Hoppácska! Ugye a hétvégére két interjút ígértem viszont most tűnt fel, hogy ennek ellenére az egyiket elfelejtettem beidőzíteni... Pedig talán ez még érdekesebb, mint a másik. A fearnet.com ugyanis Lucky McKee-vel a The Woman című film rendezőjével beszélgetett a szóban forgó filmről. 

 

A The Woman-hez egyébként volt már egy előzetesünk ám, azt esetleg érdemes lehet csekkolni azoknak, akik nem annyira tudják miről van szó.

 

Az interjú alant illetve a tovább után olvasható, az eredeti szöveg pedig itt.

 

Lucky: Elég különleges volt. Volt ugye az előző film a The Offspring, ahol Pollyanna McIntosh alakította a címszereplőt. Nagyon tetszett, amit csinált és hajlottam arra az ötletre, hogy a folytatásban is övé legyen a karakter és neki sem volt ellenvetése. Mikor Ketchum és én elkezdtük írni a The Woman forgatókönyvét mindketten Angela Bettis-t képzeltük el az anya karakterére. Az írás folyamán pedig Andrew van den Houten (az egyik producer) éppen egy tini musical filmen dolgozott Lauren Ashley Carterrel és úgy gondoltam neki kellene játszania Angela lányát. Angela pedig bemutatta nekem Sean Bridgers-t, akivel már évek óta barátok voltak és Angela azt mondta, hogy muszáj együtt dolgoznom ezzel a sráccal. Kialakult a helyes terv és ezzel ő is tisztában volt. A kis lányt, Shyla Molhusent mindenféle horror előzmény nélkül találtuk meg, ő csak ott volt körülöttünk. Összebarátkoztunk a szüleivel és elmondtam nekik, hogy a lány tökéletes volna a szerepre. Az egyetlen aki hagyományos válogatás során került be - persze az epizód szereplőkön kívül - az Zach Rand, a 12 éves srác. A meghallgatások New York-ban zajlottak és az övé volt az utolsó szalag amit láttunk. Váratlan szerencse volt, hiszen ez a szerep meglehetősen nehéz része volt a válogatásnak. Meg kellett találnunk a megfelelő gyerekeket és a megfelelő szülőket. A gyerekeket meg kell győzni arról, hogy benne legyenek a filmben, na meg fontos, hogy aztán tudják kezelni azt, ami ott történik. A kommunikáció nagyon fontos, mikor gyerekkkel dolgozol egy ilyen fajta filmen. Igazán szervezettnek, és gondoskodónak kell lenned, hogy kezelni tudd a dolgokat.

 

Lucky: Nem, nem igazán. Zach elég idős volt ahhoz, hogy értse mi folyik ott. Megengedtem az anyukájának, hogy ott legyen vele. Gondosan alkottam meg a különféle színhelyeket, hiszen azért fontos volt, hogy a végén tükörbe tudjak majd nézni. Persze voltak részek amikre mindenképpen szükségem volt ahhoz, hogy a történetet elmeséljem, de nem hoztam a gyerekeket olyan helyzetbe ami nekik, vagy nekem kényelmetlen lett volna. Meg volt az egyensúly. 

 

Lucky: Az egyetlen, ami feszültté tette a forgatást az az volt, hogy úgy éreztük nincs elég időnk. Van néhány kemény rész a filmben, ami érzelmileg azért nehézzé teszi a filmet. Néhány dolog számomra keményebb volt, mint a színészek számára. Miközben nemi erőszakkal és durva bánásmóddal meg minden ilyesmivel foglalkozol egy filmben, azért igyekszel nem elrontani a filmet, erre én is odafigyeltem. Megakartam mutatni, hogy ez egy olyan dolog, ami létezik és jelen van és sok embernek köze van hozzá vagy éppen sokan keresztül is mennek rajta. Nem akartam ingerelni a filmmel. Sok film teszi ezt manapság, az erőszakkal és a szexszel. Ez viszont azért veszélyes. Próbáltam óvatos lenni, ugyanakkor valami szórakoztatót csinálni. A Szalmakutyák (1971) eredeti része nem egy sétagalopp. Nem könnyű végignézni, de igaz ez a Mechanikus Narancsra (1971) vagy a Kameralesre (1960) - amelyek mind inspiráltak engem - de ezek a filmek mind egy picit arról is szólnak, hogy hogyan kezeljük egymást.

 

Lucky: Ez egyértelműen nem igaz! Legalább 15 fesztiválon és eseményen bemutattam már a filmet. Lebénítja az embereket. Tisztában vagyok ezzel és érdekes nézni az arcokat a vetítés után, falfehérek és csak bámulnak maguk elé. Szinte bele lehet látni a fejükbe, hogy éppen próbálják feldolgozni azt, amit láttak. Az emberek biztos ismerték a filmet előtte is, de az a tag sokat segített ebben. Akkor ez egy picit ijesztő volt, de egy kis független horrornak szükségge van arra, hogy ráirányuljon a figyelem. Nekünk nincs sok pénzünk a PR-ra és a hasonló dolgokra, szóval ez a fajta reklám csak jó nekünk. Visszagondolva rendkívül hálás vagyok érte. 

