A dreadcentral.com készített egy interjút Mike Flanagan fiatal rendezővel a Shriekfest nevű horrorfilm fesztiválon. Flanagan leginkább új filmjéről, a fesztiválon is bemutatott Absentia-ról kérdeztek. Habár valószínűleg a Mike Flanagan itthon még annyira sem ismert, mint a tengerentúlon azért mégis csak itt az interjú fordítása.

Gyorsan azért pár szót Flanaganről. 1978-ban született és 2000-ben rendezte első filmjét a Makebelieve című drámát. Ezek után jött két sorozat, valamint a Still Life című szintén dráma kategóriás alkotás. 2003-ban készült el a Ghosts of Hamilton Street című darab, ami egy misztikus, fantasztikus dráma. Most pedig itt az Absentia című horror, ami ígéretesnek tűnik, már csak a különböző fesztiválokon beszerzett díjak miatt is. Egyébként a tovább után betettem a film előzetesét.

Itt meg az interjú, aminek az eredeti változatát itt találhatjátok meg.

DC: Kezdjük ezt az egész beszélgetést azzal, hogy elmeséled nekünk azt, hogy hogyan is kerültél a filmes szakmába, hiszen az olvasóink számára viszonylag új név vagy a szakmában.

Mike: Azt hiszem meglehetősen klisés lesz a válaszom. Mindig is imádtam a filmeket és ötödikes koromban a barátaimmal rövid VHS videókat csináltunk. A filmezés mindvégig egy hobbi volt számomra, egészen a főiskoláig nem is gondoltam, hogy ebből fogok majd megélni. Aztán egyetemistaként csináltam az első három filmemet a maryland-i Towson Egyetemen és onnantól elképzelni se tudtam, hogy valami mással foglalkozzak hátralévő életemben.

DC: Az Absentia történetének ötlete honnan jött?

Mike: Éveken át egy olyan helyen éltem, ahol szemben volt egy rémisztő alagút, mindig is tudtam, hogy ez egy nagyszerű alap lehetne egy horrorfilmhez; csak azt nem tudtam, hogy miféle horrorfilmhez. Az Absentia egyébként tulajdonképpen visszafelé lett elkészítve. Már az előtt meg volt a szereposztás, a helyszín és a költségvetés is, mielőtt a film terve kirajzolodótt volna. Ez azt jelentette, hogy a szövegkönyvet egy előre meghatározott sablon szerint kellett megírnom és semmiképpen sem térhettem el attól, ami a költségvetésbe belefért. Ez pedig nagyon nagyon különlegesség tette az írást.

DC: Az a helyzet, hogy az Absentia megközelítése teljesen más, mint az, amit a mostani modern horrorfilmekben megszokhattunk - és kíváncsi lennék, hogy esetleg tudnál-e nekünk mesélni arról, hogy Te hogyan közelíted meg a modern horrort és mi az ami tetszik filmnézés közben.

Mike: Azt gondolom, hogy a modern horrorok picit hajlanak afelé, hogy egy hangya bokányit, sőt néha még annál is jobban, elmenjenek a vígjáték irányába és ez egy picit zavar engem. Aztán az a helyzet, hogy ez a műfaj egyre jobban tele van kínzós fétisekkel és túlontúl sok vérrel, és ezek szerintem egyáltalán nem ijesztőek. Inkább azokat a horrorfilmeket szeretem, amelyekben azt feltételezik, hogy én egy értelmes néző vagyok és ez pedig arra késztet, hogy érdekeljenek a karakterek. Szeretem azokat a horrorfilmeket, amelyek elég magabiztosak ahhoz, hogy a képzelőerőmre hagyjanak néhány dolgot.

A közönségnek hihetetlen nagy képzelő ereje van és ennek ellenére sok filmben mégis rengeteg időt és pénzt pazarolnak arra, hogy megpróbáljanak valami még ijesztőbbet összehozni, mint az, amit szerintük a közönség el tud képzelni, szerintem ez egy hiba. Végtére is az összes félelemérzet egy reakció az ismeretlenre és hagyni kell, hogy ezek a dolgok ismeretlenek is maradjanak (vagy láthatatlanok, mint a filmjeimben ez jellemző is), és remélhetőleg ez sokkal ijesztőbb teszi az élményt.

