Miden generáció felnő valamilyen filmen, ami szármára a kult, a retro. Legyünk 60 vagy 20 évesek, nem számít, ez ugyanúgy lehet Az elfújta a szél, mint a Fűrész is akár. Élvezettel nézzük meg századszorra is, -együtt fújva a szövegeket a szereplőkkel, ismerve minden képkockát- de akkor is nézzük, mert igen, ez a „fiatalságunk része, ezen nőttünk fel.”

 

Welcome to the 21th century - mindenben már felfejlődtünk, kezdve a fogkefétől a bio-ételekig, de van egy dolog, ami anno művészeti ággá nőtte ki magát és most azt veszem észre, hogy hanyatlik: ez pedig a film.

 

Hová lettek az eredeti ötletek?! Igen, szeretek hazajönni és leülni megnézni egy jó filmet, végigpörgetem netet, hogy mi lesz a kínálat idén; Kör 3, Sikoly 4, Chucky remake, Rémálom remake, a 3 muskétás 3Dben… mi a fene van veletek?? Komolyan nincs eredeti ötlet, hogy a régiekhez kell nyúlni, hogy aztán feltoljuk special effektekkel, és nosza neki,pénzt hoz a házhoz? Miért?

 

Folytatás a tovább után.
 

Alapvetően nem lenne gond - a probléma a minőségnél, illetve annak hiányánál kezdődik. Valami kór ütötte fel a fejét a rendezők körében, melynek következménye az lett, hogy úgy gondolják, a sexy nő, a jó pasi, az ultra-giga 3D élmény felejteti a nézőkkel azt a dolgot, ami miatt annak idején elmentünk megnézni egy filmet: a történet, az élmény.

 

Kaptafáról kaptafára épültek az utóbbi évek filmjeinek többségei, mind a sablonok, mind a karakterek, mind a cselekmény terén! Szemet szúrt, de nem foglalkoztunk vele, mert el lett butítva az agyunk a sok plusszal, amit a „filmes fejlődés” hozott magával.

 

Dumas muskétásai 1948-ban kerültek először vászonra George Sidney által, majd még megannyi alkalommal csatáztak a szemünk előtt. Most 2011-ben újra előléptek, 3Dben. Egy Transformers-nél még rendben van a dolog, hogy a hatalmas robotok képben és hangban teret kell hogy nyerjenek a 3. dimenzióba is, de most D’Artagnan mit csinálhat, ami extra…felém lengeti a kardját? 3D mozi; nagyobb élmény (feltehetőleg) = borsosabb ár.

 

Sikoly 4. Tudom hogy már kifutott,de ezt speciel megnéztem. Anno, amikor 1996-ban megnéztem 8 éves fejjel, igen, azt mondtam, hogy ijesztő és megijedtem a telefoncsörgéstől. Most 15 évvel később és 15 évvel idősebben csak azt éreztem, hogy ráz a röhögés, ahogy nézem Courtney Cox-ot és Naomi Cambell-t, és teljes mértékben tisztában vagyok a film kimenetével. Bevétel? Nem… bukás a javából, de elkönyvelhetik, hogy retroztunk egy kicsit, ezért megérte.

 

A remake önmagában azt jelenti, hogy újrafeldolgozás. Átértelmezheted, újat rakhatsz bele, megcsinálhatod újra. De nem azt, hogy lemásolod, gyengébben -sokkal gyengébben, mint az eredeti- színre viszed, majd beharangozod, hogy mekkora zseniált alkottál, mint tették szegény Krueger bácsi esetében a Rémálom az Elm utcában 2010-es remake-jében. Ha nem tudsz jobbat, ne szégyenítsd meg sem magad, sem pedig az eredetit ilyenekkel.

 

Pedig az elkövetkezendő időkben sajnos ez várható. Jól ismert filmek újraforgatása teljesen más színészekkel, akiknek nem is feladatuk elődjük nyomába lépni! Legalább jó volna azt érezni, hogy el tudok vonatkoztatni az igazi alkotástól és önálló filmként élvezni a feldolgozásokat, de nem...

 

Csinálhatunk folytatást, gondolhatunk valamit újra, de az ne a minőség rovására menjen! Teszem hozzá, ezt természetesen nem minden filmre értem, vannak nagyon jó folytatások, amik kasszasikerek lettek, mint például Jack Sparrow legújabb kalandjai, ami például teljesen kiszakadt a Karib tenger korábbi részeinek keretéből, de tessék; önállóan is megállt a saját lábán.

 

Újra elkészítik Stephen King Az c. filmadaptációját,ami biztos, hogy modern eszközökkel messze túlszárnyalja majd az eredeti 1982-es filmet, de persze ami önmagában nem adta vissza a könyv borzongató hangulatát. Viszont van egy film, ami miatt ez az egész megfogalmazódott bennem, és szülte ezt az irományt, méghozzá az, hogy Alfred Hitchcock madarait is újra szárnynak eresztik. Nem kéne. Hitchcock a filmtörténelemben úttörő volt mind technikailag, mind ötletekben és megvalósításban. Egy ilyen ember munkásságát nem kellene még kisujjal sem megpiszkálni, sem pénzért, sem kivagyiságért.

 

Húzzunk egy határt és mérlegeljünk! Igazi filmes élményt nyújtsunk, és tényleg joggal munkálkodjunk a 7. művészeti ágként emlegetett filmiparban, vagy hajtsunk a pénzre, mindegy milyen áron és melléfogásokon keresztül? Rendező Urak, Hölgyek! Önök kezében a döntés, addig mi nézők 10 perces néma csenddel emlékezünk az igazi filmes alkotásokra.