Annak idején még Töki bá írt nálunk az Árnykép eredeti thai változatáról, amire 9 pontot szórt ki. A helyzet az, hogy eddig még azt a filmet nem sikerült megnéznem, de múltkor egy unalmas délután rátaláltam a 2008-as amerikai változat DVD-jére és naná, hogy csak hamar a lejátszóba röppent a lemez.

A helyzet az, hogy talán jobb lett volna az eredetivel kezdeni vagy a jó kedv faktor miatt azt is megnézni, mivel többet vártam - még akkor is, ha tudtam, hogy ez bizony látatlanban is gyengébb lesz, mint az ázsiai változat - és sajnos csalódtam is.

Abba nem is feltétlen mennék bele, hogy a remake áradatot minősítsem, talán annyi elég hozzá, hogy az Államokban az emberek szeretnek a saját színészeikkel izgulni a producerek részéről meg nyilvánvalóan a pénzről szól az egész, így ez a kis folyamat valószínűleg addig meg is marad, amíg az USA és a pénz létezik - már pedig ez valószínűleg még egy darabig így lesz.

Töki bá írása alapján a történet egy az egybe átvételre került. Adott egy ifjú házas pár, akiket itt Bennek és Jane-nek hívnak, előbbi pedig profi fotós és ennek okán Ázsiába is utazik, hogy ott dolgozzon. Ezzel eddig nem is volna baj, hiszen remek kis házat kapnak és a felhőtlen jövő lebeg a szemük előtt, viszont az odaút során autóbalesetet szenvednek. Elütnek egy lányt, aki az eset után kámforrá válik. A dolog talán már itt különösnek tűnik, de amikor néhány fotón fura szellem alakok jelennek meg, akkor Jane már nem fér a bőrébe és nyomozgatni kezd és ahogy az Colomboval is lenni szokott szörnyű titkokról rántja le a leplet.

A tovább mögött folytatom.

Míg az eredeti film a hatásos ijesztgetés tárházát vonultatja fel, addig a remake a maga PG-13-as besorolásával elég gyerekes módon próbál hatni az idegeinkre, igazából hatástalan az egész és maximum érdekesnek tartjuk a dolgot. A feszültség teremtés és annak adagolása nem igen sikerült Masayuki Ochiai-nak - pedig lássatok csodát ázsiai szakembert ültettek a direktori székbe.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem érdekelt a végkifejlet, de igazából akkor is hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tudtam előre merre tartunk.

Az eredeti szorosabb és feszesebb tempójához képest itt néha talán megül a történet és ez megint a feszültség hiányához vezethető vissza.

A színészi játékokkal talán különösebb gond nem lehet, legalábbis nem elborzasztó, amit látunk, de szintén a hatástalan jelzővel tudnám illetni. Joshua Jackson egyáltalán nem nagy színész, de A rejtélyben, azért úgy csinál, mintha érdekelné a szerepe, itt ezt nem éreztem, pedig jelezném még egyszer, hogy Peter Bishopként bírom.

Rachael Taylor pedig szintén olyan semmilyen volt. Nem rossz, nem rossz, de otthonra nem kéne.

Egyszer nézősnek tulajdonképpen nem rossz, de aki fel van vértezve eredeti Árnyképből az talán jobb ha kihagyja úgyis csalódni fog, sok plusz meg nem hinném, hogy akad. 5 pontot érdemel, mert eltelt vele az idő, de semmi több.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.