind-mind rengeteg szűzlányt hoztak Erzsébet elé, hogy a vérüket onthassa és így visszaszerezze hőn áhított fiatalságát. Ennek egyre jobban híre ment, Thurzó Györgyhöz, végül Istvánhoz is eljutottak a brutális kivégzésekről szóló mendemondák. Ilyenkor jön az elkerülhetetlen gyilkossági nyomozás és felderítés, mik Erzsébet titkai.

A film első fele magáról a szerelemről szól, ami Erzsébet és István között volt. Bár kevésbé alaposan volt kidolgozva az, hogy pontosan miért is szerettek egymásba, mégis erre koncentrál a film nagy része. Erzsébet boszorkánya, egyben ágyasa lényegében ki is mondja, hogy ez tényleg szerelem-e, vagy pusztán csak vágy és a fiatalságát kedveli a férfinak. Ez a mondat igen csak mélyen nyomot hagy, és valóban igaz, mert bár az érzések mélyek, semmi kimondott mély szerelmet nem mutatnak ki, viszont elkerülhetetlen ez a viszony Erzsébet megőrülésében.

A szerelmi bánat, valamint az, hogy Erzsébet úgy tudja, hogy István lecserélte egy fiatalabbra és kihasználta az érzéseit, felőrölik a nő tudatát. A fiatalságban próbál megmentést várni, amit szeretőjétől (akivel nem is igazán akar annyira együtt lenni, pusztán hiúságból) se kaphat meg, mert messze nincsenek annyira mély érzési iránta. Ezt a szadomazo együttlétek csak nyomatékosítják. Ekkor viszont jön a vér, ami Erzsébet rögeszméje lesz. Megkezdődik a vérontás, teljesen bekeni magát vérrel és csak arra koncentrál, hogy minél több vért szerezzen. A legnagyobb kegyetlenséggel kínozzák meg a lányokat, rengeteg tetemet tesz ki erdőbe, illetve találnak nem is egyet a kastélyában. Persze a nagy álma továbbra is az, hogy Istvánnal újra együtt legyenek, bármi is történik.

A film központja még ezek mellett is a szerelmi bánat és csalódás. Ki is mondják már az elején, hogy a nők azért „gyengébbek”, mert a szívük vezérli őket és emiatt nem teljesen önmaguk, képesek hatalmat adni a férfiaknak, magyarul a nők ruházzák fel a férfiakat a hatalommal saját maguk felett. Akármilyen erős és stabil is legyen egy személyiség, ha szerelmes lesz, ez az erősség az érzelmek felé irányul, képes megtartani az elveit úgy, hogy a férfi mellett is maradjon. Erzsébet is amennyire erős szerelmet érzett, annyira erősen fejezte ki csalódottságát, bosszút forralt, amit szinte minden csalódott nő tenne. Azonban mivel megszállottja volt a fiatalságnak, így élvezetét lelte kiválasztani az áldozatait, fenyegetőzni, valamint százakat legyilkolni. Ez viszont nagyon horrorisztikusra van ábrázolva, farkasok csócsálják a tetemet, félbevágott lányokat mutatnak, valamint egy eldugott kínzókamrát is. Bár ez a film nem kimondott horror, mégis rengeteg apró elemet belecsempésztek, hiszen az a mű a mítoszt mutatja be, kevésbé vizsgálja az igazságtartalmat.

A történészek szerint ennek a mítosznak nagyon kevés a valóságalapja. Az, hogy a grófnő megszállottja volt a fiatalság megőrzésének, nem vitatják annyira, azonban azt, hogy emiatt több lányt is lemészárolt volna, már erősen kétlik. Báthory Erzsébettől csak néhány levél maradt fenn, melyben Nádasdy Ferencnek, a „fekete bégnek” számolt be a gyermekeiket sújtó betegségekről. Ez alátámasztja azt a feltételezést, mely szerint odafigyelt gyermekeire és fontos volt számára az anyaság. Erzsébet - mivel férje gyakran volt távol a török háború miatt –, egyedül is megállta a helyét az uralkodásban és a hatalmi játszmákban. Mivel a vagyona miatt rengeteg irigye volt a nőnek, így sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy rossz hírét keltették, hogy így gyengítsék meg a hatalmát. Thurzó György közben járásával letartóztatták Erzsébet a kegyetlenségek miatt, olyan vádakkal, mint hogy ivott az áldozatok véréből, megfürdött a vérükben, de szolgálóit életben hagyta. Több holttestet is találtak a kastélyában, majd bezárták egy befalazott szobába a grófnőt, ahol elhunyt. Földjeit szétosztották a rokonai között. A vádak egy része megalapozott volt, azonban nagyon is valószínű, hogy az áldozatok számát megsokszorozták és egy tragikus mítoszt írtak az erős nő életéről.

Báthory Erzsébet címere (www.wikipedia.hu)

Julie Delpy, aki rendezője, zeneszerzője és főszereplője is a filmnek nagy fába vágta a fejszéjét. Aki ismeri a munkásságát, az tudja, hogy a színésznőt nagyon foglalkoztatja a szerelem témája, a feminizmus, az erős, magabiztos nők érvényesülése (karrierista célok hangsúlyozása), a lét filozófiája és a társadalmi konfliktusok létjogosultsága. Ezek a témák több filmjében is rendre előkerülnek, így itt is, több-kevesebb szerepet betöltve. Aki látott már Julie Delpy szereplésével filmet, azt nem fogja meglepni a színésznő stílusa és ábrázolása Erzsébetről. Egy erős, magabiztos nőt alakít, aki szerelmes lesz, maga se tudja hogyan és annyira képes szeretni a férfit, hogy bár erős marad, bizony a férfi képes puszta jelenlétével irányítani a hangulatát, tetteit és soha el nem felejti a férfit. Ilyenekre részben példa a munkásságában Richard Linklater (Sráckor) „Mielőtt trilógiája” is, (Mielőtt felkel a Nap, Mielőtt lemegy a Nap, Mielőtt éjfélt üt az óra), vagy akár a 2 nap Párizsban. Egyedül azt hiányoltam ebben a filmben, hogy nagyon kevés jelenetet mutatott be Erzsébet anyai szerepéről, inkább csak szerelmi bánatos megrögzött gyilkos képét vetítette ki. Gyilkosként pedig nem volt olyan sok véres jelenet, pedig azzal még nyomasztóbb légkört varázsolt volna, az amúgy mély mondanivalóval tarkított produkcióhoz.

Báthory Erzsébet mítosza másokat is megihletett, sok mű készült történelmi alakjáról, ilyen a 2008-as Juraj Jakubisko Báthory - A legenda másik arca című filmje, vagy a 2006-os Stay Alive cselekménye is ezt dolgozza fel. Zenei pályán pedig a Cradle of Filth banda (Cradle of Fear) egy egész albumot szentelt a grófnő legendájának. Ezt a felfogást, mely szerint a vér fiatalít és erőt ad, azóta is több műben feldolgozták, hogy a szereplők vérben áztatják magukat szépség és erő reményében. Legutóbbi ilyen talán az American Horror Story évadaiban tűnt fel horror körökben.

Julie Delpy mellett kiemelkedő alakítást nyújt még Daniel Brühl (Hajsza a győzelemért) és William Hurt (A napfény íze). A mű bár nem kimondottan horror, inkább történelmi dráma, ami érzelem dús egyben vérdús is, megérdemel 7 pontot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.