Annyi meg annyi pozitívumot olvastam az évek folyamán az April Fool's Day-ről, hogy kénytelen voltam venni a bátorságot és próbát tenni vele, de sajnos a döntés elhamarkodott volt, az elvárások magasan, két méter környékén tetőztek, a film pedig nem tudott ekkorát ugrani, sőt mi több nem elég, hogy a lécet leverte, de még a legvégén bukfencezett is egy nagyot, ami nevetségessé tette számomra az addig látottakat.

A sztori néhány fiatalról szól, akik várják a kompot, ami valószínűleg a nagy havazások miatti árhullám levonulása után végre újra jár. Hőseink a szemközti szigetre tartanak, ahová egy debil nevű lány Muffy hívta meg őket, hogy együtt töltsék a hétvégét, amelyben vélhetően április elseje is szerepet kapott.

A fiatalok meg is indulnak és természetesen tréfálkoznak meg baromkodnak, ahogy azt kell. Ezek közé a tréfák közé tartozik egy eljátszott hason szúrás-vízbe esés kombó is, aminek a vége egy súlyos sérülés lesz, ugyanis az egyik hajón utazó emberke a komp és a stég közé szorul, azon nyomban kórházba kell szállítani.

A srácok kissé megszeppennek, de igazából többnyire szarnak az egészre és inkább mókáznak tovább.

A továbbra is fogyatékos névvel élő Muffy lépten-nyomon próbálja megtréfálni a társaságot, fingó párnákkal, összecsukló székekkel, leeső kilincsekkel és hasonlókkal. Amikor már-már azt hinnék, hogy egy rosszul sikerül gyerekzsúron vagyunk, akkor végre egy gyilkos is felüti fejét - ez mondjuk így nem igaz, mert csak a lábát látjuk.

Hőseink hullani kezdenek, mi pedig várjuk, hogy vért lássunk, de arra bizony várhatunk addig, amíg piros hó esik...

Tulajdonképpen egy baromira vérszegény slasherről beszélhetünk, ami nagyon elszomorító. Tény, hogy szeretem a gore-t, de nem feltétlen csak azzal lehet levenni a lábamról, bár úgy vélem, hogy egy slasher esetében elengedhetetlenek a szaftos jelenetek, itt pedig ha jól emlékszem egy levágott fejen kívül semmi über-fasza dolog nem akadt, pedig 1986-ot írtunk.

A színvonal stagnáláshoz a színészek is hozzájárulnak, bár nagyon nem szabad őket bántani, mert a karakterek is laposak és a komp kapitány a leghitelesebb, bár ő is picit úgy érzi, mintha legalább egy csatahajtó kampókezű és félszemű ura lenne.

A buta kis vicceskedések nem voltak viccesek. Elvileg horror-vígjáték, amit látunk, de fel nem nevettem és a szememet sem takartam el a félelmetes jelenetek láttán.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a legvégén választ kapunk arra, hogy miért is volt annyira indokolatlanul vérszegény a dolog, de ott meg aztán végleg úgy éreztem, hogy saját magukat rúgták tökön a készítők - vagy felköptek és aláálltak, ha valakinek az előbbi példa olvastán belesajdultak a golyói.

Annyira gáz volt az egész, meg bennem felmerült a kérdés, hogy minek? Miért volt az vicces? Meg egyáltalán. Meg ilyen nevet, hogy Muffy. Na mindegy

A fényképezés meg úgy az egész film nagyon átlagos és habár megpróbál egyedi lenni mégsem sikerül neki, még távolról sem, hiszen egy hétköznapi slashernek indul, ami ráadásul nagyon halovány, a végén pedig még ezt is sikerül lefosnia.

Az Ismeretlen hívás eredetijét is rendező Fred Walton filmje nem rossz, csak nekem nagyon nem tetszett, de ha valaki valami lájtosabb slashert keres, esetleg csak ismerkedik a horrorral az még jót is szórakozhat, ha valaki viszont már régi veterán és nehéz tüzérség kell neki, hogy horrorszinten megkapja, amit akar, akkor nyugodtan halogassa ezt a filmet.

4 pontnál nem igazán tudok többet adni, mert egy remek slasherre számítottam, nem pedig egy délutáni matinés horrorra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.