A '60-as évek hollywoodi filmek egyik újdonsága a horrorok és thrillerek megjelenése, fellendülése, remek példa erre a sátáni kultuszfilmek közül az Ördögűző, korábbról a Farkasember, és még sorolhatnánk az évtizedek kiemelkedő filmjeit, és alkotóit, Alfred Hitchcock-tól kezdve William Friedkin-ig. A borzongáskeltés mellett mindenféleképpen meg kell említi az ilyen műfajú filmek paródiáit, és vígjátékkal kevert változatait is. Most lássunk egy vígjátékot, ami a régi idők képest mondhatjuk, enyhe horrorelemekkel dúsított: Üdvözlet a Rémségek kicsiny boltjának kapuiban!

Seymour Krelborn egy kétbalkezes, anyával együtt élő, apa nélkül felnövő, naiv, aranyosan esetlen virágárus egy kisvárosban, Skid Row-ban. Itt található Mr. Mushnik virágboltja, a bolt ügyletei lappanganak, alig alig van rendelés, vásárló, így a boltvezető a létszámleépítés mellett dönt, így Seymournak nincs maradása, hacsak nem talál valamit amivel fellendítheti a boltot. Ekkor Audrey, Seymour titkolt szívszerelme és munkatársa tiltakozik a kirúgás ellen, majd Seymour előáll az ötlettel, hogy egy különleges régóta nevelt virágát tegyék a kirakatba marketing célokból.

A növény rendkívüli sikert hoz Seymour életében azonban ennek a hatalmas sikernek árnyoldala is van, a növény, név szerint kicsiny Audrey vért és emberi húst fogyaszt víz és táptalaj helyett. Kicsiny Audrey kiköveteli magának az emberi összetételű desszertet Seymourtól, aki "véletlenül" embereket öl és megeteti a növénnyel, a siker érdekében, hogy kimeneküljön a városból Audrey-val.

Mr. Mushnik rájön erre, így éleződnek a konfliktusok, és ebbe a nyomozók is besegítenek, a hirtelen eltűnések egyre gyanúsabbá vállnak, így Seymournak komoly problémái akadnak, hogyan ússza meg ezt az egész helyzetet, és hogyan állítsa le kicsiny Audrey növekedését és vérengzését.

Folytatás a tovább mögött.

Kivételes jelenet a fogorvosos képsor. A filmben színészileg is a legkiemelkedőbb, de összességében is az egyik legfontosabb rész, történet szempontjából mellékes egy kicsit, de nagyon találó lett. Seymour és a fogorvos külön lelki terror vonalat képvisel, főleg mikor Seymour átveszi a helyét, és ő ad kezelést Wilbur Force-nak, akit Jack Nicholson (Ragyogás) alakít. Ő egy perverz, fájdalomimádó szadista-mazochista beteget játszik, feltűnően jól, főleg ahogy a Pain című újságit olvassa kéjes tekintettel, és hangsúllyal, remek produkciót nyújt a remek Nicholson.

A rendező Roger Corman semmit se bízott a véletlenre, igen otthonosan mozog a horrorok világában, több Edgar Allen Poe művet is vászonra vitt(Az Usher ház vége, A kút és az inga) de az ő nevéhez fűződik az 1963-as A holló, és a Rémtörténetek. Ez a film bár műfajában kissé különbözik a horrorelemek megtalálhatóak benne, de a komédia uralja a filmet, íme pár példa rá:

"A betegem eltávozott, most már bejöhet."

"Alkoholtartalom 98%."

- "Nekem nagyon tetszik."
- "Neked, te még a büdös káposztát is megeszed."

A film a régi időkhöz képest igen színvonalas, a színészek igazi profik, bár nem igazán ismert nevek Nicholson-on kívül. A jellemrajzok is igazán jól kidolgozottak, Seymour és kedvelni való figura, bár az hozzátartozik ehhez, hogy amit tesz az kicsit se elfogadható, de az emberi természet is meglátszik ebben a filmben, pénzért és sikerért ember áldozatokat is hozhatnak az üzleti életben. Mondhatni ez a produkció az egyik legelső, de minden bizonnyal az egyik legsikeresebb horrorparódia, és a remek reflektáló humorral fűszerezett alkotás erős 7 pontot érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.