A svéd rendező páros Björn Stein és Mans Marlind 2010-es közös produkciója volt a Végső menedék, az úri emberekről pedig talán azt érdemes tudni, hogy szeretik a horrort és egymást, legalábbis, ami a közös munkát illeti, mielőtt conchitai vonalakra tévednek. A páros korábban a Vihar cÍmű svéd filmet hozta tető alá, illetve később az Underworld: Az ébredés című részét is ledirigálhatták, illetve a teljesség igénye nélkül talán még A híd című svéd krimit érdemes megemlíteni, amit mondjuk íróként jegyeznek.

Azonban vissza a 2010-es filmhez, amelyet Michael Cooney írt, akinek a nevéhez a hóemberes Jack Frost filmeket köthetjük, illetve egy picivel komolyabb alkotást is az Azonosságot. Cooney az ott felvetett skizofrénia témáját vette ismét elő, csak újabb köntösbe bugyolálta azt.

A történet főhőse Cara Harding - egyébként érdekes lehet, hogy Julianne Moore alakítja, akinek a karakterét a Jurassic Park-ban Sarah Hardingnak hívták - egy doktornő, aki a többszörös személyiségzavarral küzdő betegek tanulmányozásának szenteli az életét. A nő célja első sorban bizonyítani azt, hogy ez a betegség nem létezik, legalábbis nem abban a formában, amit a tudomány állít. Cara szerint ugyanis a betegek mindvégig tisztában vannak az összes cselekedetükkel. 

Ekkor kerül a képbe a nő édesapja, aki bemutatja a lányának Adam-et, egy szintén skizofrén beteget, aki talán megváltoztatja Cara világképét, hiszen úgy tűnik valóban több ember van bezárva a férfi testébe. Az egyes személyiségek pedig nem feltétlen jó pofák és hamarosan veszélyt is jelentenek a nőre és családjára.

Folytatás a lapozás mögött.

Egy pofás thriller, ha nagyon röviden akarnám, akkor így lehetne jellemezni a Végső menedéket, ami talán a személyiségzavar egy új fajta bemutatására törekszik és nem a szokásos sablont használja fel, amit mondjuk az Azonosság is tett.

Misztikában és kalandban sem lesz hiányunk, bár azt rásütni a filmre, hogy irtó pörgős hazugság volna, de elaludni sem lehet rajta, szépen ügyesen és fokozatosan adagolják az infókat és talán a durvulást is, bár ez utóbbi sem jelentős.

Julianne Moore-t gondolom nem kell bemutatni, amit tud azt most is megkapjuk tőle, de a szereplőválogatás amúgy is egészen pofásnak nevezhető, hiszen Adamék szerepében Jonathan Rhys Meyers látható, míg a sorozatrajongók Jeffrey DeMunn (The Walking Dead - Dale) és Frances Conroy (American Horror Story) is feltűnik, hogy csak az izgalmasabb nevekről ejtsünk szót.

Ami talán probléma lehet, hogy a Végső menedék egy abszolút korrekt iparos munka, de nem több ennél. Megnézed, tetszik és talán hamar el is felejted, legalábbis bennem nem hagyott mély nyomokat.

Esti kikapcsolódás gyanánt azonban korrekt választás lehet, hiszen annyi izgalmat bőven tartogat.

Ez pedig pontokban mérve 7 egységet mindenképpen megér, de ahogy említettem ez inkább egyszer nézős filmek sorát erősíti.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.