Anno a moziban nem sikerült megnéznem az Álmok otthonát, amit akkor eléggé bántam, viszont most, hogy utólag pótoltam a filmet, áldom az eget, hogy tavaly erre nem volt keret. Ugyanis semmit nem vesztettem, maximum egy ezrest.

Nyilván az már az elején egyértelmű volt, hogy egy PG-13-as inkább talán a drámára fókuszáló misztikus thrillerről van szó, viszont még így sem gondoltam volna, hogy ennyire lájtosra sikerül. Persze érdekes ez a kijelentés, mert valahol meg baromi jó a sztori, de amikor megtörtént a nagy csavar, csak legyintettem... semmi meglepődés, vagy felgyorsult szívverés, hanem csak egy: "Ja, jó van." Ez pedig vagy engem, vagy a filmet minősíti, mindenki döntse el maga.

A történet egy kedves kis családról szól: apa, anya, gyerekek, akik egy új házba költöznek, ami igazából nem tűnik nagy számnak, de azért ők szeretik, egészen addig, amíg rá nem jönnek arra, hogy a házban brutális gyilkosság történet, egy családapa legyilkolta a feleségét és a két gyermekét, mivel, hogy meghibbant.

A továbbra kattintva folytatom.

Főhős apa persze egyből nyomozni kezd az ügyben és egy olyan rejtélyre bukkan, amely igazán meglepő. Legalábbis annak kellett volna lennie. Viszont tényleg, egy Békés megyében feltűnő kengurun jobban meglepődök, mint ezen. És hogy ennek mi lehetett az oka. Talán az, hogy a film addig a részig többnyire, csak folydogál a maga kis sekély és nem túl kalandos medrében (milyen szépen fogalmazok, anya, ugye büszke vagy rám?) Ami pedig tovább rombolta a filmhatást, hogy ez a sekélység a nagy fordulat után is jellemző a filmre. Egyszerűen unalmas a forgatókönyv. Nem mondom, hogy inkább a pókot nézzétek a sarokban (bár lehet abban is több az izgalom, főleg ha valami beleszáll a hálójába), mert az azért durva lenne, de az Álmok otthona csak úgy megy-megy, aztán egyszer csak vége lesz és utána is pislogunk, hogy: "Mi van?" meg, hogy: "Akkor ez most mi volt?" és ezek a mondatok nem olyan hangsúllyal hangzanak el, mint mondjuk az Eredet után, itt ugyanis nem sok katarzisra van kilátás.

Kapunk nagy neveket is, de ők is csak úgy lézengenek. Daniel Craiget (Arkangyal, Cowboyok és űrlények, A tetovált lány) én bírom, nem gondolnám, hogy zseniális színész, de azért általában üde színfolt tud lenni. Az Álmok otthonában ez a szín többnyire szürke.
De sajnos igaz ez Naomi Wattsra (A kör, Mullholland Drive) és Rachel Weiszre (Constantine, A forrás) is. 

A rendezést Jim Sheridan vezényelte, míg a forgatókönyvet David Loucka (Börtön pszicho, House at the End of the Street) írta.

Számomra a film a közepesnél egy picit rosszabb volt, de talán ebben szerepe van annak is, hogy sokkal többet vártam - az előzetesek alapján is - és egy jóval gyengébb filmet kaptam. Természetesen azért, aki még nem látta pótolja, egynek elmegy és az is lehet, lesz akinek a fordulópont is tetszeni fog, én erre most csak 4 pontot tudok adni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.