Elszámoltam magam és egy nappal tovább voltam oda, ezért a mai csend, viszont kárpótlásul előre hoztam egy későbbre szánt filmet, ami mondjuk kárpótlás helyett elrettentés is lehetne, mert eléggé büntet, de legalább a napi min. egy posztot eltudom számolni.

Ejj, ha ezt a filmet még gyerekkoromban sikerül megnézni... végig ez az érzés motoszkált bennem, amíg néztem a Homokembert. Viszont ez nem így történt, most kerültem először szembe a filmmel és így 24 éves fejjel inkább volt mókás, mint ijesztő. 

Illetve talán rémisztőnek is titulálhatjuk... de csak a színészek és a kivitelezés miatt.

A történet a Homokember nevű őrült körül forog, aki gonosz, néha hangoskönyvként idézget innen-onnan, illetve amikor megszólal könnyen azt hihetjük róla, hogy egy debil.
Ez a velejéig romlott ember családokat mészárol le, igazából amennyire tudjuk ok nélkül (persze a végén azért szerencsére mindenre fény derül, ami szerintem plusz pont), de szerencsére a rendőrök mégis csak elkapják őtet. Más kérdés, hogy picit késve érkeznek a helyszínre, aminek következtében a kis Griffin szüleit már lemészárolta a rémséges Homokember.

Az időbeli ugrás után egyébként a kis Griffinnel folytatódik a történet, aki időközben már nagy lett és pont egy nagy újságírói áttörésen dolgozik, sőt mi több megtudja, hogy 17 után kivégzik a Homokembert. Igen, hát fingom nincs miért 17 év... de ez már csak ilyen... igen ám ez eddig szép és jó lenne, de főgonoszunk egy még nála is gonoszabb varázslat segítségével a kivégzése után valódi homokemberként folytatja pályafutását és igyekszik befejezni, amit elkezdett: végezni a kis Griffinnel.

A nagy Griffin egyébként meglepően hasonlít Kovács Lázárra, amitől egy picit Recept Klubos lesz az egész film, de most nyilván csak túlzok. 

No hát hol is kezdjem... a homokember amíg nem szólal meg addig szerintem teljesen korrekt... gonosz, ijesztő és homokból van... viszont tényleg egy debil látszatát kelti mihelyst szóra nyílik apró szája. Griffin szintén fura és buta... csak úgy mint a cselekmény, legalábbis én ezt éreztem. A párbeszédek szintén elég érdekesek voltak, de lehet, hogy ez a szinkron rovására írható. 

Ja igen, az őrült paptól szintén a hideg rázott... komolyan ritkán találkozik az ember ennyire ellenszenves karakterrel... akitől tényleg a saját arcát kaparná az ember a legszívesebben. 

A vége egyébként nem volt olyan rossz, még ha mondjuk itt is erősen beleköthetnénk sok mindenbe. 

A rendezés Turi Meyer nevéhez köthető, akinek debütáló alkotása a Homokember, de egyébként a Kampókéz csodálatosnak cseppet sem nevezhető 3. része is az ő munkája. Sőt íróként a Halálos kitérő 2. része is hozzáköthető, ami mondjuk nem volt olyan nagyon rossz. A forgatókönyvet Meyer és Al Septién (Gyilkos kobold 2., Kampókéz 3., Halálos kitérő 2.) írta.

A szereplők közül 3 embert említenék meg. Kovács Lázár szerepében Jay Underwood (Dead Dogs) látható. A Homokember megformálója Michael Harris (Babylon), míg a női főszereplő Kathryn Morris (Egy gyilkos agya, A felejtés bére).

Tény, hogy szeretem a régebbi filmeket, viszont a Homokember egyszerűen nem volt túl jó... 4 pontot adnék rá, de egy pici jóindulattal. 

Természetesen nem szeretném nagyon lehúzni a filmet, mivel biztos van pár ember, akinek gyerekkorában ez volt kedvence, szóval egyszeri nézésre azért ajánlanám, mert nem olyan nagyon vészes, sőt mi több olykor még jókat is derülhetünk rajta.

Előzetest sajnos nem találtam a filmhez, viszont ezen a linken van egy jelenet a filmből, amit meg beágyazni nem lehet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.