Clark Stevens, ígéretes hallgató, az egyetemi tanulmányai befejezése előtt a Cunningham Hall elmegyógyintézetben végzi el a kötelező pszichiátriai gyakorlatot. Dr. Franks, az elmegyógyintézet embere, lényegében az esze a szerkezetnek, felkarolja a fiatal tanoncot, hogy megtanítsa a betegápolás alapjaira, amiket a könyvekben nem találhat meg.

Az épület falai között hemzsegnek az őrültek. Elmebetegek vannak minden szobában, még az alsóbb szinteken is, nem is akármennyire veszélyes alakok. Természetesen nem csak emberi lényekről kell beszélni, hanem magukról a betegségeikről és azokról a tevékenységekről, amiket ők látnak, pedig ott sincsenek. Ezek egyre jobban megfertőzik a betegek elméjét, amire az egyetlen megoldás a gyógyszerezés.

Clark, mint segéd, szintén részt vesz a megfigyelés folyamatában, annyira, hogy őt magát is beszippantja az őrület világa. Ha mind ez nem lenne elég, mentora, Dr. Franks pedig messze nem olyan ártatlan vezető, mint amilyennek hinné az ember.

Sok fenntartásom volt ezzel a filmmel, elsősorban azért, mert isten tudja hány éve már, hogy megvettük, ha jól emlékszem 300 Ft-ért a régi nagy kupacos ömlesztett DVD kínálatból, ami minden nagyobb bevásárló központban akkor élte virágkorát. Mivel ott nem a remekművek szoktak ennyiért szerepelni, én is úgy viszonyultam hozzá, hogy megér egy misét ez a film. Szeretem az elmegyógyintézetes, beteg-ápoló kapcsolatos, szellemes történeteket, ez a film pedig teljesen beillett a sémába. Azt kell hogy mondjam, megérte megvásárolni.

Önmagában a története semmilyen innovatív megjelenést nem mutat, nem is baj. Érdekes, nem unalmas, nyomasztó, ahogy egy horrornak, vagy thrilleresebb műnek lennie is kell. Más kérdés, hogy bár vannak benne ijesztőbb képek, azért nem ez fogja kiverni nálunk a biztosítékot a legjobban, hanem a vége. Komolyan, amíg el nem érünk a film utolsó jeleneteihez, azt gondoltam, hogy na, még egy átlagos, szórakoztató, de semmi különlegességgel nem bíró horror. De a vége igen csak csavaros lett, ami igencsak megdobja a film megítélését.

Színészileg talán valóban Lance Henriksent és Joshua Leonard-ot lehetne megemlíteni, akik értékelhetőbb alakítást nyújtottak. Amúgy a középszerű filmek sorából valóban csak a befejezése az, ami élvezhetőbbé teszi a produkciót, ez az a B kategóriás film, amit látni kell. Ha már másodosztályú horrorra vetemednénk, ebben a témakörben, akkor az ez legyen.

Profi filmnek ott van a Száll a kakukk fészkére, persze nem kimondottan a horrorok sorából, de azért az is egy kihagyhatatlan alkotás. Sok ilyen témát feldolgozó mű van még, de ennél a filmnél maradva így záró gondolatként megkapja talán erős túlzással a 6 pontot.. Ezt is főleg az indokolja, hogy a minőséghez képest sokkal jobb a forgatókönyv és az alapötlet is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.