Egy átlagos amerikai otthonban lakik Spike a "rosszfiú" nagynénjével és unokatestvérével, Hoax-al. Spike véletlenül ráakad egy telefonszámra -  976-EVIL, amit persze rögtön tárcsáz, ahogyan az unokaöccse is és lassan elszabadul a pokol. Nem is lehet túlcifrázni ezt a történetet, jönnek az ördögi erők, amiket le kell győzni, ahogyan megannyi horrorban.

Igazából lehetett volna különlegesebb, ha a két unokatestvér közötti kapcsolatot jobban kihangsúlyozzák, és így egy családi dráma lenne tálalva, na de nem egészen így alakult.

Igazából nagyon szembetűnő Spike és Hoax közötti különbség.

Spike az a lázadó, aki iszik, dohányzik, bulizik, amolyan "jerk", magyarul egy tapló. Az a magabiztos macsó típus, ami vonzó, csak förtelmes ilyen emberekkel lenni, nem barát típusok, hanem ők a kihasználók. Belül ugyanolyan törődésre vágyik, csak ez már gyengeségnek számít, és ez a viselkedésén is meglátszik: kiállhatatlan. Általánosságban valójában amennyire lázadók, személyiségben sokszor annyival gyengébbek az ilyen emberek. Persze mi őket is szeretjük, csak ezt nem értékelik. Férfiasak, legbelül sokszor még sem azok. Ezt amúgy a telefonüzenetek egy része is kiközvetíti.

A tovább mögött nézzük a másik karaktert és a többit.

Itt van nekünk Hoax is. Ő meg a lúzer típus, a kisgyerek, akin zsarnokoskodik az anyja, amolyan jámbor kisfiú, aki nyílt és ez a férfiak körében valamiért lenézendő, a gyerekesség miatt, nem a legférfiasabb vonás. Főleg ha frusztrációval vegyül, és tinikről van szó. Persze mivel ez egy horrorfiml, így sokkal nagyobb a gond, mint a valóságban.

Hoax nem is kicsit őrült, és mivel ő is tárcsázta a telefonszámot, ami utasításokat ad neki, és így rituális gyilkosságokat követ el. Mondjuk se Hoax, se az anyja nem normális, ahogyan igazából Spike se annyira. Bár neki csak a lázadó felelőtlen énje ami zavarosabb, és hogy nem veszi észre a veszélyeket, de az egész család ahogy van hibbant. Igazából egy olyan karakter sincs, aki szimpatikus lenne, és nem is a hibáik miatt, hanem ebben az egész történetben nincs igazán egy jó, szimpatikus karakter a gonosz ellen.

Ha nagyon akarunk egy ilyet találni, akkor az Palmer, aki a természetfeletti jelenségek ügyében nyomoz. Az egész történet környezete ellenséges, az emberek egymás ellen mennek, mindenkiben van hiba ami persze így természetes, de körülbelül vagy mindenki őrült, vagy idióta tini. Palmer mivel már felnőtt férfi, józan gondolkodású, ez a típus ér valamit igazán, így ő a legértékesebb az egész filmben, viszont alig szerepel, ami csak hátrány.

Robert Englund rendezte, aki gondolom sokaknak ismerős Freddy Kruegerként. Igazából csak emiatt akartam megnézni. Nem érte meg... Kruegernek sokkal jobb volt, rendezésben se rossz a film, a véres jelenetek igen jól vannak direktorálva, azonban összességében nem olyan izgalmas.

Véres képsorokra csak a vége felé számítsatok. Itt rémálmok helyett telefonüzenetek vannak, és persze a befejezés is kissé más, nem aratott akkora sikert. A rendezés mint írtam nem is rossz, de a forgatókönyv nem sikerült jól.

Így egy 3 pontot kap az alkotás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.