Stoker és Shelley foroghat a sírjában, Drakula és Frankenstein történetei felett már jócskán eljárt az idő. Megérkezett az új trónbitorló, a gótikus horror új királya, Szeghalmi Lőrincz, az ungvári orvos, aki megannyi borzalmat és misztikumot átélt a XIX. század derekán. Boszorkányság, torzszülöttek, kísértetek, bestialitás és megannyi borzalom bontakozik ki a sorok közt, melyekkel szembe kellett néznie a doktornak az Észak-Keleti-Kárpátok lábainál.

Furcsa eseményekről számolnak be Lőrincznek kollégái. Egy asszony folyamatosan puffadásra, hasi bántalmakra panaszkodik és tehetetlenek a helyi orvosok. Egyedül a környékbeli javasember tud fájdalmain enyhíteni. Kotyvalékai sem segítenek meggyógyulni az asszonynak, ezek hatására békákat szül, majd pár nap nyugalom után újrajelentkeznek a tünetek. Az emberek boszorkányságot sejtenek a háttérben, a gyógyítás mesterei persze mind nevetnek ezen. Így van ezzel Lőrincz is, mikor bekapcsolódik az eseményekbe. A fiatal doktor nem is sejti, hogy a tudományba vetett hite örökre a semmibe vész, és megannyi ármány, földöntúli esemény és mágia kerül az útjába, és a mindent elsöprő szerelem, mely már az első pillanattól kezdve sejteti a tragikus végkifejletet.

Egy problémám van csak a szépirodalmi művekkel: hogy zsigerből utálom őket! Épp ezért vonakodva ültem le olvasni. Abban biztos voltam, hogy igényes művet tartok a kezemben, a Magvető Kiadó nem adta volna máskülönben a nevét hozzá, de mint mondtam, a szépirodalom messzebb áll tőlem, mint a kínai nagyfal. Így aztán én voltam a legjobban meglepődve, mikor végre rászántam magam, hogy elkezdjem olvasni a könyvet. Az első mondat után nem tudtam letenni, pedig ilyen soha nem fordult még elő velem! Egyszerűen a szavak viszik magukat előre, mintha ők irányítanák az agyam és a kezem, nem pedig az idegrendszerem. Egyszerűen olyan stílusban lett megírva a könyv, hogyha nem is történik az égvilágon semmi, ha üvölteni kellene az unalomnak a lapokból, akkor is valamilyen megmagyarázhatatlan mámoros élményt nyújt a sorok olvasása.

Csodálatos mondatok építik fel a könyvet, egytől egyig olyanok, akár egy-egy gyönyörű hang egy rendkívül fülbemászó dallamban. Teljesen átadják a sorok a XIX. századi magyar nyelv minden varázsát, mely csakis egy művelt ember tollából kelhetett önálló életre.

Több tucat részletes leírással szolgál a kötet az akkori orvostudomány eszközeiről, gyógyszereiről és műtéti beavatkozásairól. A szőr is felállt a hátamon mikor a lehető legnagyobb pontossággal volt pappírra vetve egy hályogeltávolítás, amit szabad kézzel, szikével csinált a főhős! Persze az érzéstelenítés sem maradt el, alaposan leitatták előtte a pácienst.

A hangulatra sem panaszkodhatok, kellően sötét és hátborzongató. Többször is szinte remegtem félelmemben, még akkor is, mikor egy zsúfolt étkezőben olvasgattam, az ebédszünetemben. Nagyon rég nem volt rám ilyen hatással könyv!

És hogy mi a legfőbb erőssége ennek a műnek? Az, hogy amíg nem értem a végére, és nem jutattam el a függelékhez, addig meg se fordult a fejemben, hogy nem a XIX., hanem a XXI. században vetették papírra! Egyszerűen zseniális! Felfogni se tudom, mennyi időt szánhatott Alt Krisztián (a könyv valódi írója) arra, hogy tanulmányozza a korabeli nyelvet és orvostudományt!

Nagyon rég nem került a kezembe ennyire kiemelkedő, szinte minden szempontból tökéletes könyv! Egyedül azért kap csak 9 pontot, mert a végére picit ellaposodott a történet. Készült hozzá egy hangulatos könyvfilm is, és egy honlap, melyen rengeteg plusz infó és kép található!

A könyv honlapja: http://arnyekvilag.magveto.hu/

A könyv megvásárolható itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.