„Egy kézzel betörik az ajtót. Egy harapással kitépik a beleidet. Hiába lősz rájuk, felkelnek. Nem lehet őket megölni, mert már halottak! Ráadásul több ezren vannak!” Ezzel a pár filmből kiemelt mondattal le is lehet írni A horda lényegét. Zombik, belek, töménytelen akció és kilátástalan helyzet jellemző erre a filmre.

Rivoallan-t, a meggyilkolják a Markudik. Társai bosszút esküsznek, az éj leple alatt felfegyverkezve behatolnak a banda főhadiszállására, egy szinte lakatlan, romos bérházba. Tervük egy szerencsétlen véletlen miatt meghiúsul, így a Markudik csapdájába esnek. Mielőtt mindannyiukat kivégeznék, furcsa események játszódnak le, a holtak életre kelnek és húsra éheznek, így a sors a két ellenséges tábort szövetségessé teszi, és együtt küzdenek a zombik ellen a túlélés reményében.

Folytatás a tovább mögött.

A horda előzményét egy rövidfilm keretében leforgatta 2008-ban Yannick Dahan és Benjamin Rocher rendezőpáros Rivoallan címen, melyben a címszereplőt megölik a Markudik. (Sajnos sehol sem akadtam a film nyomára, aki tudja, honnan lehetne letölteni vagy megnézni, az írja meg kommentben, köszi!)

A történetet amúgy nem bonyolították túl, mondhatni egy szimpla akciófilm élőhalottakkal tűzdelve. Ilyen rossz fiúk-jó fiúk szövetséget már számos filmben láthattunk, semmi új nincs benne, csavarokban is szűkölködik a sztori.

Viszont egy ilyen produkciónál ez abszolút nem hátrány, izgalmat, lövöldözést, vért és akciójeleneteket kapunk szép számmal, unatkozni nincs is idők a több mint 100 perces műsoridő alatt.

A fegyverropogás mellett verekedést is kapunk szép számmal, ezek bár látványosra sikeredtek, nekem kevésbé tetszettek. Mindig is kicsit komolytalannak gondoltam, ha egy filmben azt látom, hogy zombikkal bunyóznak.  a szokásos sablonok is helyet kaptak, mint például a jaj-megharapták-és-agyon-kéne-lőni-de-még-ember-és-magunkkal-visszük dolog vagy az elnyomott öcskös, aki hátba támadja a bátyját egy-két jó tanács hatására.

A vérrel nem spóroltak, tekintélyes mennyiség gyönyörködteti a szemünket. Az élőhalottak sminkjére sok időt nem pazaroltak, szimplán összekenték a statisztákat vérrel. Egyszerű, de nagyszerű megoldás. Viszont az első zombi még így is brutál jól néz ki, neki egy fekete zsák van a fején, miközben vértől fröcsögő szájjal marcangolja az élőket.

A szereplők mind igazi nagy dumás, könyörtelen alakok és ez A horda egyik gyengéje. Nincs köztük egy szerethető karakter sem, akiért tényleg szorítana az ember. Még a „jófiúk” csapatából is előbb néznék ki egy drogmaffiát, mint rendőri különítményt.

A legszimpatikusabb a Markudik vezére, Adewele, de ő is a film elején hidegvérrel agyonlő egy védtelen rendőrt. Legalább a szereplők kíméletlenségéhez méltó befejezést választottak a készítők.

Amúgy a forgatókönyv szerint elég változatos karaktereket hoztak össze, van itt nigériai, cigány, arab, cseh, a nevekből ítélve francia szinte nuku.

Van egy közepes próbálkozás is annak bemutatására, hogy mennyire kegyetlen az emberi faj. A zombik legalább csak ösztönből, létfenntartásból ölnek, az emberek viszont élvezik a kegyetlenkedést egymással, legyen az élő vagy holt. Pár utalás van a Markudik részéről Afrikában milyen sorsuk volt és hogy velük is hasonlóan brutális dolgokat csináltak. Legalább a szándék megvolt rá, hogy egy kis társadalomkritikát és mondanivalót is csempésszenek a filmbe, még ha ez nem is sikerült igazán ütősre.

Kellemes és igényes akció-horror A horda, amely remekül kikapcsolta az agyam majd két órán át. Igaz, nem hibátlan, de 7 pontot azért így is megérdemel. Ami még nagy előnye, hogy már másodszorra néztem meg, mégis jól szórakoztam rajta, szóval nem amolyan egyszer nézős film.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.