Igen, tudom. A Harmadik típusú találkozások abszolút de sci-fi. Hogy akkor mégis mi a francot keres itt? Az a helyzet, hogy a Valami gonosz című 1972-es TV film volt a terv, viszont sajnos a Firelight-hoz hasonlóan ezt sem találtam sehol. (Ha valaki esetleg tudja honnét lehet beszerezni az szóljon.) Így vésztervhez folyamodtam és arra gondoltam, hogy egy másik régi és jó Spielberg filmet veszek elő.

Sci-fi. Az tény, bár azt hiszem, hogy a sci-fiben és a horrorban vannak közös vonások, csak úgy, ahogy a thrillereket is ide lehet sorolni (utóbbiak nyilván gyakrabban előfordulnak a blogon). Sőt ugye a műfaji keveredésről ne is beszéljünk. A Harmadik típusú találkozásokban a műfajok mondjuk nem igazán keverednek, de egy-két rejtélyes és talán picit ijesztő pillanat azért akad és néha napján megfér itt egy-egy kakukktojás.

Történetünk elején a sivatagban járunk, a szél baromira hordja a homokot, pár férfi pedig repülőgépeket nézeget és ellenőrzi a rajtuk található számokat. Ez eddig nem is feltétlen volna érdekes, viszont csak hamar kiderül, hogy a szóban forgó gépek a második világháborúban nyomtalanul eltűntek, most pedig váratlanul a semmiből bukkannak fel. Csak úgy, mint pár jelenettel később egy hajó, ami a Góbi-sivatag közepén "horgonyzott le". 

Mindeközben pedig az Államokban UFO észlelések történnek. Azonosítatlan repülőtárgyak repkednek szerteszéjjel. Főhősünk Roy bele is fut egybe. A repülőobjektum jól megvilágítja őt, majd pedig odébb áll. Roy arca leég, illetve egy ennél különösebb dolog is történik vele, egy bizonyos hegy jár a fejében. Csak úgy, mint pár másik UFO-t látott ember esetében.

Visszatérve a másik szálra, a kormány emberei rájönnek, hogy a földönkívüliek kapcsolatba szeretnének lépni az emberiséggel, még hozzá az Ördög-hegyen. Pont azon a helyen, ami Roy és a többiek fejében is jár.

A történet zanzásítva és picit zavarósan, de így néz ki. 

Mit is mondhatnék. Spielberg ezúttal hatalmasat alkotott, a Harmadik típusú találkozások egy nagyszerű film, tele izgalmas és jól megírt karakterekkel, akik igazából hétköznapi emberek, viszont mégis valami nagy és egyáltalán nem hétköznapi dologba csöppennek, ahogy ez Spielberg karaktereivel gyakorta megesik.

- How old are you? 
- Eight. 
- You wanna be nine? 
- Yeah. 
- Then you're going to go see Pinocchio tomorrow night.

Említettem, hogy adott egy-két félelmetes jelenet. Nyilván nem fosat be egyik se senkit, viszont kis koromban azért bevallom picit féltem, pölö mikor a kis srác kalandozik a film elején és később is (suta a megfogalmazás, de nem akarok nagyon spoilerezni). Illetve az űrhajó és Roy találkozása is eltalált és valamelyest hátborzongató. Nyilván ne számítson senki eget verő félelemre, hiszen ez nem az a film. Sőt a film végét elnézve inkább egy "minden jó, ha a vége jó, meg igazából közbe is minden jó" jellegű film. De ennek ellenére azért megemelhetjük előtte a kalapunkat, már ha Nikolasz rajongók vagyunk.

A főszereplők között ezúttal is ott találjuk Richard Dreyfuss-t (A cápa, Piranha 3D), valamint rajta kívül Francois Truffaut, Teri Garr (Az ifjú Frankenstein) illetve Melinda Dillon (Magnólia) látható.

Végül, de nem utolsó sorban a fényképezésről is említést kell tennünk, ami tényleg fantasztikus, ezt egyébként csak megerősíti az a tény is, hogy 1978-ban ebben a kategóriában a Harmadik típusú találkozások vitte el az arany szobrocskát. Nekünk magyaroknak pedig talán külön öröm lehet, hogy mindezt Zsigmond Vilmos nyerte el.

A filmnek pedig szerintem minden kétséget kizáróan jár a 7 pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.