Annak idején volt előzetes a blogon a Dead Before Dawn-hoz, ahol egész biztatónak tűnt az alkotás, aztán bemutatták, az imdb-n meg eléggé lehúzták, szóval gyötrelmes kétségeim támadtak afelől, hogy ugyan kell-e ez nekem. Végül győzőt a kíváncsiság és Christopher Llyod neve a stáblistán, így amellett döntöttem, hogy csak teszek egy próbát ezzel a marhasággal.

Annyira nem is volt szar.

A sztori főhőse Casper, egy randa és meglehetősen idióta srác, aki a szokásos tini szarságokkal küzd: tetszik neki egy lány, de az mással jár és blablabla, egyébként meg elég beszari, köszönhetően annak, hogy gyerekkorában szemtanúja volt apja halálának, aki a család okkult üzletében lelte végzetét.

Egy nap aztán hősünk telefonhívást kap drága jó nagyapjától, aki arra szeretné megkérni, hogy amíg ő elutazik egy okkult rendezvény díjátadójára, addig Casper vigyázzon az üzletre. A srácnak persze nem fűlik a foga ehhez, hiszen élénken élnek benne az emlékek, de néhány jelenet után csak úgy dönt, hogy segít a nagy faternak.

Az üzletbe aztán csodák csodájára befut Casper szíve hölgye is és néhány haverja, majd egy véletlen folytán leverik az egyik kegytárgyat, amelyben jaj de gonosz démonok rejtőznek, miután pedig eltörik a világra szabadulnak és megpróbálnak mindenkivel végezni.

A tovább mögött folytatom.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy kis színezetet kap a dolog, ugyanis a srácok az eltört urna felett elmondanak egy történetet, hogy jaj majd most mi lesz: azok akiknek a szemébe néznek öngyilkosak lesznek, majd újjáéledve zombi-démonokká változnak és ha hajnalig nem sikerül visszacsinálni a dolgokat, akkor örökre pokol lesz a Földön. Ezt persze viccnek szánják, de a kiszabadult gonosz lelkek komolyan veszik és eszerint geciskednek.

Ezenkívül viszont nem igen akad újítás a dologban egy szimpla zombi vígjátékot kapunk, ami mondjuk annyiban más mint korábban, hogy itt amolyan zombi-démonokat, azaz zémonokat kapunk. Ez vicces egy picit, de annyira azért mégsem.

Néhány jól eltalált véres rész szerencsére akad és néhány öngyilkosság is egész pofásan van megcsinálva, illetve azért fontos tudni, hogy a filmet átlengi egy egész szerethető humor, ami habár a tinikategóriát súrolja, de mondjuk számomra viccesebb volt, mint a Teen Wolf hasonlónak szánt jelenetei - no de ott meg a fényképezés és a horror rész ütősebb, a maga videó klipes módján.

Christopher Lloyd nem sok szerepet kap, azért kicsit láthatjuk és a tőle leginkább megszokott, kicsit hibbant karaktert hozza, de őt gyanítom ezért szeretjük.

A rendezést April Mullen vezényelte, aki egyébként szerepel is a filmben, míg a forgatókönyvíró Tim Doiron szintén látható szereplőként is.

Érdemes tudni, hogy eredetileg 3D-ben készült a produkció, amit így anélkül nem sok helyen lehet észrevenni, de ez az első 100%-ban kanadai 3D-s film. Egészségükre.

Szerintem egyszer bőven nézhető, de fontos hozzá, hogy bírjuk a tini kategóriás dolgokat, mert igaz, az amit az egyik külföldi kritikában írtak, picit olyan, mintha a Nickelodeon horrorba vágta volna a fejszéjét. Részemről 5 pontot azért érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.