Supernatural 8. évad 15. rész, kipipálva és már csak azon kell törnöm a fejem, mit is írjak erről az epizódról, mert konkrétan semmi sem történt benne, ami említésre méltó, kivéve az utolsó perceket talán. Sőt, nem is csak talán, hanem valóban. Ritka, hogy mostanában úgy kell gondolatokat kipréselnem az agyamból, hogy miről is írhatnék a sorozattal kapcsolatban, mert nem volt rossz ez a rész, de az utóbbi pörgéshez képest igen csak lagymatagra sikerült, sőt néhol már unalmasba ment át a sztori. De próbálkozom, így kezdjük talán a legelején, és mint mindig, most sem fogom, vagyis… megpróbálom nem elspoilerezni az egészet, hogy nektek is maradjon valami.

Rendben?

Folytatás a tovább mögött.

A CW rossz közlése alapján azt hittem, hogy a héten nincs újabb epizód kedvenc sorozatunkból és megörültem, hogy csak félreértés az egész, arról, hogy márciusig visszavonulót fújt a show. DE NEM! Így, megint csak találkozhattunk a tesókkal és nagyon lelkesen ültem le a rész elé, látva a sneak peeket és a promót, de aztán…

Nem is tudom, nem győzött meg, nem trafált telibe és nem ment át rajtam, mint egy úthenger, mint ahogy az ezt megelőző részek. Egyszerűen csak volt ez az epizód, valamit ki kellett találni a srácokkal, hogy tovább haladjanak az események.

Így a Winchesterek elindultak segíteni egy régi barátjukon, Jamesen, aki rendőrnyomozó, és akit Christian Campell alakit, és aki nem mellesleg Neve Campbell testvére. Ok ez tényleg mellékes, csak az érdekesség kedvéért írom, meg azért, hogy teljen az oldal. Csak vicc!

Szóval James egy rendőr, akin a srácok anno már segítettek és most beérkezik hozzájuk egy segélykérés tőle. Természetesen a tesók azonnal felkerekednek, hogy segítsenek rajta, hiszen miért is ne tennék? Megszállnak egy motelban, Dean egy kis lelkizés után, elmegy sörért, míg Sam egyedül maradt, de nem sokáig, mert egy helyes kis dobermann hölgy kaparászik az ajtaján.

Persze, tudhatjuk az előző évadokból, hogy az öcsi nagy állatbarát, és így befogadja az árva kutyalányt, de mit ad Isten, a dobermann egy dögös nővé változik ahogy befekszik az egyik srác ágyába. Egyértelmű, hogy itt gondok vannak és nem egy mezei kutyusról van szó.

Kiderül, hogy James, akin segíteni szeretnének, időközben boszorkány lett, és a helyes kis kutyahölgy pedig egy Familiáris, azaz egy Boszorkány Kísérő, aki ember és állat alakot egyaránt fel tud venni és persze ki mással, mint Jamesszel él együtt, hiszen a Kísérőkről tudni kell, hogy nem a boszorkány választja meg őket, hanem ők a boszorkányt.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ismét bővült a Supernatural mitológia egy fajjal. Tetszik az írók kreativitása ebben az évadban, olyan dolgokat, fajokat hoznak elő vagy találnak ki, ami jó felé viszi az egész showt, attól függetlenül, hogy ez a rész tényleg nem egy kiemelkedő alkotás. Bár, Portián, a Kísérőn, keresztül, olyan helyre jut el Dean és a néző is, ahol még nem járt. Egy bár, ahol a boszorkányok és egyéb teremtmények gyűlnek, iszogatni, dumálni egymással, jól elleni a saját fajtájukkal. Tudom kicsit az Angelre hajaz, de még sem az. Nyugi. Bár nekem elsőre ez ugrott be, de csak egy hirtelen gondolat volt. Felejtsétek is el.

Dean természetesen nem juthat be ebbe a zárt közössége azzal, hogy vadász, így Portia mindenkinek wiccaként mutatja be, aki Detroitból érkezett. Ezen mosolyogtam eleget. És kiderült időközben az is, hogy az idősebb Winchester bizony allergiás a macskákra. Jobb ezt is megtudni, mint soha, nem igaz?

