Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D (2012) - Silent Hill: Revelation 3D
Videojátékokból nem érdemes filmet készíteni, már persze a Resident Evil kivételével, hiszen abból rendezzenek bármilyen celluloidhulladékot, pénzt úgy is fog termelni, jó bizonyíték erre az eddigi 5 (!) rész. Viszont hiába készül egyre kevesebb adaptáció a nagyot bukó, gyenge mozik miatt, 2006-ban Christophe Gans tető alá hozta a Silent Hill-t, amit sokan (engem is beleértve) az egyik legjobb filmes átiratnak tartanak, nem véletlenül. Hiszen remekül sikerült átmenteni a játék hangulatát a vászonra, a történetet sem rontották el az írók és látvány tekintetében is pazar teljesítményt nyújtott. Ennyi azonban nem volt elég a nagy sikerhez, így nem is készült folytatás, egy darabig! Tavaly sikerült elkészíteni a második részt, azonban a bemutató körül voltak gondok, mivel ide-oda tologatták a premiert, de végül csak eljutott a mozikba a várva várt folytatás.
A történet főszereplője az első rész kislánya, aki időközben felcseperedett és apjával él. A kedves apuka eltitkolja csemetéje elől a Silent Hill-ben történteket, viszont hiába, mivel elrabolják, a lánynak pedig vissza kell térnie a városba, ha élve akarja látni a papát.
Folytatás a tovább mögött.
Nagyvonalakban ennyi lenne a sztori, ami így leírva talán nem is hangzik rosszul, de a kivitelezés igencsak gyenge lett. Bár, a játékhoz lehet hű a forgatókönyv (nem vagyok egy nagy gamer, így az alaphoz nem tudom hasonlítani), viszont beleágyazva egy másfél órás filmbe már nem működik. Ez pedig nagy baj, hiszen az első részt önmagában is lehet élvezni, ezt viszont talán csak a játék szerelmesei tudják igazán értékelni.
Tehát maga a sztori nem is lenne rossz, de a karakterek túlságosan elnagyoltak, a párbeszédek elképesztően papírszagúak és az ok-okozati összefüggések nem hogy összeillesztenék a puzzle-t, inkább csak messzebbre taszítják egymástól a darabokat. Pedig az első részben erőltetett magyarázatok nélkül is működtek a dolgok, sőt, ott mi, nézők el is gondolkodhattunk egy-két történésen. Itt azonban minden egyes mozzanat kap egy nyakatekert kommentálást, ami egy darabig még működik is, viszont a befejezéskor már zavaró és egy óriási katyvasszá deformálja a cselekményt.
Ami megmenti a filmet a totális bukástól, az a látvány. Bár, azt érdemes megjegyezni hogy költségcsökkentés volt a produkció háza táján, tehát kevesebből készült, mint az elődje, emiatt nem szabad óriási látványorgiát várni tőle. Viszont ez a kevés pénz jó helyre ment, hiszen a díszletek kiválóak, a véres jelenetek meggyőzőek és a kreatúrák is jól néznek ki. Egyedül a címszereplő város szorul a háttérbe, hiszen leginkább épület belsőkben zajlanak a dolgok, nem az utcákon, de hát ez is betudható a csúnya anyagiaknak.
Sajnálom nagyon ezt a produkciót, mivel egy kis odafigyeléssel készülhetett volna egy, az elsőhöz méltó folytatás. Ehelyett azonban egy gyenge, néhol meglehetősen erőltetett, de itt-ott azért látványos bugyutaságot kaptunk, amit egyszer azért végig lehet nézni. Sőt, akik odavannak a játékért, akár még szerethetik is, hiszen ahhoz lehet hű és rengeteg utalás is van benne, de filmként egyszerűen nem működik. Úgyhogy akik az előzményt az alapok ismerete nélkül is szerették, óvatosan közelítsenek felé, mert ez közel sincs olyan hangulatos, brutális és látványos, mint Gans 2006-s munkája.
Értékelés: 4/10
Évszám: 2012
Játékidő: 94 perc
Rendező: Michael J. Bassett
Forgatókönyv: Michael J. Bassett
Szereplők: Adelaide Clemens, Kit Harington, Sean Bean
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Syracuse 2014.11.13. 20:42:16
A másik dolog, amit megemlítenék (számomra talán ez volt a legzavaróbb), azok a képen látható "nővérkék". Ugyanis az első részben még a fényre, mozgásra reagáltak, itt pedig már abszolút csak a hangra. o.O
