Kezdjük a dolgot ott, hogy ennek a filmnek semmi köze nincs a Hammer 1957-es Förtelmes havasi ember című horrorjához, csak az egyik eredeti címváltozat erre is enged utalni, de ne hagyjuk magunkat becsapni.

A SyFy idén januárban mutatta be a Halálos lejtőt, amit egy hónappal később már az egyik hazai csatorna is leadott, sejthettük, hogy huncutság van a dologban, hiszen ütős filmek esetén nem szoktunk ilyen gyorsan magyar változatot kapni és most sem történt meg a csoda.

Nem Asylum produkció, de abszolút zs-film, ráadásul egykori hegylakó barátunk Adrian Paul is a nevét, meg az arcát adta az egészhez. Nem tudom ez mekkora badarság a részéről, annyi biztos, hogy szerintem sokat változott, én alig ismertem meg és a javára szól, hogy itt is vannak hegyek, csak most éppen nem ő lakik köztük, hanem szőrös, gorilla mozgású valamik, amik szeretik a síelők húsát.

A történetet tulajdonképpen körül is írtam, de a készítőknél volt néhány színes ceruza és igyekeztek azt a maguk nem túl kreatív módján használni is.

Adott egy fiatal srác és apja, akik vadászni indulnak a havas hegyekbe - nem jöttem rá, hogy miért tettek ilyet, mi él ott, amire lehet vadászni? Zerge? - amikor az apát elragadja egy ismeretlen és jaj, de ijesztő szörny. A fiú ezek után katona lesz és 20-25 évig le se szarja mi történt, majd egyszer csak úgy dönt, hogy neki vág a havasoknak és egyedül végez a több, mint 300 kilós monstrummal. Ez ám a G. I. Joe.

A terv azonban csodával határos módon nem jön össze, a srác eltűnik, így húga és néhány önkéntes, pihenőző, Irakot is megjárt katona indul a nyomába, a szörny azonban nagyon örül ennek, hiszen végre többet ehet. És pont.

A tovább mögött folytatom.

Tudjátok, amilyen blőd ez a sztori, annyira működik, legalábbis egyszer nem néztem az órámra és másfél óra múlva azt vettem észre, hogy hopp már vége is, de kár. Pedig nem szórakoztató, inkább gagyi - mondjuk én szeretem az efféle mókát - sőt a butaságokból sem szenvedünk hiányt, hogy a sablonokat ne is említsem.

A szereplők többnyire nem állnak a helyzet magaslatán és ez talán Adrian Paul-ra is érvényes, aki kíméletlen szakértelemmel alakítja az alkoholista helikopter pilótát. Persze nem is tudom, hogy tőle várunk-e ennél többet, mert habár menő sorozatos hegylakó volt, de nem egy világsztár. A többi karakter pedig szintén sablonos, hiszen kapunk szerelmes párt, meg a srácot, aki megőrült a háborúban és a többi. Hmmm...

A szörnyek baromi mókásak. Nagyok és úgy szaladgálnak, mint a gorillák, sajnos elég keveset látjuk őket, bár a vége felé azért elő-előfordulnak. Annyira nem is néznek ki hülyén, mondjuk még így is a vicc kategóriába tartoznak.

Az érdekességnek számít, hogy az egyik karakter megjegyzi, hogy azért nem tud senki ezeknek a lényeknek a létezéséről, mert rendkívül jól tudnak rejtőzködni. Hát pedig kurvára nehéz dolguk van, lévén, hogy feketék, a hó meg ugye fehér.

A forgatókönyvet egyébként Nathan Atkins jegyzi, aki több hasonló TV-s filmet írt, de a A horror mestereinek elkészítésében is közreműködött, kár hogy nem ragadt rá picivel több eredetiség, akkor még jobb lehetett volna a produkció.

A rendezést egy finn direktor vezényelte Marko Mäkilaakso, akinek a neve a War of the Dead kapcsán ismerős lehet.

Koránt sem olyan szörnyű ez a film, mint amilyen rossz valójában. Tudom ez kép zavar, de a zs-filmek kedvelői jót szórakozhatnak, a többiek meg feleslegesen nézik meg, úgyse fog nekik tetszeni. Én 4 pontot adnék rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.