Neil Jordan filmjeinek sorát második rendezésével a Farkasok társaságával kezdjük, amely egy egészen izgalmas és jól felépített farkasemberes történet.

A filmet ha egyszóval szeretnénk jellemezni akkor talán legjobban a szürrealizmus lehetne ez a szó, ugyanis ez szerintem baromira igaz a filmre. A történet tulajdonképpen egy álom, amelyet 13 éves főhősünk Rosaleen álmodik. Eleinte óriási játékok és farkasok kergetik őt, majd pedig a csodásan felépített kis faluban, egy varázslatos helyen találja magát, ahol mondjuk sajnos éppen a nővérét temetik, akit elragadtak a farkasok.

Rosaleen a temetés után folyton nagymamájával tölti az időt, aki egyébként az erdőben lakik, egy ösvényen vezet hozzá az út, ijesztő történeteket mesél az unokájának és naná, hogy egy piros kis ruhát kötöget. Bizony, ugyanis az egész farkas történet a Piroska és a farkas sztoriba van becsomagolva, előtérbe helyezve a felnőtté válást, egész konkrétan Rosaleen felnőtté válását.

Fontos tudni, hogy a forgatókönyvet Jordan és Angela Carter írta, utóbbi egy feminista írónő, ez szerintem részben meg is látszik a filmen, ami számomra nem volt túlnyerő... nem szeretem a feministákat, de persze ugyanúgy a hímsovinisztáknak is jár a pofon.

Ettől függetlenül és a szürrealitás ellenére, vagy éppen, hogy amiatt, a film remek. Gyönyörű varázslatos helyeken játszódik és itt ezt szó szerint kell értenünk, ugyanis elhisszük, hogy azon a helyen bármi megtörténhet, és persze meg is történik.
Fontos megjegyezni, hogy ezeket a helyszíneket a stáb viszonylag kis költségvetésből építette fel, ennek ellenére leköröz sok más, akár új produkciót is.

Szépen van megoldva az emberből farkassá válás is. Az első esetben alanyunk tulajdonképpen lenyúzza magáról a bőrt és kellően hátborzongató és ijesztő módon változik át, míg a film végi átváltozás is jól sikerült, az emberi szájból előtörő farkaspofával. Még ha a másodszor a meglőtt ember óbégatása egy picit idegölő is.

A rendezésről és a forgatókönyvíróiról már esett szó, gyorsan a szereplőket is megemlíteném. A filmből Angela Lansbury (A mandzsúriai jelölt, Gyilkos sorok), David Warner (Ómen), Tusse Silberg és Sarah Patterson nevét említeném meg.

Tényleg csak ismételni tudom önmagam: a Farkasok társasága egy remek film és üde színfolt az ilyen témájú horrorok körében. Persze azt is hangsúlyoznám még egyszer, hogy nem rendhagyó farkasemberes történettel van dolgunk, így, aki a szokásosra vágyik esetleg csalódhat a filmben. Vagy éppen az egyik kedvence is lehet, pont emiatt.

Esetemben az utóbbi történt meg így ami a pontokat illeti: 7/10.

Az előzetest sajnos valamiért nem sikerül beszúrnom, ezért ide kattintva érhetitek el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.