A Night Wolf egy meglehetősen csalafinta film, ugyanis az Államokban idén dobták piacra és megtévesztő módon az imdb-n is 2012-es filmként jelölték meg egy jó ideig. Igen ám! Viszont ezzel ellentétben a Night Wolf a 2010-es angol 13Hrs című film, csak ugye új köntösbe csomagolva. Visszanézve egyébként a korábbi posztokat már tavaly októberben beszoptam a dolgot, ugyanis akkor is jeleztem, hogy Jonathan Gelndeningnek a készülőben lévő Strippers vs. Werewolves című produkcióján túl a Night Wolf című darabja is készül, hiszen vakon bíztam az imdb-ben, persze nyilván tudom, hogy ezt nem szabad, de most aztán jól meg is tanultam... Most pedig ezt szerettem volna korrigálni. 

Na de eltekintve ettől a kis marketing fogástól az a helyzet, hogy a film egy korrekt kis vérfarkasos sztori, ami habár az ilyenkor szokásos kliséket hozza, ám végig eseménydús és a sablonok ellenére izgalmas is.

A történet egy családról szól, ahol van jó néhány fiú testvére meg egy lány, aki eleddig Amerikában élte életét, ám most hazalátogatott a ködös Albionba. Haza érve gyorsan köszönti a főépületben lévő édesapját, majd kilátogat testvéreihez is a pajtába, akik nem azért vannak ott, mert olyan büdös bunkók, hogy oda lettek száműzve, csak éppen ott múlatják az időt, egy kis alkohollal és dohánnyal megspékelve. A hangulat teljesen jó, bár megy az egymás heccelése, de azért panaszra nem lehet ok, ám ez egész addig tart, amikor a pár fős társaság úgy dönt, hogy bemennek a házba aludni, mert ott azért mégis csak komfortosabb.

A házba beérve ormótlan rendetlenségbe ütköznek, majd mikor apjuk nem felel a hívószóra, a szobájába lépve megtalálják a vértől áztatott és belekkel díszített holttestét és a gyilkos lény sem várat sokáig magára. 

A tovább után folytatom.

Az említett lény egyébként egy ideig viszonylag megállapíthatatlan eredetű, ugyanis inkább tűnik valami, gusztustalan, de gyors fenevadnak, ám a cím segít nekünk kitalálni, hogy tulajdonképpen vérfarkasról van szó. Ezt a tényt tovább erősíti a néha bevágott teliholdas vágókép is, illetve talán az is, amikor a lény szemszögéből, vérvörösen látjuk az eseményeket. Mondjuk ez utóbbit én egy kicsit hatásvadásznak tartom, de szerencsére nem sokszor éltek ezzel a kamerabeállítással.

Horrorfilmhez illően természetesen néhány véres jelenetet is kapunk, amelyekkel nem igazán lehetnek gondjaink, hiszen ezek többnyire hatásosra sikerültek, ahogy a feszültség is tetten érhető még ha láttunk már ennél tapinthatóbbat is.

A szereplőkkel viszont már lehetnek gondjaink, mondjuk nem azok a csapnivaló fajták, de Johnny Deppnyi magasságba sem szöknek, sőt egyikőjük kifejezetten idegesítő és naná, hogy csak a végén hal meg. És ha már szereplők írok, akkor néhány nevet mindenképpen megemlítenék. Többek között láthatjuk Isabelle Calthorpet (Blooded), Tom Feltont (The Apparition, Harry Potter filmek), Gemma Atkinsont (Airborne) és Joshua Bowmant (Prowl, Revenge), a rendezést pedig Jonathan Gelndening vezényelte.

Igaz a kis megtévesztés miatt kétszer néztem meg a filmet 1 éven belül és talán nem abból az újranézős fajtából való, viszont ennek ellenére egy teljesen fasza vérfarkasos sztori, ami elég akciódús ahhoz, hogy ne aludjunk el rajta. Nyilván a sablonok meg sablonok, de nézzük el ezt most az egyszer, hogy a 6 pontot megkaphassa a film.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.