1955-ben Godzilla ismét lecsapott Japánra, ez alkalommal egy másik rendező, Motoyoshi Oda felügyelete mellett, ami persze az első rész sikerét elnézve nem is csoda. A stúdió minél előbb igyekezett lehetőséget biztosítani a folytatás számára, hiszen a népek zabálták a történetet.

Az első felvonás háborúellenessége lényegében itt már semmivé lett, a főszerepet maga a szörny kapta és a pusztítás, jóval több ilyen jelenetet láthatunk ez alkalommal, amiben persze nagy szerepe van annak is, hogy Godzilla mellett egy újabb szörny is felbukkan az Angilosaurus. Érdekesség lehet, hogy eredetileg ezt a nevet szánták Godzillának az első film esetében, azonban mint tudjuk ezt elvetették.

A két szörny összecsapása révén egyébként megszületett az új műfaj is, amelyben szörnyek küzdenek egymással és rombolják porig az éppen aktuális várost, ez alkalommal például Osakát. A hangsúly pedig immáron ezen van, a szereplők majdhogynem statiszta státuszba esnek. Ez persze így kissé túlzás, de az a szál meglehetősen érdektelen és nem is igazán éreztem benne mondanivalót.

A komor hangulat, a háborúellenességgel együtt szintén elillant és mindent összevetve egy kicsit talán oldottabb hangulatú produkció lett a végeredmény.

A tovább mögött folytatom.

Aki élvezettel nézi a makettvárosok rombolását és  szörnyek harcát, az igazán élvezni fogja a folytatást, hiszen az Angilosaurus és Godzilla küzdelme rettentő jó és meglehetősen hosszúra nyújtott. Persze csakis abban az esetben ha valaki élvezi, hogy két gumiszörnynek öltözött színész verekszik, de vérprofi trashról van szó, efelől kétséged se legyen.

Godzilla bőrébe egyébként ez alkalommal is Haruo Nakajima bújt, aki ezúttal egy kicsivel könnyebb öltözetet kapott, hogy jobban tudjon mozogni.

Fontos tudni, hogy sajnos csak az amerikai szinkronos változatot sikerült beszereznem, ami kicsit illúzió rombolóbb, mint az eredeti, hiszen itt végig van egy narrátor, akinek be nem áll a szája és tudtommal néhány plusz jelenet is akad benne.

További érdekesség lehet, hogy ebben a verzióban Godzilla a Gigantis nevet viseli. Egyrészt ennek az is oka lehet, hogy a Warner nem tudott megállapodni a jogokat illetően, illetve annak idején az amerikai változott producere Paul Schreibman úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy szerette volna azt az érzetet kelteni, hogy ez egy új szörny, nem pedig Godzilla. Később persze ezt a lépést megbánta.

Minden összevetve számomra szimpatikusabb volt a folytatás, már csak a nagyobb trashfaktor és a sokkal több szörnyküzdelem miatt, ez bizony már egy igazi, klasszikus szörnyfilm, amit mindenképpen érdemes beszerezned, ha a műfaj szerelmese vagy.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.