Jah, hogy miért is kerültünk a bárba? James, akiről tudjuk, hogy boszorkány - és ez nagyon, de nagyon nem tetszik a tesóknak, főleg Deannek, akiről pontosan tudjuk, hogyan is áll a boszikkal, UTÁLJA ŐKET - elmeséli a bratyóknak, hogy rémálmai vannak, embereket tép szét bennük, és valóban megtörténik az, amiről álmodik. Az álmában megjelenő emberek hulláját sorra találják meg. Fél attól, hogy ő teszi ezt, de fogalma sincs hogyan. S bár nem ő, hanem a kutyalány kért segítséget a srácoktól, muszáj, hogy utána járjanak ennek. És ha ő a hibás, és tényleg ő az aki öl, természetesen vállalja a következményeket. Vagyis azt, hogy a Winchesterek végezzenek vele. Így hát elkezdődik a nyomozás.

Valóban James a gyilkos, vagy esetleg más? Egy másik boszorkány? Egy haver a bárból? Esetleg a rendőrőrsről egy kolléga, aki féltékeny James előmenetelére? A tesók elkezdik felgöngyölíteni a szálakat, de úgy tűnik valóban barátjuk az, aki végez az áldozatokkal. Vagy… mégsem? Kiderül, ha megnézitek.

Szerintem a rész egy bizonyos pontján új értelmet fog nyerni az animal sex (állat szex) fogalma. Higgyetek nekem! Dean is csak pislogott, akár csak én. És pontosan ugyan azok a gondolatok jártak az én fejemben is akár csak neki. Aki prűd, vagy nem olvasta a Szürke 50 árnyalatát, az tekerjen bele. Én szóltam!

Feltehetitek a kérdést, hogy ha valóban egy átlagos, nem kimagasló, boszorkányokról és azok Kísérőiről szóló részt kaptunk, akkor az Egyetemesek vonulat nem is halad előre semmit sem? Azt kell, hogy mondjam, ez így nem teljesen igaz. Bár egy valódi töltelék epizódot  láthattunk, de mégis a tesók beszéltek arról, ami előttük áll. Vagyis Sam próbájáról, amiben az első akadályt sikeresen vette. És bár Dean az elején próbálkozik azzal, hogy mégis jobb, ha ő halad tovább, hogy ő vívja meg ezt a harcot, öccse jól látja a dolgokat: „Azt kérdeztem magamtól, "miért nem bízik bennem"? Aztán végül rájöttem. Nem bennem nem bízol. Hanem csak saját magadban bízol.” És tökéletesen igaza van Samnek.

Dean csak magában bízik és attól fél, hogy testvére nem lesz sikeres, elbukik az egyik próbán és akkor hiába minden erőfeszítés. Érthető ez a bátyus részéről. De már késő. És ezt ő is belátja… A rész legvégén.

Természetesen, mint a legtöbb Supernatural epizód utolsó képsoraiban, megint az Impalában ülünk és a srácok filóznak. Dean pedig ráeszmél, hogy nincs mit tenni. Bíznia kell öcsében, most az egyszer. És ezt is teszi. Amire lehet, hogy így, őszintén, soha sem volt példa még. És ezért becsülöm. Igaz, ehhez át kellett élnie még egyszer a borzalmat, amiben élnek, éltek. És akarva-akaratlanul is ez az epizód segítette hozzá. Így aztán mégis csak volt köze ennek az átlagos, már túlontúl is átlagos résznek ahhoz, hogy végre Dean támogassa öcsét a próbatételeken és ne járjon folyton azon az agya, hogy ő majd ezt is megoldja Sam helyett.

És Sam… Amikor már azt hittük az Impalában ülve, hogy vége van a heti sztorinak és a tesók filózgatnak tovább, miközben nekünk nézőknek elsötétül a kép és jön a stáblista, nos akkor Sammel valami olyan történik, hogy egy OH MY GOD azért kicsúszik az ember száján. Tessék az utolsó másodpercig nézni! A rész nálam egy erős hármas, de inkább az Egyetemesek és a tesók közötti párbeszédek miatt. A sztori amúgy elmegy, de semmi extra. A következő rész sokkal ígéretesebbnek tűnik, mint ez. Várós.

PS: Jared ma jelezte a twitterén, hogy a rész forgatása alatt nagyon meg volt fázva, és mi tagadás, valóban. Sammyre hangja néha elég reszelős volt és a végén… az ember már azt hitte, csak a vágó hagyta benne, azt a bizonyos jelenetet tök véletlenül, annak tükrében, hogy Jared beteg… DE NEM!
PS2: A gyarló sminkes megint feltűnt. Borzalom ez a bronz!
PS3: Dean arca az „állatszexre”… IMÁDOM!
PS4: A prűd nézők kéretik nem felháborodni!
PS5: Tetszett, hogy a tesók még mindig TESÓK és a nyafogások korszaka lejárt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.