Sci-fi fronton meglehetős gyengélkedés jellemzi a blogot, de igyekszünk beerősíteni, így most egy ilyen kategóriás alkotás következik ráadásul brit földről. A The Machine egy többnyire kis költségvetésű alkotás, amely nem a robbanásokkal és a lövöldözésekkel, esetleg a látványosabbnál látványosabb CGI varázslatokkal próbálja meg a fotelbe szögezni a nézőt, hanem a régi iskola szerint próbál jó pontokat szerezni. A történettel.

A történet pedig egy tudósemberről szól, Vincentről, aki a katonaságnak dolgozik a szakterülete pedig a mesterséges intelligencia. Háborús sérülteket próbálnak meg különféle implantátumokkal felruházni, ami túl megy azon, hogy végtagokat helyeznek el a pácienseken, hiszen már-már robotszerű lényeket is sikerül megalkotniuk mesterséges agyak létrehozásával.

Vincent egyik első kísérlete mondjuk balul sül el, a sérült katonát ugyan sikerül visszahozni az élők sorába, de lemészárolja a kutatást végző személyzetet, majdnem Vincent is áldozatként végzi. Azonban megmentik az életét, a férfi pedig tovább próbálja fejleszteni és csiszolni a technológiát, mint később kiderül nem is mögöttes szándék nélkül.

Egy szép napon aztán a bázisra érkezik Ava, a csinos és okos programozó, akivel Vincent közösen szeretné tovább fejleszteni a mesterséges implantátumokat. A dolog azonban nem tart sokáig Ava-t néhány kínai szabotőr megöli, viszont Vincentnek sikerül megalkotnia a nő robot mását, akiről viszont nehéz eldönteni, hogy emberi kinézetű robot vagy egy robot, akik lélekkel és emberi tulajdonságokkal van felruházva.

Kicsit talán bonyolult ez így leírva, de nem is olyan könnyű most kereteket adni a sztorinak, mivel olyan, mintha ilyenek nem is volnának benne. A történet ettől függetlenül érdekes, ha nagyon érzékeny hangulatban vagyunk, akkor még megható is lehet, viszont néha azt a hatást kelti, mintha jelenetek lennének egymásra hányva és a rendező azt gondolta volna, hogy majd lesz valahogy.

Ez az érzés egyébként a zárásnál csúcsosodik ki, ahol az addigi lassabb és igényes történetmesélés mintha kapkodóvá válna és átgondolatlan lenne. Ez pedig kicsit csalódás keltő. Logikai lyukakkal persze addig is találkozhatunk és kis odafigyeléssel lehetett volna foltozgatni a forgatókönyvön, de a végeredmény még így is teljesen rendben van, de persze nem mellőzi a sablonokat.

A két főszereplő remek választás volt. Toby Stephens nekem a Vexed című krimi vígjátékból volt ismerős, de több sorozatban is feltűnt, például legutóbb a Black Sailsben és itt is korrekt munkát végez, míg a női főszereplőnk Caity Lotz annyira bájos és imádnivaló, hogy egy élmény a játéka. Mondjuk fontos megjegyezni, hogy ez leginkább addig jellemző rá, amíg emberként van jelen, a robot szerepében már nem feltétlen szimpatikus, de még mindig ügyes. 

Véresebb jelenetek ugyan akadnak, de az akció ettől függetlenül nem feltétlen dominál és egyáltalán nem is hiányzik, az a kevés, ami van, bőven elegendő, hiszen a történet minden hibája ellenére képes magával ragadni a nézőt, ez pedig pont elég lehet a sikerhez.

7 pontot részemről mindenképpen megérdemel, igaz kicsit húzva a számat, hiszen az utolsó 20 perc nem volt meggyőző, de az idő mégis csak úgy elrepült a technikai kivitelezés pedig a színészi játékkal együtt igényes volt. Még több ilyet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.