Érdekes számomra egy picit ez a film (is), ugyanis az előzetes és a szinopszis alapján meglehetősen vártam, hogy nézhessem, aztán mielőtt ez megtörtént volna körbe olvastam a véleményeket és picit elszomorodtam, ugyanis akadnak pozitív hangvételű kritikák is, viszont többségében eléggé lehúzzák, sőt néhol kifejezetten szarnak nevezik a Storage 24-t. Fasza - gondoltam, de sebaj, az esélyt mindenkinek meg kell adni.

Elkezdtem hát nézni és láss csodát kellemeset csalódtam és nem is teljesen értem a fikázást, mert oké, tény, hogy nem egy hű de micsoda sci-fi horror ez, viszont egy pofás ötletből egész sok mindent kihoztak, ami anyagilag belefért a stábnak és egy teljesen szórakoztató darabot sikerült kiadni a kezeik közül, amit mestermunkának semmiképpen nem nevezhetünk, de tök jónak, szerintem igen.

A történetünk végig egy helyen, egy nagy raktárépületben játszódik, ahol millió egy konténer várja, hogy a túlzsúfolt londoni lakásokból oda hordják a kacatokat. Charlie és Shelley cókmókja is a raktárban van és pont rendezkednek, ugyanis szerelmük véget ért, Shelley úgy döntött dobja a srácot, hiába az odaadás és a figyelem, ráunt a brére Charlie-ra. A srác persze nem igazán veszi ezt jó néven és a raktárba siet, haverjával, hogy meggyőzzék a csajt arról, hogy ez a szakítás elhamarkodott.

Mindeközben viszont Londonban szörnyű tragédia történik, egy katonai szállító repülő a városra zuhan, fedélzeten egy igazán titkos rakománnyal, még hozzá olyan fajtával, ami a földet érést követően nyomban elszabadul, főhőseink pechjére pont a raktárban, ahova egy kis áramkimaradás miatt mindannyian be is szorulnak. A túlélésért folytatott hajsza pedig hamar megkezdődik a nem e világi lény és az egyszerű angol honpolgárok között.

Folytatás a tovább mögött.

Szerelmi dráma, sci-fi horrorral ötvözve. Picit talán tényleg így is összefoglalhatnánk a dolgot, bár talán pont fordítva, hiszen azért ügyesen eltalálták, hogy a szerelmi rész, nem képvisel olyan nagy hangsúlyt (az átlagnál mondjuk többet kapunk belőle), illetve ha ez nem is teljesen igaz így, az biztos, hogy még nem estek át a ló túloldalára és nem volt nyálasan idegesítő a dolog.

Más kérdés, hogy sablonnak itt sem voltunk híján, hiszen hogy-hogy nem kiderül, hogy Shelley a haversrác miatt dobta Charlie-t - persze lehet ez az életben is mindig így van, de én még nem találkoztam ilyennel, pedig esküszöm társasági ember vagyok. Illetve maga a szituáció sem egyedi, hiszen szörnnyel összezárt embereket már láthattunk, csak éppen nem raktárban, hanem mondjuk egy déli sarki kutatóbázison, vagy egy barlangban, vagy akárhol. 

Szóval újítónak nem nevezhetjük a koncepciót, hiszen tényleg a kotta szerint megy minden, viszont mint már említettem párszor, marhára bírom ezt a felállást, egy helyszín, néhány ember és egy vagy több szörny. Ha nem valami irtó gagyi módon van megcsinálva és a színészek sem túl állatkerti szökevények, akkor részemről egy ilyen produkció már közepesről indul. Ez van, talán nevezhetjük fanatizmusnak.

Azt gondolom, hogy a történet felépítése is jó, eleinte a szörnyet nem látjuk, majd szépen fokozatosan megismerkedünk vele is (persze ez sem új) és a legjobb az egészben, hogy nem mondhatjuk, hogy szarul lenne összetákolva gonoszunk, van ahol jobban csinálják, de őszintén szólva én ettől a részétől féltem a legjobban - mármint, hogy nagyon béna lesz.

Ezenkívül a "picit" ledozerolt város képe is egész eltalált, nagy részt persze CGI, de annyira ez sem rossz, plusz ahol nem nagyban mutatják a dolgokat, szintén jól sikerült összerakni mindent.

A rendezést egyébként Johannes Roberts vezényelte, akinek az első filmje a Hellbreeder állítólag nem igen sikerült jól, viszont a legutóbbi, az Elégtelen már jobb osztályzatot kapott (és most a tanár emberek nevessenek fel... haha), bár az itthon szintén ismert Lélekvadászokat sem dicsérte agyon a közönség. Mondjuk ezek mit sem jelentenek, mert a Storage 24 esetében is hasonló a helyzet, de szerintem szegény Robertset csak sokan utálják.

A forgatókönyvet a Noel Clarke, Davie Faribanks és Marc Small triumvirátus írta, míg előbbi főszereplőként is látható. A szereplők egyébként egész tűrhetőek, Noel Clarke szerintem főleg rendben volt, együtt lehet érezni a sráccal, bár talán nem teljesen érhetjük, hogy miért ragaszkodik annyira a lányhoz, aki úgy néz ki, mint akinek begyulladt a foga, de nagyon. Ja és Laura Haddock nevét azért megemlíteném, mert ő meg szép és láthattuk már tavaly is a Rage of the Yeti-ben, illetve a készülő Da Vinci's Demons című sorozatban is feltűnik majd, bár jelezném, hogy ez nem horror sorozat lesz - csak hogy ne legyenek félreértések.

Tudjátok mit? Nekem tetszett ez a film és ezt vállalom. Biztos szerepet játszik benne az is, hogy bírom az angol produkciókat - és ha netán ugyanezt látom amerikai változatban lentebb pontozom -, bírom a már vázolt alapszituációt és persze lehetett volna véresebb, meg kevésbé is ráfókuszálhattunk volna a főszereplők kapcsolatára, de nem baj, nekem így is tetszett és most egyébként is vajszívű korszakomat élem (legalábbis ma) ezért én adnék is 7 pontot a Storage 24-nak, vállalva azt, hogy tényleg túlértékelem egy picit.

Azt azért mindenképpen jelezném, hogy ez nem az a 7 pontos, amit jövő ilyenkor újra néznék, mert nem, ez egy egyszer nézős 7 pontos, de ilyen is van. Szerintem sokat senki nem veszít azzal, ha megnézni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.