Egy évvel a negyedik felvonás után úgy döntöttek, hogy VHS-en mindenképpen akad még potenciál a Silent Night, Deadly Night-ban, az ötlet pedig ugyan erősen megkérdőjelezhető, de talán annyit már előljáróban elárulhatok, hogy ez a rész kifejezetten jól sikerült.

Brian Yuzna, mint társ-forgatókönyvíró megmaradt, viszont segítségére sietett Martin Kitrosser, akinek rendezőként első filmje volt az ötödik Silent Night film, viszont íróként két Péntek 13. epizód is a nevéhez fűződik, ami azért a slasher rajongóknak jó hír is lehet. Azt hiszem Kitrosser-t túlzás lenne, azért hatalmas sztárnak nevezni, de az tény, hogy erőteljesen hozzájárult ahhoz, hogy az 5. rész legalább nézhető és szerethető legyen.

Mondom máris miről van szó:

Adott egy kis család, anyu, apu és kis fiú, bár apu nem a vér szerinti papa és picit érezteti is ezt a kissráccal, hiszen pár héttel karácsony előtt úgy lebassza a fiút, hogy csak na, mivel az karácsony előtt szeretett volna kibontani egy ajándékcsomagot. Persze még jó is, hogy így történt, hiszen a csomagban egy gyilkos játék lapult, amely azon nyomban megöli a pótaput, a gyerek szeme láttára, így az megkukul és nem bírja magát túltenni a történteken.

A dolgot pedig csak tovább tetézi, hogy egy idegen is felbukkan a színen és nagyon úgy tűnik, hogy ő a gonoszunk, aki a csapdákkal feltuningolt játékokat gyártja és mindenáron a gyerekek életére akar törni, még karácsony idején is.

A tovább mögött folytatom.

Picit nehéz bővebben írni a sztoriról, ezért nem is teszem, legyen elég annyi, hogy van egy gonosz játékkészítőnk és kész.

Ez pedig jó, legalábbis azoknak, akik bírták a játékbabás horrorokat és a hasonlókat, ugyanis a Silent Night 5. része valami ilyesmi.

Sajnos a széria elején megismert történet ezúttal sem kerül elő, viszont itt legalább valóban Karácsony van, sőt mi több fontos szerepet játszik az ünnep, valamint Télapónak öltözött gonoszt is kapunk. Na meg néhány tényleg slasherbe illő pillanatot. 

Nyilván egy-két gyenge momentum itt is akad és nem beszélhetünk B-kat-nál jobb alkotásról, de voltak ötletek, a megvalósítás pedig, ha csillagos ötöst nem is érdemel, azért egy buksisimogatás jár érte, hiszen a véres részek között is akadnak jól megoldott percek, sőt a fényképezés szerintem kifejezetten jó volt, az utóbbi részeket elnézve pedig kifejezetten, mintha ilyen téren is lettek volna elképzelések, vagy legalábbis az elképzelés csírája meg lett volna, mivel nem csak kiraktak egy kamerát és felvették a színészeket, korábban nekem az volt az érzésem.

Karaktereink sem voltak annyira idegesítőek, sőt szerintem abszolút tűrhetőek voltak, még a kisfiú is.

Az egyetlen kivetnivaló számomra a produkció vége volt, egyrészt félidőben volt egy sejtésem, hogy erre akarják elvinni a sztorit, másrészt pedig valami nem stimmelt teljes egészében.

Ettől függetlenül viszont azt kell mondanom, hogy tényleg tetszett, amit láttam. Persze itt is elhanyagoltuk azt ahonnét annak idején elindultunk, de volt egy nagyobb adag karácsonyi hangulat, amire szükség van egy olyan filmben, aminek a címét egy ismert ünnepi dalról koppintották.

4 pontot adnék ennek a résznek, ami néhány pillanatában talán még jobban is tetszett, mint az 1984-es első felvonás, de összességében talán nem ér fel azzal. Mindenesetre, akik a köztes részek nézése közben elengedték ezt a szériát azok legalább ezzel a résszel tehetnek egy próbát, szerintem megéri.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.