A blogon sajnos meglehetősen ritkán írunk ázsiai filmekről, bár azért a jövőben szeretnénk becsempészni egy-két darabot a nagy kontinensről is, hiszen azért ott is akadnak jól sikerült produkciók. Meg ugye kevésbé jók. 

A Gakidama talán az utóbbi kategóriába tartozik, de rossznak azért semmiképpen sem nevezném, bár itt meg is ragadnám az alkalmat és elasszondanám, hogy sajnos nem vagyok oda a japán filmekért. Nyilván vannak kötelező darabok, amelyek jók, de ettől függetlenül sosem voltam túlságosan oda az ottani produkciókért. Ebben a rasszizmusnak nincs szerepe, csak egyszerűen így alakult. De vissza jelenlegi alanyunkhoz.

A történet középpontjában egy középkorúnak kinéző újságíró áll, aki a mindösszesen 55 perces produkció elején, egy fényképész kollégájával egy erdei kis helyre tart, ahol néhány szemtanú egy hitodama-t látott. Az meg mi a lópöcs? Merülhet fel azonnal a kérdés, nos kérem szépen a hitodama a nem túl régen elhunyt emberek lelkének egy fényes tűzgömb formában megjelenő alakja. Valami ilyesmi, és nyugi, nem fura spermákkal küzd a bácsi.

Az egyik ilyen hitodama aztán rászáll főhősünkre, majd pedig hernyó alakot felvéve bele is mászik a testébe, persze a legnagyobb titokban. A fényképek elkészítése után aztán médiamunkásaink hazaindulnak és a fura események láncolata ekkor indul be. Újságírónk ugyanis egyre többet és többet kezd enni, a hasa pedig elég gyorsan hatalmasra duzzad, majd egy éjszaka lidérc verekszi ki magát hősünk száján, aki ember húsra éhezik. Emberünk szerencsére túléli az esetet és a japán Zorronak öltözött idegennel megpróbálják megállítani a lényt, akit meg kell enniük, hogy békét találjanak.

A tovább mögött folytatom.

A sztori tehát valami ilyesmi lenne, ami még egész pofásan is hangzik, sőt elárulhatom, hogy a szörnyünk sem túl rossz, hasonlít a Szörnyecskékben látható kis gonoszokra, csak egy-két fokkal randább, de ezentúl a mozgása sem annyira szar, jó nyilván hagy kívánnivalót maga után, de a lénnyel nem lehet különösebb gond.

Igaz ez a véresebb képsorokra is, nem rosszak, sőt némelyikre talán még azt is rámondhatjuk, hogy jó, például, amikor a kis szörny kimászik főhősünk száján át. Mondjuk nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az akciójelenetek azért elég közelről fényképezettek, így könnyen érezhetjük, hogy semmit nem látunk és talán ez az élményt is csorbítja, de gondolom műanyag lényünk mozgatása, így azért könnyebb volt.

Ugorjunk viszont egy picit vissza a történethez, amivel kapcsolatban, azt már megállapítottam, hogy nem lenne ez rossz... de sajnos nem is jó. 55 perces játékidőről beszélhetünk ennek ellenére néha mintha egy kicsit vontatott lenne az egész és nem is mindig teljesen érthető, hogy mi történt. Az idő, mint olyan nem is létezik, össze-vissza ugrálunk, ez utóbbi engem eléggé zavart. Bár lehet ezt ráfoghatjuk a japán dramaturgiára, de ettől még nem fogom jobban kedvelni ezt a megoldást.

Szereplőinkkel különösebben nagy bajok nincsenek, mondjuk talán annyi, hogy különösképpen senki nem fog a szívünkhöz nőni, talán a szörnyet leszámítva. Ebben egyébként esetleg még az is szerepet játszhat, hogy az egész történet alatt a lény viselkedik a leglogikusabban.

A produkciót Masayoshi Sukita úr rendezte, akinek ez az egyetlen rendezése, viszont a Túlvilág című 1998-as film esetében operatőrként is közreműködött. A forgatókönyvet pedig Baku Yumemakura regénye alapján Atsushi Yamatoya (Dogura Magura) írta.

Részemről 3 pontot ér az a film, voltak egész jó pillanatok, de a leírt dolgok miatt ennél többet nem igen adnék rá., viszont azt azért megjegyezném, hogy semmiképpen nem kerülendő és nézhetetlen produkcióról van szó, a trash kedvelői pedig főleg tegyenek vele egy próbát.

Előzetest sajnos nem találtam hozzá, de ha valaki esetleg szerencsésebb, akkor kérem hozzászólásban mindenképpen linkelje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.