A Sleepy Hollow múlt héten egy igazán erős rajtot vett és 40 percig úgy száguldott előre, hogy azt hihettük nincs megállás. Persze legbelül tudtuk, hogy az izmost kezdést valószínűleg csak erőfitogtatás volt és visszább vesznek a folytatásban. Azt hiszem ez így is történt, de okunk még így sem lehet panaszra, a sorozat továbbra is elég pöpec és megmaradt benne minden, ami miatt elsőre megszerettük.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

Nekem tényleg jobban tetszett a Len Wiseman-féle kezdés, és nem tudom, hogy azért éreztem-e ezt a részt gyengébbnek, mert Ken Olin rendezése szerényebb volt, vagy amúgy is picit. Azt hiszem az évadban egy afféle Supernaturalben tapasztalható felállást kapunk, lesz egy átívelő szál, ami összeköti az egyes epizódokat és az évadzárásban beteljesedik, az egyes epizódokban pedig többnyire a heti gonoszt ölik le.

Ez utóbbival nem is lesz semmi gond, ha az adott gonosztevő valóban jó pofa rohadék lesz. A mostani boszorkány vadászat nem volt rossz, bár a viszonylag hosszú nyomozgatás után pillanatok alatt végeztek a banyával, ami nagy kár, remélem ennél nehezebb ellenfelek is akadnak majd.

Flashback pillanatok most is kaptunk, mind Abbie, mind pedig Ichabod életéből, ezek még mindig jók, főleg az utóbbi esetekben, amikor 250 évet utazunk vissza a múltba.

A jelen és a múlt bemutatásán túl afféle álmok és hallucinációk is akadnak, mindkét hősünk részéről, ezek amolyan a nyomozást elősegíti rejtvények, amelyek azt hiszem egy idő után legalább olyan kopottassá válnak, mint Ichabod szövet kabátja.

A múltból érkezett férfi és a jelenkor találkozása még mindig vicces, bár talán visszafogottabb volt ilyen téren is a második rész, de szerencsére azért akadtak humoros beszólások és vicces helyzetek, ezeket nem is szabad mellőzni a folytatásban sem.

Sajnos a lovast ma nem igazán láttunk, bár ugye ő talán az átívelő szálat képviseli, igaz helyette ott volt az agancsos lény, aki még az ázsiai rendőr bá' nyakát is jól helyre tette, aki gonosz csicskásként valószínűleg ott lesz a háttérben. Mondjuk egy idő után ésszerű dolog volna, ha észrevennék, hogy a hullája eltűnt.

Összefoglalva én picit szolidabbnak éreztem a mostani epizódot, de a misztikum, horror és humor elegye azért most is megmaradt, így kár volna pontot tennem a sorozat végére. Jövőhéten ismét találkozunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.