Sok filmben megelégszenek azzal, hogy olcsó és egyszerű módon ijesztenek rá a nézőre, vagy azzal, hogy "meghánytatják" őket, de ez gyakran elég mesterkélt filmeket szül. Én inkább azt a fajta ijesztgetést találom izgalmasnak, mikor valaki igazán megijed, annyira, hogy akár még napok múlva is eszébe jut a film. És ezt anélkül szerintem nem lehet elérni, hogy a készítők ne fordítanának figyelmet a karakterekre és a valódi érzelmekre.

DC: Beszélnél egy kicsit a szereplőkről és elmondod, hogy a főbb szereplők, hogy kerültek be a produkcióba?

Mike: A szereplők már a forgatókönyv előtt megvoltak. Courtney Bell (Tricia) a mennyasszonyom és Katie Parker (Callie) az egyik legjobb barátunk és nagyon szerettünk volna együtt dolgozni vele. Dave Levine szintén évek óta jó barátom. A forgatókönyvet direkt rájuk szabtam, sőt abban is megegyeztünk, hogy Courtney várandósága is belekerül a forgatókönyvbe, ami érzelmileg egy teljesen új szintre emelte az egészet.

DC: Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel az Absentia készítése során szembesültél? Volt esetleg valami meglepetés?

Mike: A legnagyobb kihívás mindig is a pénz volt, nem is gondoltunk, hogy ennyi pénzt összetudunk szedni. De azért mégis volt egy rakás meglepetés a forgatás alatt. Először nagyjából 25 ezer dollárral kezdtük el a forgatásokat, ami mindannyiunk számára egy igazi megrázkodtatás volt.

Aztán nagy meglepetés volt az, amikor Doug Johnsonnal (Pán labirintusa, Hellboy) sikerült megállapodnunk abban, hogy ott lesz a filmben. Kezdetben úgy tűnt, hogy ez csak egy kis projekt lesz, amivel esetleg én és a szereplők is lerakják a névjegyüket. Azt hiszem senki nem gondolta, hogy ennyire pozitív kritikákat kapunk a kész film kapcsán, de a mozik megleptek minket. Így hát gyorsan megoldottuk a terjesztést és a fogadtatás bámulatos volt.

DC: Volt valami, ami megtanultál a forgatás során?

Mike: Persze, de attól félek ez a rész unalmas lehet az olvasók számára. Azt hiszem rengeteg dolgot tanultam arról, hogy hogyan kell megoldani sikeresen egy finanszirozási kampányt. Megtudtam, hogy Doug Jones szeret másokat ölelgetni. Megtanultam, hogy kell haszálni a Canon 5D-t, mert az egyik operatőr belázasodott és aznap nem volt más, aki ezt csinálta volna. Na de a legfontosabb, amit megtanultam, hogy nincs szükség egy halom pénzre, vagy őrületes effektekre ahhoz, hogy ráijesszünk a közönségre.

DC: A filmet rengeteg fesztiválon vetítették/vetítik - tudnál mesélni az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról?

Mike: Fantasztikus ez az egész. Volt olyan fesztivál, ahol háromszor is vetítették a filmet, a Sonoma-i Nemzetközi Filmfesztiválon megnyertük a legjobb elbeszélő alkotásnak járó díjat (ez szerintem mindenkit meglepett), na és persze a Shriekfest is teljesen hihetetlen. Nagyjából 20 fesztiválon vettünk eddig részt idén, de azt gondolom, hogy a Shriekfest az egyik legizgalmasabb ezek közül, mert ezen tényleg ott lesz az egész stáb. 

DC: Most, hogy az Absentia elkészült, mi a következő terv?

Mike: Minden erőmmel azon leszek, hogy az Oculus című rövid filmem hosszabb verzióját elkészítsük és ez mind költségvetésben és mind kivitelezésben az eddigi karrierem legnagyobb projektje lesz. Az Absentia révén sok ajtó kinyílt előttem, így van néhány tervem 2010-re. Szóval most minden jól alakul.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.