Ne félj a sötéttől! (2010) – Don’t Be Afraid of the Dark!
Guillermo Del Toro forgatókönyve szörnyecskékről
Alex építészeti karrierje miatt elvállalja egy ódon, nagy Rhode Island-i kastély felújítását. Beköltözhet a kastélyba, hogy még alaposabban tudjon dolgozni, és hogy ne legyen egyedül, vele megy barátnője, Kim, és a korábbi házasságából származó lánya, Sally. Kicsi Sally lassan bejárja a ház összes szegletét, míg látszólag a semmiből jövő hangok egyenesen utat nem mutatnak a pincéhez. Innentől elkezdődik az a szerintem sokak számára nem ismeretlen cselekményszál, mikor is a hangok folyamatosan azt suttogják: „Gyere, játssz velem!”, játszunk, mert barátok vagyunk, aztán meg hirtelen megjelennek… és kiderül, hogy ezek messze nem barátok.
Sallyt egyre jobban megközelítik kis barátai, ő pedig nyomozni kezd, a végére pedig eléri a katarzist a film. Maga a családi dráma is lényeges, ugyebár az apa, elvált szülők lánya és a barátnő hármasa áll a középpontban, és a legnagyobb konfliktus értelemszerűen a gyerek körül forog, szörnyek ide vagy oda. Nem csak a barátnőnek kell nagyon a gyerek szívébe férkőzni, a férfi miatt, hanem magának a férfinek is. Nem éppen mintaapa, tudom, ez nem meglepő, ez a legtöbb elvált férfi esetében meg-megjelenik, ahogyan a „legjobb apuka” cím elnyerésére folytatott küzdelem is. Itt talán kevésbé, hisz a munka óriási, a gyerek meg majd el lesz magában… egy idegen nagy házban, miközben hangokat hall.
A barátnő szerepe azonban már más, ugyanis megjelenik a lány életében, sikerül is az, ami nagyon kevés nőnek sikerül ilyenkor, persze inkább a legvégére, mikor eléri a film a csúcspontját. Az utat addig viszont érdemes megnézni, mert vannak benne mély lélektani jelenetsorok. De az igazi főszereplő a kislány, aki szerintem nagyon jó! Remek karakter, igen néha fura, befelé forduló, mint a legtöbb kislány, nem ezekkel van baj, ettől sokkal érettebb lesz a karaktere. A baj akkor van, mikor megjelennek ezek a szörnyecskék és szembesülünk az őket övező mitológiával, de maga a központi figura nagyon jól lett megalkotva. Sokan a kis színésznő alakításától is el voltak ájulva, bevallom én kevésbé, nem volt rossz, ügyes, csak nem istenítem. A két felnőtt mellékszereplő se tartozik a kedvenceim közé, de Katie Holmest, akit sose kedveltem, meg kell dicsérni, szerintem jól játszott. Lehet, a fakó emlékeim mondatják velem ezt, mert nem ragadt meg bennem annyira a film - nem ma néztem meg -, viszont ami éles emlékeket hagyott az a látvány, a furcsa kis lények, és a karakterek közötti végső kapocs. Színészileg pedig Holmes meg a kislány, Bailee Madison.
A szörnyek bűvköréről meg annyit, hogy aki már az elején rájön, azt nem éri meglepetés később se, egyedül az ábrázolásban, de ott nagyon! Komolyan mondom, lehet csak én látom így, de ezek nem félelmetesek, hanem rettentően viccesek. Amint kiderült, hogy néznek ki, semmi ijesztő nem volt utána, ez pedig a film legnagyobb hibája véleményem szerint. Szerintem simán egy papuccsal, vagy mondjuk valami seprűvel ki lehetne takarítani a kis piszkokat, akármennyire galádak is, de ilyen megoldással nem horror-thriller-fantasy mese lenne, hanem takarítási kisokos, arra az esetre, ha ellepnék a házat a rusnya patkányok. Sajnos azt is hozzá kell tennem, mivel ezek a lények olyanok lettek amilyenek, egy mesévé alakult át a végére a koncepció, ez pedig ebben a műfajban nem sok jót jelent.
Guillermo Del Toro-t - aki legutóbb A hobbit trilógián munkálkodott hasonló szerepben - bevallom nagyon-nagyon tisztelem. Mióta csak láttam a Faun labirintusát, ez az ember, és a művészete egyszerűen magával ragadott. Ebben a filmben is benne van a keze munkája, ugyanis Sally karaktere mellett a látványvilág is az ő reszortja volt. Gyönyörű díszlet, remek képsorok, fantasztikus az a látvány amit elénk tár. Emiatt is néztem meg a filmet, és ahogy előbbiekben említettem ábrázolásban egyedül a parafaktort jelentő szörnyek adják a negatívumot.
Minden benne van, aminek Del Toro filmjeiben benne kell lennie: gyerek a középpontban kipipálva, rejtélyes nagy ház kipipálva, szűk családi drámai nyomás kipipálva, csapás a múltból kipipálva. Aki szereti a munkásságát, az nézze meg feltétlenül, bár nem ez lesz a kedvence.
Őszintén szólva, a Faun labirintusa után számomra ez a film visszaesés, kevésbé horrorisztikus, pedig ez horrornak készült, az pedig drámának elsősorban. Ráadásul személy szerint sokkal jobban ijedtem meg a Faun nézése közben, mint ennél a filmnél, és a Faun mélyebb hatást is gyakorolt rám. Persze nem az összehasonlítás a lényeg, de mivel ez horror, így ebben a mértékben nem a legerősebb alkotás. Nem beszélve az Ördöggerincről is, mint a Faun esetében is a mai napig nem tudtam magam rávenni, hogy újra megnézzem, pedig mindkettő tetszett.
Persze ha itt van igény rájuk, írunk róluk szívesen, bár mindkettő inkább dráma irányába mozdul el. Addig is ez a mű 6 pontot kap, de a látványvilága miatt egyszer mindenképp érdemes megtekinteni. A pontozást az indokolja részemről, hogy Guillermo Del Toro benne van, lehet kissé elfogult vagyok ezzel, de sokkal ütősebb is lehetett volna ha nem ilyen nevetséges kis szörnyekkel kell felvenni a harcot a hősöknek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SarahConnor 2015.02.22. 08:48:36
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2015.02.22. 10:16:58
