Nem is tudom, hogy a The Bay mennyire számít horrornak. Nyilván akadnak benne elborzasztó pillanatok, de nekem egy picit kilógott, bár őszintén szólva fingom nincs arról, hogy milyen kategóriába sorolnám. Ha viszont már horror, akkor öko-horror, még hozzá abból a fajtából, ami jó.

Érdekes volt számomra, hogy azért eléggé megosztó alkotásról beszélhetünk, hiszen többnyire kétféle véleményt olvashatunk a külföldi oldalakon. Az egyik szerint az egyik legrosszabb kézi kamerás, áldoku horrorról, mások szerint zseniális produkció. Én inkább utóbbinak adnék igazat.

Egy részt azért, mert végre nem egy szellemes baromságot kaptunk, hanem mintha a készítők picit gondolkoztak volna és sikerült is végig a kis székbe szögezniük, pedig az ilyen áldokuknak általában hatalmas negatív energiával ülök neki.

A sztori egy kis amerikai városkában játszódik, ahol a víz fertőző lesz - végtére is a csirke szar miatt - és fura kis baktériumok vagy férgek jelennek meg benne, amelyek az élőlények szervezetébe jutnak és tulajdonképpen ott élősködnek, megnőnek, majd kirágják magukat. Nyámi.

Persze nem olyan újszerű ez a sztori, hiszen merít innen-onnan, de kézi kamerás megoldással még nem láttam ilyet és jól sikerült ötvözni a különféle helyekről összeollózott ötleteket. Persze engem nem volt nehéz meggyőzni, mert egyébként is aktívan gyártok összeesküvés elméleteket és különféle vad sztorikat, most pedig az biztos, hogy egy darabig nem iszok csapvizet se.

A tovább mögött folytatom.

A filmecskét többféle szemszögből ismerhetjük meg, az az nap összeszedett archív felvételeket gyűjtötték össze és találták elénk, egy kommentátor néni segítségével, aki annak idején átélte a dolgokat.

Az utóbbi egészen jó ötlet, rengeteg dobott a filmen. Egy részt néha a csaj viccelődött, persze csak úgy szolidan, hogy picit könnyítsen a dolog súlyán, másrészt durva volt, amikor bemutattak egy felvételt és láttuk az ott szereplő mit sem sejtő honpolgárokat, majd a csaj elmondta, hogy estére az illető már halott volt. Picit talán sablonos ez a dolog, de nálam most működött, még ha egy kicsit sokszor is éltek ezzel.

Tetszett az is, ahogy adagolták a dolgokat, hiszen szépen lassan indult a történet, ami szerintem ettől függetlenül nem volt unalmas, majd pedig a végén egészen durva dolgok is akadtak, amelyek viszont már tényleg elég horrorisztikusak voltak.

A csirke szaros vs. vizes dolog pedig érdekes. Gőzöm nincs az ilyen dolgokról, de kevésbé tartom elrugaszkodottnak, mint mondjuk a szellem van a nappali sarkában dolgot, és tényleg a bármikor megtörténhet kategóriába tartozik. Robin Cook-nak volt egy könyve, amelyben egy kis fiú romlott marhahúsos szendvicset evett, mert azt nem megfelelően kezelték, míg a fogyasztóhoz jutott. Nos nekem erről a filmről az a könyv jutott eszembe - bár a címe most nem rémlik. Azóta csak ritkán eszek hamburgert és mindig imádkozom magamban. A csapvízzel pedig eddig se voltam kibékülve - na nem mintha, a dobozos jobb lenne, de azt sterilnek látom, egészen addig, amíg nem jön egy újabb horror a gonosz műanyag vizes palackokról.

Félelmetes és ijesztő és valóban úgy, hogy baszki ez megtörténhet és talán pont ebben van a varázsereje, ha egyáltalán van neki ilyen.

A forgatókönyv Michael Wallach érdeme, szerintem jó munkát végzett és baromira kitalálta a dolgot. A végén már picit poszt-apok lett az egész - legalábbis ha a városkára szűkítjük le a világot - és akadtak ugyan sablonok, de szerintem ütött és elgondolkoztat.

A rendezést Barry Levinson vezényelte, akinek ByeAlex-es szemüvege van - csak, hogy aktuális legyek - és rengeteg remek filmet rendezett, hogy csak párat említsek: A gömb, Esőember, Zaklatás, Jó reggelt, Vietnám!. Ezek nem horrorfilmek, de zseniálisak egytől egyig, tehát jó helyre került a rendezés, az úri ember pedig szerintem nem vallott szégyent.

Részemről 7 pontot simán megér, tetszett és kész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.