Az 1988-s Gyerekjáték egy egész szórakoztató kis horrormozi, ami egy mára elég nagy kultusznak örvendő karaktert adott a műfajnak, Chucky-t, a jó fiú játékbabát, akibe beleköltözött Charles Lee Ray sorozatgyilkos lelke. Ezt követően jött is két folytatás, ezek sajnos már nem érték el az előd színvonalát. Aztán egy ideig csend honolt a virgonc kis fickó háza táján, majd 10 évvel az első epizód után jött a 4. felvonás, sajnos, ez is csak egy átlagosnak nevezhető móka, de az 5. epizód, a Chucky ivadéka szerintem már maga a széria mélypontja. Hiába folyt benne meglehetősen sok vér, a készítők a poénkodással átestek a ló túloldalára. 

Most pedig itt a Chucky átka, amit az a Don Mancini dirigált, aki az összes Gyerekjáték szkriptért felelős, sőt, a legutóbbi félresikerült részt is ő rendezte. Így hát hiába fogta a gyeplőt egy rutinos kéz, bőven volt ok arra, hogy kételkedjünk a végeredmény minőségében, de szerencsére nem kell újra a fejünket fognunk elkeseredésünkben, mivel egész nézhető lett a pszichopata baba legújabb garázdálkodása.

Folytatás a tovább mögött.

A történet meglehetősen rejtélyesen kezdődik, egy anya és annak tolószékbe kényszerült lánya csomagot kapnak egy ismeretlen feladótól. A doboz tartalma egy Jó fiú baba, de a két nő nem tulajdonít neki nagyobb figyelmet, így egyszerűen bedobják a sarokba. Az éjszaka folyamán azonban sikítások verik fel a csendet a házban és mikor a rokkant lány kigurul a szobájából, anyja vérbe fagyott holtteste fogadja.

Másnap reggel, mikor már a mentősök és a rendőrök "feltakarították a maradékot", megérkezik a lány nővére, annak férje, a kislányuk, a bébiszitter és egy pap. Ők mind próbálják főszereplőnkben tartani a lelket és rábeszélni arra, hogy adja el a házat és költözzön máshova, ez viszont kisebb-nagyobb vitákat szül. Sebaj, ezeket már nincs idejük megbeszélni, mert Chucky akcióba lendül és módszeresen ritkítani kezdi a karaktereket.

Mit ne mondjak, nekem meglehetősen tetszett az a sztori, amit iderittyentett Mancini bácsi. Persze, totálisan egyszerű az egész, ezerszer látott sablonokat is tartalmaz, de legalább nincs benne a korábbi részekre jellemző idegesítő humor és a végére egész ügyesen sikerült összekötni a filmet az eredeti trilógiával. Így legalább teljesen körbeért a történet.

Aztán a karakterek is tetszettek, igaz, ők se Oscar-díjas figurák, de egy B-horrorhoz képest jól meglettek írva. Különösképpen a nővér, a férj és a bébiszitter közötti kapcsolat tetszett, ez még egy jópofa fordulatot is rejt. De tudom, mindenki arra kíváncsi, milyen Chucky új kinézete és hogy végzi a dolgát. Elsőre engem is meglepett a baba új külseje, inkább tartottam szánalmasnak, mint félelmetesnek, de aztán itt is jött egy kis csavar és viszonylag újra a régi énjét mutatta a kis gazfickó. Úgyhogy aki emiatt ódzkodik a film megtekintésétől, nyugodtan leülhet elé, ilyen téren nem szégyenítették meg a címszereplőt. Na, de a gonoszkodásai se hoznak rá szégyent, sőt, egész véres gyilkosságokat is elkövet a játékidő során.

Azonban hiába van itt ennyi pozitívum, sajnos a negatív oldal sem panaszkodhat mennyiség terén. Kezdjük ott, hogy a cselekmény első fele meglehetősen unalmas, alig akarnak elindulni az események. Emellett a költségvetés alul kezeltsége is meglátszik itt-ott a filmen, például Chucky-t is sikerült néhány jelenet erejéig felturbózni CGI-vel, sajnos kár volt. És a színészi játék se a legjobb, de legalább a legidegesítőbb szereplők kapták a legdurvább halálozásokat. Ja, és ha már itt járok, ugye Brad Dourif kölcsönzi Chucky hangját (meg pár perc erejéig fel is tűnik),a főszereplő nő pedig az ő lánya, Fiona Dourif. Az ő alakításukra legalább nem lehetett panasz.

Összesítve, nem olyan rossz alkotás ez, mint amilyennek sok helyen leírják, bár az igaz, hogy nem csepegtetett új életet a szériába, de legalább nem is hozott rá szégyent. Egy egyszer nézős, viszonylag szórakoztató és véres B-horrornak ilyennek kell lennie. Ha pedig minden igaz, ezt már nem egy újabb folytatás fogja követni, hanem egy reboot, én kíváncsian várom azt is.

Játékidő: 97 perc
Rendező: Don Mancini
Forgatókönyvíró: Don Mancini
Szereplők: Chantal Quesnelle, Fiona Dourif, Danielle Bisutti

Értékelés: 6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.