Álmainkban (2010) - Dans ton sommeil / In their sleep

Pszichothriller a francia új hullámból

2012.10.22. 19:09 Herschmi

Az Árnyak falva kritikájában írtam le, hogy bármennyire is felkapott lett a francia új hullám a horrorfilmek terén, a fő zászlóvivők (Mártírok, Inside, Magasfeszültség) mellett szinte csak közepes és gyenge produkciók szerepeltetik maguk. Türelmetlenül várom azt a művet, amely ismét megrengeti a világot, melyre a műfaj minden rajongója felkapja a fejét Hollywoodtól Vlagyivosztokig... Lássuk az Álmainkban ilyen-e?

Sarah elveszti fiát egy baleset folytán, melyért magát hibáztatja. Hónapok elteltével is marcangolja lelkét az önvádaskodással, mely miatt már ápolónői munkájában is egyre komolyabb hibákat követ el. Egyik éjjel hazafelé elüt egy fiút, aki a kocsija elé ugrik a sötétből. Mobilját nem találva maga kezdi el ápolni az eszméletlen fiatalt. Miután magához tér a srác, zavartan viselkedik és bepánikolva kéri a nőt, hogy azonnal induljanak, mert üldözi egy ember, aki betört a lakásába. A rendőrőrs helyett otthonába viszi az asszony, ígérve hogy reggel azonnal a rendőrségre sietnek. De nem telhet nyugodtan az estéjük, a rejtélyes idegen ide is követte Arthurt és az életükre tör.

Folytatás a tovább mögött.

Ez a film biztos nem fogja megrázni a világot, de még Európát sem, ennek ellenére igen figyelemre méltó alkotás. A technikai kivitelezésbe nem lehet belekötni, kiválóak a kamerabeállítások és a mozgások (bár egy francia filmtől egy picivel többet is elvárhatnánk). Kellően sötét, de az én kedvencem, mikor az egyik jelenetben a szereplőknek olyan szürke árnyalatú a bőre, mintha holtak lennének. A zene jól komponált, tökéletes aláfestése a képsoroknak.

Maga a történet átgondolt és jól strukturált, kisebb, de egyáltalán nem erőltetett csavarokat is kapunk, de két dologba bele tudnék kötni. Az egyik, hogy már eleve spoiler-rel indít a film, perceken át figyelhetjük, ahogy hősnőnk hulláján hangyák rohangálnak. Így hiába szorítanánk érte, teljesen felesleges, mert a napnál is világosabb, hogy kipurcan. Nem mintha bárkit is megrázna ez a dolog, hiszen nem egy szimpatikus teremtés az „öreglány”. Nekem az olyan típusú zsarnok anya jut róla eszembe, aki az őrületbe hajszolja maximalizmusával gyermekét. Na jó, őrületbe nem, mert még előtte a halálba „kergette”. Kicsit naivnak és butának tűnő viselkedését viszont remekül magyarázzák a múlt eseményei, fia tragédiája és az, hogy egy hasonló korú srác szorul a gondoskodására, védelmére.

A másik problémám, hogy míg a film első fele rendkívül feszített tempójú, kifejezetten izgalmas, a második felére ez már korántsem igaz. Visszavesznek a sebességből, inkább egy élet-halál játékra hasonlít, melyben az a kérdés, vajon a nő mikor jön rá, hogy valójában mi is történt és a fiú vajon mikor látja elérkezettnek az időt, hogy eltegye láb alól. Kevésbé lett volna „művészi”, de sokkal izgalmasabb és lebilincselőbb lett volna, ha Arthur üldözőbe veszi és megpróbálja megölni Sarah-t. A befejezésre pedig teljesen lecsillapodnak a kedélyek, az asszony meggyilkolását olyan nyugodt körülmények és képsorok közt tálalják, mintha csak egy gyermek álomba szenderülne. Nem mellesleg egyszerre sugároz harmóniát, miközben úszunk a vérben. Ilyen jelenetet csak igazán kiemelkedő tehetségek tudnak megvalósítani. Kicsit olyan, mint ha visszafelé néznék az egész filmet, a fokozódó feszültség helyett folyamatos megnyugvást kapunk. Illetve egyetlen jelenet rondít bele ebbe, melyet csak Sarah képzelt. Arra jó volt, hogy kicsit megnövelje a pulzusszámunk, de más szempontból teljesen feleslegesnek tartottam. Nem titkolom, sokkal jobban örültem volna, ha ebbe az irányba mozdulnak el és egy tipikus slasher-befejezést kapunk, de a rendezők úgy gondolták, nem áldozzák fel a művészetet a tucathorrorok oltárán és az az, amiben különbözik a Magasfeszültség óta készült francia filmek többségétől (és ez az, amiért nálam veri az említett, agyonajnározott produkciót). Egy biztos, értékeiben maradandóbb, mintha a slasher és trancsírozás felé nyitottak volna.

Az egyik legjobban eltalált jelenet Sarah éjszakai kirohanása, melyet lélegzetvisszafojtva néztem, és amely előtt sokáig értetlenül álltam, majd mikor harmadszor néztem újra, akkor értettem meg. Itt csillogtatja meg igazán nagyszerű színészi képességeit Anna Parillaud, aki egyébként a Nikita és Vasálarcos című filmekből is ismerős lehet.

A cím felett nem tudok elsiklani. Egyszerűen nem tudom hova rakni, vajon honnan jöhetett? Köze nincs a történethez, ráadásul nem is igazán kelti fel az ember figyelmét.

Caroline és Éric du Potet első és eddig egyetlen írása, rendezése a Dans ton sommeil és azt kell hogy mondjam, csillagos ötösre vizsgáztak. Tekintve hogy első film, tökéletes munkát csináltak, nem mellesleg érezni bennük a potenciált, hogy a jövőben olyan művet forgassanak, amely a francia új hullám újabb csúcspontját jelenti majd. A pontozás ezek alapján szigorúnak tűnhetnek, de tőlem csak 6 pontot kap.

Ui.: Hű olvasónknak és kommentelőnknek, stargatelost-nak köszönöm, hogy a figyelmembe ajánlotta ezt a filmet és remélem örömmel fogja olvasni ezt a kritikát.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Címkék: 2010 francia film 6/10 ajánlók

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr624825834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.