A film, aminek már a posztere sem volt szép (jó mondjuk volt egy jobb is). De most tényleg, óvodai feladat keretein belül csináltatták meg kiscsoportosokkal? Übergáz. Viszont a stáb listán van egy név: Michael Madsen. Jó hát tőle sem kell hasra esni, sőt mellé nyúlni is tud, viszont akadnak jó filmjei, gondoltam a The Portal is ilyen lesz. Na de tévedni emberi dolog. Viszont míg én ebben tévedtem, addig Serge Rodnunsky író-rendező úr abban, hogy ezt a filmet le kell forgatni.

Röviden vázolnám a történetet is, ami egy fekete festményről szól, ami megigézi az embereket, majd előbb utóbb végezz is velük, mert ez egy ilyen gonosz kép. Ha gyilkos koboldok léteznek, akkor gyilkos festmények is lehetnek. Ezzel még nincs is gond. Ja igen fontos elem az is, hogy úgy amúgy, a fekete mázolmány egy átjáró (értsd: the portal) egy másik dimenzióba. Hát picit talán Lovecraft-i akart lenni a rendező és lehet ez sikerült is neki, na de hát ez egy kaki akkor is.

Lapozzunk is a tovább után, mert mindenképpen spoileresnek kell lennem ahhoz, hogy kiadjam azt, ami felgyülemlett bennem a film kapcsán.

Kezdjük a lassításokkal. Mik azok? Egy őrült elme megnyilvánulásai? De most komolyan, a büdös életben nem értettem az ilyen részek létjogosultságát. Jó oké, néhány drámában a nagy halálnál biztos baromira hatásos (ott se szeretem, de jó legyen), de egy horror filmben minek ez? Főleg úgy, hogy az idő múlásával egyre több és több ilyen jelentet kapunk, amelyek baromi idegesítőek. Egyszerűen mérföldekkel rombolják az élményt.
Jó mondjuk van egy zuhanyzós jelenet, ahol egész szépen hatott a lassítás, ugye gőz, fürdőző test, azt lehet szeretni. De ennyi.

Na most jöjjön egy jó. Az effektek egész ügyesen sikerültek, na de hogy még se legyen teljes az örömünk azért ezt is igyekeztek elbaszni idióta kamerakezeléssel, na meg a hanghatással és a zenével, amiket egyébként az agyunk valószínűleg vinnyogásként észlel. Borzalmas. Nem is beszélve arról, hogy a film nagy részében valami idióta mindig belehegedül a dolgokba.

Itt-ott flashbackekre is sor kerül, amik nem szépek és nem is annyira jelentőség teljesek, de legalább vannak, mert a Lostba is voltak. Ja igen, meg ha már sorozatok, akkor a filmben látható orvosok sokat nézik a Doktor Houset, ezért be törnek a pácienshez. Jó mondjuk ebbe belekötni már tényleg szőrszálhasogatás. 

Van egy fél perces szexjelenetünk is, amiről szintén a "van de minek" érzés támadhat bennünk, de nyilván a rendező úr látta, hogy más filmekben is akad ilyen, dugni meg ő is szeret, hát nosza legyen a The Portalban is egy ilyen. És lett.

A vágásokat szintén sikerült rosszul megcsinálni, csak úgy, mint az előbb említett kamerakezelés, aminek szemléltetésére megmutatnám ezt a képet is, amelyen a főszereplő asszony disznóemberré változik. Legalább orrszőrt nem látunk. (Mekkora orrlyuk mi, hát könyékig beférsz!)

Maga a történet egyébként vontatott és lassú. Bár mikor főhőseink megtalálják az egy festményt mind felett akkor már már azt hinnénk, hogy na majd most pörgés lesz, de ne gondoljuk, inkább még nagyobb unalom adag következik.

Na és akkor, hogy a forgatókönyvbe beleírt párbeszédeket se hagyjuk baszogatás nélkül hát ott is vannak furaságok, például az egyik könyvtárban lezajló beszélgetés:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.