Az Ámokfutó kamionok tulajdonképpen az 1986-os Maximális túlhajtás remake-je, mindkét film King Éjszaka műszak (1978) című novellás kötetének a Kamionok című elbeszélésén alapszik, amit már egészen régen olvastam, viszont úgy emlékszem tetszett, hiszen az életre kelő autók mindig is menők voltak, pláne ha nem olyan jóságosak, mint K.I.T.T.

A történet egy kis benzinkúton játszódik, ahol egyébként egy picit rozzant kocsma is helyett kapott, nem beszélve pár lakó kabinról. Főhősnőnk Hope is itt éldegél és éppen egy kirándulócsoportot vár, akiket szeretne jól körbevezetni a helyen, ami a történet szerint az 51-es körzet környékén található.
Rajta kívül Ray barátunk is helybéli fiával együtt és igazából Ray a helytulajdonos bácsi, kopaszodó tag, aki Detroitból költözött a szerinte biztonságosabb puszta közepére. Azonban, mint kiderül Ray tévedett egy picit, mivel biztonságról, mint olyanról nem igazán beszélhetünk, ugyanis villámcsapásként, a semmiből egyszer csak életre kell pár nagyobb jármű, kamionok, furgonok, illetve egy Fideszes daruskocsiszerűség is. A kocsik pedig csak hamar elfoglalják a környéket és körbe-körbe gurulva ijesztik vissza az embereket a kocsma belsejébe, aki pedig kijön, azt megpróbálják elütni.

Elborult egy sztori, de akár jó is lehetne. Viszont tény, hogy a dolog már a Maximális túlhajtás esetében sem teljesen működött, a film megbukott és ha jól emlékszem Stephen King saját bevallása szerint az egyik legrosszabb adoptációjáról van szó, pedig azt még ő is rendezte.

Nos az Ámokfutó kamionokkal pedig az a helyzet, hogy kisebb büdzsé állt a készítők rendelkezésére, tehát már félő volt, hogy jobb nem lesz és hát valljuk be nem is lett.

Picit buta forgatókönyv, picit buta karakterek. Most érdemes lenne egyébként átolvasni újra a novellát, hogy ott pontosan mi történik, bár úgy emlékszem nagyjából hasonszőrű az is (naná, hisz adoptáció). 
A vidéki suttyók egyszerűen képtelenek túljárni néhány jármű "eszén", ami a film vége felé egyre inkább idegesítő, hiszen oké, hogy nagyok, gurulnak és gyorsak, de, hogy duda szóra megrémülnek tőlük hát az picit mókás volt.

 
Szerencsére vért azért kapunk, bár nem viszik túlzásba, eltekintve az életre kelt műanyag kisautó esetétől - mert hogy ugye ilyen is van - amely rész legalább a maga groteszk módján mókás. Viszont a felfúvódó, majd gyilkoló vegyvédelmi ruha az elég nonszenszre sikeredett, még ha maga a jelenet jó is volt, egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet... kilógott az a bizonyos lóláb. 

Többször éreztem, hogy picit vontatott az egész, az autók kint köröznek, amazok meg bent szöszmötölnek és a kellő feszültség és nyomasztó hangulat is hiányzott, már pedig az nem hiszem, hogy pénz kérdése lenne.

A kanadai produkciót Chris Thomson rendezte, aki többnyire TV filmek rendezését kapta feladatául és az Ámokfutó kamionok az egyik utolsó rendezése volt, de sorozatok közül az itthon ismertebb Time Trax rendezését is ő végezte.
A forgatókönyvet Brian Taggert írta csakúgy, mint a Kopogó szellem 3. vagy az Ómen 4. esetében.

A főbb szerepekben pedig Timothy Busfield (Bloody Cure), Brenda Bakke (Mesék a kriptából: Démon lovag), Aidan Devine (Dolan és a Cadillac), valamint Brendan Fletcher (Freddy vs. Jason) látható.

Ami pedig a pontokat illeti 4-nél többet nem adnék jó szívvel, bármennyire is szeretem Stephen King munkáit (főleg ugye a könyveket, a nevével fémjelzett filmek sajnos sokszor nem túl acélosak).

Stephen Kingről, a könyveiről, filmjeiről pedig bővebben az alábbi oldalon találtok hasznos információkat:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.