Az utóbbi időben zombi vígjátékok terén azt hiszem egész jó a helyzet, hiszen a Cockneys vs. Zombies már legalább a harmadik olyan film, amely értékelhető és tényleg vicces. Ide sorolható egyébként még a Juan of the Dead című spanyol-kubai horror, illetve most valószínűleg virtuális záptojással dobtok pofán, de szerintem a [REC] 3. része is egy remek zombis vígjáték volt - attól függetlenül, hogy abszolút kilóg a sorból és Paco Plaza-t el kellene picsázni, amiért ilyen kis szeleburdi volt.

De vissza jelenlegi alanyunkhoz, amely egy angol produkció és azért onnét már kaptunk 2004-ben is egy jó pofa zombi komédiát, bár érzésem szerint a Cockneys vs. Zombies nem feltétlen ér a Haláli hullák hajnala nyomába, de azért ott liheg szorosan mögötte. Nézzük, hogy miről is van szó.

Angliát és azon belül is Londont már megannyiszor lepték el a zombik, a legkülönfélébb módokon, ezúttal egy építkezés során bukkanak egy kriptaszerű helyre, ahová két munkás be is férkőzik, hogy szemügyekre vegyék a benti dolgokat és talán legbelül abban is bíznak, hogy kincsekre bukkannak, amit aztán még az előtt zsebre vághatnak, mielőtt a főnökeik feleszmélnek. Bent azonban az efféle földi jók helyett egy "élő" csontvázat találnak, aki azon nyomban fog mintát is hagy pillanatnyi hőseinken, akik aztán zombiként megkezdik a pusztítást a vírus pedig csak egyre terjed és terjed.

Eközben egy másik szálon két piti bűnözőt ismerhetünk meg Andyt és Terry, akik testvérek és éppen egy nagyobb bulira készülnek, bankot szeretnének rabolni zseniálisan összeválogatott csapatukkal. Fontos tudni, hogy mindezt nem önös érdekből teszik, hanem idősek otthonában élő nagyapjukon szeretnének segíteni, hiszen az említett építkezés miatt az intézményt leakarják rombolni, a bentlakók pedig elkerülnének Londonból, viszont ha lenne egy kis lové máris más lenne a menyecske fekvése.

A bankrablás ugyan balul sül el, de hőseink megszerzik a pénzt, viszont a hatóságokat és magukat a srácokat is már ez érdekli a legkevésbé, ugyanis, amíg a pénzintézet széfjét igyekeznek kiüríteni a zombik átveszik az uralmat a városban. Andyék pedig ezek után úgy döntenek, hogy még fontosabb, hogy megmentsék nagyapjukat és annak barátait.

Folytatás a tovább mögött.

A sztorit tehát nagyjából így vázolhatnánk és azt kell mondanom, hogy ez igen tetszetős. Nyomon kísérhetjük a bankrablást, amely egy picit a Guy Ritchie filmekből ismert irányba csap át, illetve az idősek otthonába is betekinthetünk és láthatjuk, hogy az ott élők miként veszik fel a harcot a lomha zombik ellen a két szál pedig idővel összefonódik.

Tudjátok nehéz fogást találni ezen a produkción és őszintén szólva nem is akarok, mert habár apróbb hibák biztos előfordulnak benne, de a zombis alműfaj az egyik kedvencem, azon belül pedig az igényes vígjátékokat bármennyiszer képes vagyok újra nézni és imádom őket. A Cockneys vs. Zombies pedig most felkerült a kedvencek listájára.

Karaktereink majdhogynem egytől egyik zseniálisak. A harcias néger srác, a tesók nagy apja vagy akár az unokahúguk és a srác is, akit legutóbb azért csuktak le, mert csajozni kezdett rablás közben, a csaj pedig elvette a fegyverét. Szeretni valóak a maguk módján és nagyon mókás arcok.

A humor szintén a helyén van, néhány igazán jó poént is kapunk, ezeket nem is lőném le, az előzetesben ezt picit úgyis megteszik más részt meg tényleg tessék megnézni a filmet.

Szerencsére emellett a zombik sem túl bénák és habár a legtöbb helyen CGI vér fröccsen ez nem olyan zavaró, sajnos újabban ez a divat, de viszonylag igényesen sikerült ezt is megcsinálni, az elején a csontvázas rész is teljesen jó.

Emlékezetes jelenetekből sincs hiány és ami jó, hogy picit mintha tudna újat mutatni ez a film - persze néhány régről ismert dolog is befigyel, de új dolgokkal is találkozhatunk - persze lehet van olyan, ami csak nekem volt új. Az egyik kedvenc részem az volt, amikor a rendőrök megérkeznek a bank elé, majd hőseink túszokat ejtenek és mire kiérnek egy lerombolt, zombikkal megspékelt utca képe tárul elénk. De sorolhatnám még ezeket hosszú ideig, ám nem teszem, ne hogy nyakon vágjatok spoilerezés miatt.

A rendezést Matthias Hoene vezényelte, aki 2008-ban a Beyond the Rave című horrort is dirigálta, a szereplők közül pedig a nagypapát alakító Alan Ford nevét emelném ki, ugyanis ő lehet ismerős a leginkább más produkciókból, például ott volt az Airborne-ban is nem rég, de a Blöffben is láthattuk, valamint A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacsőben is, szerencsére itt sem nyújt rosszabb teljesítményt mint ott.

Csak ajánlani tudom ezt a filmet, főleg a zombivígjátékok kedvelőinek, ők azt hiszem nem fognak csalódni, sőt remek szórakozást ígér számukra a Cockneys vs. Zombies, ami részemről erős 8 pontot érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.