 

Lucky: Teljes mértékben! Százezer ember látta a filmet és minden egyes interjúban felteszik ezt a kérdést. Egyértelmű, hogy felkeltette az emberek figyelmét. 

 

Lucky: Nem hinném, hogy lealacsonyítja őket. Nem vagyok ilyen ember, viszont tény, hogy vannak ilyen emberek. Az egyik haverom James Gunn mondta ezt a legjobban: "Hitler csinált filmet a Holokausztról, de ez nem jelenti azt, hogy megbocsáthatjuk neki a népírtást." Megmutatta a valóságot. A feministák és a nőgyűlőlük is megtalálnak. De én nem tartozom egyikőjükhöz sem. Pollyanna ragaszkodik ahhoz, hogy ez egy feminista film. A film kapcsán nem olvastam egy könyvet se a feminizmussal kapcsolatban; csak csináltam egy filmet az emberekről, és megpróbáltam annyira élethű lenni, amennyire csak lehet. Olyan, mintha a némely kritikusok 20 percig nézték volna a filmet, aztán kikapcsolták volna. Ha nem nézed végig a filmet, akkor bizony lesz néhány bórus napod az biztos. Ha a film közepén, a durva részeknél hagyod abba, akkor az érzelmi reakciótól fosztod meg magad és rossznak érzed az egészet. Ezekkel csak magadnak teszel rosszat.

 

Lucky: Igen, de azért igyekeztünk nem túl durvák lenni. A film egy olyan családról ad képet, akik az erőszak börtönében élnek. Az apa alakja a valóságban is létező alak. Azt gondolom pont ez nem tetszik az embereknek, ez túl ismerős nekik. Eszedbe jutnak azok az emberek, akiket igyekszel elkerülni. Olyan ez, mint Hitchcock A gyanú árnyékában című filmjében: minden tökéletesnek látszik, de a felszín alatt ott a fertő.

 

Lucky: Is-is. Ez elég érdekes. A nő egyfajta mesebeli teremtmény, a durvaság jelképe. A jelképe a családon belüli nőknek, akik annyi mindenen keresztül mentek. Sajnos sokunknak nincs ilyen teremtményünk, aki megvédene minket annyi mindentől. 

 

Lucky: Mindkettő meglehetősen elborzasztó. Számomra a film egyik legdurvább jelenete az, amikor a feleség úgy dönt, hogy kiáll a férje ellen és meg mondja neki a véleményét. Akkor tisztaképet kapsz arról, hogy miért is él mindenki félelemben. A gyerekek ott vannak mikor ez történik... gyerekként semmi se ijesztőbb annál, mint mikor a szülők veszekednek. Ők úgy hiszik, hogy a szülők védelmezik őket, nem pedig egymás torkának ugranak.

 

Lucky: Nem fél attól, hogy merre tart egy történet és nem állít határokat, főleg akkor nem mikor sajátmagunkat az emberi fajt kell lealacsonyítani. Van egy fajta elegancia és költöies abban, ahogy ő ír és én ezt nagyon szeretem. Hatékonyan használja a szavakat és úgy, hogy azok aztán a filmben is működnek. Nagy lehetőség az, hogy együtt dolgozhattunk. Apám korabeli és nagyszerű regényeket írt. Én körülbelül 10 éve dolgozom ebben a szakmában és nem is szerezhetnék ennél több tapasztalatot, mint mikor együtt ültünk neki a sztori megírásának, könnyen ment. Az egónk egyáltalán nem játszott szerepet, gördülékeny volt az egész. Művészként, alkotóemberként jól kijövünk egymással.

 

Lucky: Igen, szóba jött már néhány dolog. Az biztos, hogy szeretnénk megint együtt dolgozni.

 

Lucky: Ez döbbenetes. Az én kutyám is ugyanezt csinálta. Pan and Scan változatba néztem a filmet és úgy éreztem, hogy túl hangos. A kutyám vagy hat-hétszer felugrott, pedig a TV miatt sosem csinálja ezt. Alig vártam, hogy a "hangosnak" elmondjam ezt. Nagyon tetszett neki mikor megtudta - nagyon keményen dolgozott azon, hogy ez a része igazán dinamikus legyen a filmnek.

Lucky: Volt egy igazán jó szakemberem Andrew Smetek személyében. Neki köszönhető ez. Minden hangot és zenét ellenőrzött. Semmi utószinkron nincs a filmben. Az egészet egy helyszínen rögzítettük, ahol sok volt a zörej, meg a környezeti zaj. Mikor ezt ilyen szubjektív módon használjuk, az igazán magával ragadhatja a nézőt. Ez pedig különös zenei aláfestéssel kombinálva még jobban megragadhatja a közönséget. Minden szépnek és fényesnek látszik - régi stílusú fényképezést használtam - és minden okésnak tűnt, mikor rápakoltuk az ijesztő hangokat és zenéket. Ez pedig ösztönöz arra, hogy újra és újra megnézd a filmet.