Donner Pass (2012)

2012.03.30. 18:38 Csabi87

A Donner Pass számomra az idei év egyik kellemes meglepetése lett, ugyanis nem számítottam semmi jóra, többnyire csak egy erősen B kategóriás horrorra, a rosszabbik fajtából. Ennek ellenére viszont kaptam egy tök jó slashert, mondjuk talán egy picit a lájtosabb fajtából.

A történet ezúttal is pár fiatalról szól, akik hétvégére fel mennek a hegyekbe, mert érzik, hogy mindenféle gond van a fejükben, helyszínként pedig egyikőjük szüleinek a téli kis kuckóját használják, ami egyébként überfaszán néz ki. A kirándulást mondjuk veszélyezteti egy a környéken garázdálkodó állítólagos gyilkos, de hőseink erre nagy ívben szarnak, mert ugye a fiatalság bolondság.

Csak hamar oda is érnek a téli lakba, ám nem várt dolog történik, a velük utazó, idegesítő picsa, meghívta a pasiját, az meg magával hozza a barátait és naná, hogy mindahányan nagy darab, bunkó focista kinézetű fasza gyerekek, akik áthúzzák a hétvégi terveket, aminek főleg a házigazda Thomas nem örül, mivel hogy a kirándulás annyira titkos, hogy a szülei sem tudnak róla, ezért mindenképpen szeretné elkerülni a rendbontást, az újonnan érkezettek viszont a jelek szerint pont ennek élnek. Már ameddig élnek... ugyanis a gyilkos hamarjában elkezdi szedni az áldozatait.

Fontos tudni - és ezzel azt hiszem nem is lövök le semmi érdekeset, mivel már az elején kiderül -, hogy egy wendigos történetről van szó, habár ezt így kerek-perec sosem mondják ki, de egy emberről, aki megeszik másokat, lehetőleg élve, hogy az erejük átszálljon, meg mivel mocskosul éhezik az emberhúsra.

A tovább után spoileresen folytatom.

Tehát ebből a szempontból, ha eredetinek nem is nevezhető a történet, viszont szimpatikus lehet, hiszen a wendigos horrortörténetek viszonylag ritkák és üdén hatnak a vámpíros, vérfarkasos, őrült sorozatgyilkosos darabok között.

Ami pedig még szerencsésnek mondható, hogy a forgatókönyv további része sem rossz, bár az igazsághoz tartozik, hogy egy könnyedebb horrorról van szó. Nem, nem azért mert ne lennének elég durvák a jelenetek, hiszen R-es besorolású a film és kapunk azért belezést, meg csákánnyal nyakon vágást, ja igen és mindezt cgi nélkül - hanem talán egy picit lassabb folyású a történetben a horrorszál. A fiatalok tengenek-lengenek, viccelődnek, heccelik egymást, ilyesmik; viszont a horror és az ilyen részek aránya azért jól eltalált, én például egy másodpercig nem unatkoztam. Bár tény, hogy akadnak gyengébb pillanatok. Például az élesebb szeműek már az elejétől sejthetik, hogy a házigazda srác lesz a hunyó, illetve a karaktereink többsége is picit sablonos és úgy is viselkedik, de talán még nem zavaró módon teszik mindezt, bár erre majd még mindjárt kitérek.

Ezentúl fényképezésről is elmondhatjuk, hogy egészen szépre sikerült és ez szerintem általában sokat tud dobni egy filmen, így van ez a Donner Pass esetében is, sőt ha már a vizuális dolgoknál tartunk, akkor itt megemlíteném, hogy a speciális effektek teljesen okék és az, hogy ezeket cgi nélkül láthatjuk külön jó pont.

A szereplőkkel kapcsolatban viszont már picit nagyobb a baj, mondjuk túlságosan ott sem vészes a helyzet, mindösszesen annyi a gond, hogy a drámaibb jelenetek egyszerűen nem sikerültek jól, az nem igazán ment senkinek. Nyilván a viccelődésben és a geciskedésben mindenki egész jó volt, de amikor egy-két drámaibb pillanathoz érkezünk, akkor vannak bajok.

Ami még nálam lehúzta a produkciót az a vége volt. Ott aztán még inkább úgy tűnik, mintha sablont sablonra halmoznának, ami nekem picit rosszul esett, mivel addig olyan szépen alakul minden. Gondolok itt arra, hogy a srác lelép, de hát tudjuk, hogy visszajön, aztán feláldozza magát és láss csodát a végén a rendőrök csak egy hullát találnak a pincében... Ja igen, ami pedig végképp illúzió romboló az a rendőrnő megjegyzése:
- Két hullát mondott, nem? Mi csak egyet találtunk. Na de majd meg lesz a másik is.
Asszony, baszod, hát eltűnt egy hulla, lehet, hogy a gyilkosé (persze mi tudjuk, hogy biztos az övé), több komolyságot!!!

A rendezést egyébként, egy rendezőnéni, Elise Robertson vezényelte, a Donner Pass az első nagyfilmje és komolyan mondom jár neki a pacsi, mert ügyes munkát végzett.
A forgatókönyvet pedig R. Scott Adams jegyzi, aki szintén most debütált.

Illetve a szereplők közül is megemlíteném Desiree Hall (Teen Wolf), Erik Stocklin, Colley Bailey (Madison County), Adalaide Kane, Dominic DeVore és Krystal Davis (Zombies! Zombies! Zombies!) nevét.

Összességében tehát az a helyzet, hogy a Donner Pass egy fasza kannibálos, gyilkosos történet, amit csak ajánlani tudok, hiszen kellemes és szórakoztató másfél órát ígér. Mindezek fényében pedig részemről egy igazán erős 6 pont jár is a filmnek.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Címkék: gyilkos 2012 kannibál wendigo amerikai film 6/10 ajánlók

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr864341670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.