Meglehetősen huncut egy film a VANish. Önmagát Danny Trejo-val és Tony Toddal próbálja eladni, holott a két nagy öreg alig pár percre tűnik fel a végeredményben, kis túlzással az előzetesben ellövik az összes jelenetüket. Ezzel együtt viszont egy igazán ötletes koncepció,egy jól működő B-film, aminek a megnézése erősen ajánlott.

A történet két fickóról szól, Jackről és Maxről, akik egy furgonban utaznak éppen, majd hamar kiderül, hogy ördögi tervet forralnak. Egy pofás házhoz érve ugyanis álarcot öltenek, majd berontanak a házba és túszul ejtik az ott élő csajt, kifele jövet pedig a lány segítségére siető szomszédot is alaposan helyben hagyják.

A lánnyal egyetlen tervük van: váltságdíjat akarnak kérni érte, Emma ugyanis az egyik drogkartell fejének a lánya, így pedig mindenképpen reálisnak gondolják, hogy megkapják érte az 5 milliót és könnyebb dolguk is lesz,mintha tisztességes módon jutnának hozzá ekkora summához.

A srácokhoz egy harmadik tag is bekapcsolódik, útközben pedig a rendőrökkel, a kartell bérgyilkosaival és a túszul ejtett lánnyal is meg kell küzdeniük, de egymás közt is bőven akadnak konfliktusaik.

Az előzetest elnézve kissé kétkedve álltam a VANishez, hiszen egy olcsó és inkább béna, kicsit grindhouse hangulatot árasztó szennynek tűnt, ami Danny Trejo örök ifjú arca hozhat egy kis felüdülést, ez azonban koránt sincs így.

Nem véletlen, hogy a cím VANish. Semmi köze sincs a mosószerhez, inkább a koncepció miatt emelték ki a három első betűt, ugyanis a film végig egy helyen, a szóban forgó furgonban játszódik.

Őszintén szólva meglehetősen bírom az egy helyen játszódó történeteket, így lehet kissé elfogult is vagyok a végeredménnyel kapcsolatban, de azt gondolom Brian Brockbrader ötlete egészen zseniális és igazából cseppet sem unalmas vagy haszontalan.

Ehhez persze tűrhető karakterre és jól megírt forgatókönyvre volt szükség, de ilyen téren sem igazán panaszkodhatunk. A VANish ugyanis egészen humorosra sikerült, remek párbeszédekkel és jópofa beszólásokkal, amolyan igazi szórakoztató alapanyag. Azt hiszem a forgatókönyvíró Brockbrader egész sok Guy Ritchie filmet nézhetett.

Todd és Trejo szerepeltetése ugyan tényleg nem sok, de az a kvázi cameo szerep, ami nekik jut pont elég és talán csak plusz pontot jelent, üde színfoltok és nem több.

A film egyébként meglehetősen véresbe is átcsap, ekkor mondjuk kicsit trash jelleget ölt az egész,de tulajdonképpen ezzel sincs probléma. Igazából egy kellemes meglepetés a VANish, főleg annak ellenére, hogy kétkedéssel viszonyultam hozzá. B-film, egy kis grindhouse beütéssel és voltaképpen nem horror, inkább egy véresebb akciódarab, ami viszont bő egy órán át szórakoztat. Én nagyon bírtam.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.