A fülke (2002) - Phone Booth
A filmek szerelmeseinek Joel Schumacher és Larry Cohen neve nem lehet ismeretlen. Előbbi olyan filmeket rendezett, mint az Az elveszett fiúk, az Egyenesen át vagy az Összeomlás - persze minek legyünk ennyire jó pofák, a Batman és Robint is ő dirigálta, az meg nem éppen közönség kedvenc. Cohen pedig írt is, rendezett is, előbbiek közül pedig talán a Mániákus zsaru trilógiát kell mindenképpen megemlíteni, de napestig sorolhatnák a filmeket.
2002-ben a sors úgy hozta, hogy Schumacher egy Cohen történetet hozhatott tető alá, ez volt A fülke, aminek a rendezését Michael Baynek is felkínálták, aki gyorsan lemondott a lehetőségről, miután kiderült, hogy a produkció főhőse nem igen hagyja el a telefonfülkét - így meg ugye mégis csak nehéz autós üldözést belevinni.
Cohent egyébként már a 60-as években is foglalkoztatta egy hasonló ötlet, valami telefonfülkés dolgot szeretett volna megálmodni, amely még Hitchcocknak is elnyerte a tetszését, végül azonban nem tudták megálmodni az egész sztorit, így nem lett belőle semmi. Egészen a '90-es évekig, amikor Cohennek beugrott, hogy a gonosz lehetne egy mesterlövész.
A telefonos téma egyébként valóban foglalkoztatta Cohent, hiszen 2002 tájékán pattant ki a Mobil ötlete is a fejéből, ahol ugye főhősünk szintén egy telefonhoz van kötve, csak kicsit mozgalmasabb életet él, mint Colin Farrell. Ha pedig már Farrell, akkor további érdekesség lehet, hogy egy ponton a főszerepre még Jim Carrey neve is felmerült.
De nézzük a sztorit. Adott egy nagymenő újságíró, aki legalábbis látszatra mindenképpen ezt a képet szeretné kialakítani magáról, de nem az a szent, mint, ahogy egyikünk sem. Csak míg néhányunk titka talán biztonságban van, addig Stu Shepard életében fordulat áll be, amikor egy forgalmas csomópontban felkapja New York egyik utolsó telefonfülkéjében lévő kagylót, amibe először azt hiszi egy téves hívó szól bele, de hamar kiderül, hogy hősünket egy őrült mesterlövész pécézte ki magának, aki a toronyházak valamelyikéből figyeli Stu-t és nem engedi neki, hogy bontsa a vonalat, közben pedig szépen, szisztematikusan tönkreteszi az életét.
Michael Bay felvetése, mely szerint egy helyen játszódik a film és ez nem feltétlen izgalmas talán még helytálló is lehet, hiszen a fülkéből valóban nem mozdulunk el, maximum osztott képernyőn látjuk az egyéb történéseket, amely megoldás egyébként szintén remek.
Viszont Cohen nem bízta a véletlenre az izgalmak adagolását és a párbeszédeket sem szúrta el. Nyilván maga a felvetés, hogy egy őrült ember, amolyan igazságosztóként próbál halálos leckéket adni az "egyszerűnek tűnő" embereknek nem feltétlen nagy eresztés, bár mindig kellemes belefutni a témába. Főleg ha átgondolt dologról van szó, itt pedig egyértelműen erről beszélhetünk.
Colin Farrell jó választás volt, viszi a hátán a filmet, persze nincs egyedül, hiszen Kiefer Sutherland remekül asszisztál, ez pedig nyilván eredeti nyelven jön ki igazán és ha valaki a 24-et is így nézte, akkor dörzsölheti a tenyerét, az élmény garantált.
A szereposztás pedig itt nem ér véget, hiszen akad egy Forest Whitaker, akit mindig öröm látni, na meg Kaite Holmes nevét is megemlíthetjük, aki persze nem feltétlen tesz hozzá sokat, lehetősége sem igazán van, de eye-candynek nem utolsó, még ha csak óvatosan is adagolják őt nekünk.
A rövid játékidőnek köszönhetően egy deka felesleg sincs a produkción és számomra tipikusan azok közé a darabok közé tartozik, amelyeket időről-időre elő lehet kaparni a DVD gyűjteményből is érdemes megnézni. 8 pontot mindenképpen adnék neki, így negyedik nézésre is.
Címkék: 2002 amerikai film 8/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.04.02. 14:16:12
