Az a helyzet, hogy a The Innkeepers kapcsán egy picit azt érzem, hogy be lettünk csapva. Nem nagyon, csak egy kicsit, ugyanis a film előzetesére azt hiszem nyugodtan ráaggathatjuk a "baromi jó" jelzőt. Izgalmasnak tűnt, eseménydúsnak, egy szóval egy jó kis szellemesdinek. Ezzel szemben viszont a film, a maga valójában egy picit mást mutat, ugyanis kevésbé izgalmas és eseménydúsnak nevezni pedig talán kifejezetten túlzás lenne.

Ám, de mielőtt ebbe belemennénk nézzük a történetet. Egy szállodában játszódik, méghozzá egy olyanban, amelyet már bezárásra ítéltek és tulajdonképpen az utolsó napjait éli. Ennek megfelelően dolgozóból nincs sok, mindösszesen ketten igyekeznek kiszolgálni a vendégeket, akiket szintén egy kezünkön megtudunk számolni. Így hát akár el is könyvelhetnénk, hogy ez a szálloda nem nyújt túl sok izgalmat. Igen ám! De egy érdekes kis adalékkal mégis csak szolgál az épület történelme, ugyanis régen meghalt ott egy asszony, akinek a szelleme mindmáig a falak között jár-kel. 

A dolgozók természetesen tudnak a legendáról, sőt bőszül hisznek is benne, olyannyira, hogy az egyikőjük egy honlapot is vezet ezzel kapcsolatban. Aztán mivel a szálloda már úgyis az utolsókat rúgja, úgy döntenek, hogy megpróbálnak rábukkanni a szellemre és különböző eszközök segítségével igyekeznek bebizonyítani a létezését.

Az előzetes eddig stimmelt is, viszont, amiben eltért, azt a tovább után fejteném ki.

A legnagyobb baj talán az 1 óra 41 perces játékidő (oké, ebből mondjuk 5 perc a betűk a végén, de akkor is), ugyanis ez így, ebben a formában hosszú, mivel rengeteg az üresjárat, amiben igazából tényleg baromira nem történik semmi és feleslegesnek érezheti az ember fia/lánya. Karaktereink lényegében ketten vannak, beszélgetnek, viccelődnek, néha dolgoznak is, bár ez utóbbi nem jellemző, na de a bentlakók csekély számát elnézve ez talán érthető is.

Persze aztán megérkezik egy spiritualista néni, aki segít a csaj főszereplőnknek a szellem nyomára bukkanni és megérkezik az öreg fószer is, plusz néha-néha még az elhunyt asszony megnyilvánulását is keresik... ő pedig "dolgát rendesen végző szellemként" itt-ott le is csap egy zongorabillentyűre, meg zörög...de ennyi. 

Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy a végére azért beindulnak az események, sőt a befejezés kifejezetten jól sikerült és igazából egy 20-25 perccel rövidebb játékidővel ez sokkal feszesebb és ezáltal talán izgalmasabb lett volna. 

A záráson kívül (ami mondjuk az utolsó 20 percet mindenképpen magában foglalja), még van néhány érv, ami a film mellett szól: a fényképezés teljesen jó, remek színekkel dolgoznak, kap egy fajta varázst az egész, szép, amit látunk.

A szereplőkkel szintén nem lehet gondunk, őket mondjuk nevesíteném is, már, ami a három főszereplőnket illeti. Láthatjuk Sara Paxtont, aki az utóbbi időben kis túlzással talán nevezhető megkerülhetetlennek -már ami a horrort illeti-, hiszen rendre felbukkan itt-ott a néhány szögből kifejezetten kisbékának tűnő fejével, ám de ettől függetlenül kétségtelen, hogy ügyes színésznőről beszélhetünk. Láthattuk őt korábban Az utolsó ház balra című film remakejében, a Cápák éjszakájában, az Enter Nowhereben, de néhány a közeljövőben érkező horrorfilmben is felbukkan majd. Mellette a szálloda másik dolgozóját Pat Healy alakítja, őt a Magnóliában és a Hajnali mentőakcióban láthattuk korábban, valamint a harmadik szereplőként talán Kelly McGillis nevét (Top Gun, A kis szemtanú, Titkok háza, Stake Land) említeném.

A rendezés és a forgatókönyv az Ti West keze munkája, akitől a Kabinláz 2. részét, a The House of the Devilt és az idei V/H/S-t láthattuk.

Ami pedig a filmet és a pontokat illeti én egy 5-öst adnék rá, ami azt hiszem a leírtak után egy teljesen korrekt pontszám. Egyébként azért bátran rá lehet szánni azt a bő másfél órát a produkcióra, hiszen nem nézhetetlen kategória, csak hát láttunk már jobbat is a témában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.